Olvasási idő: ~ 13perc

Bár a cím tartalmaz némi sajnálatos és kesernyés egyházi ízt, mégis ezt választottam, mert nagyon is kifejező. Bízom benne, hogy a poszt végére számodra is egyértelművé válik, hogy a "tessék dicsérni" mottó szívből jövő és őszinte felhasználása SENKINEK SEMMIBE sem kerül. És mégis egy olyan rendkívüli erő rejlik ebben, ami valóban a világot szépítheti meg, amennyiben ez válna szokásunkká a KRITIZÁLÁS helyett. Ezúttal a dicséretről és a kritikáról szeretném elmesélni neked, hogy mit értettem ezidáig meg, és miképp cselekedhetünk nem csak saját javunkra, de másokéra is egyaránt, ha megértjük a mögöttes mechanizmusokat.

Olvasási idő: ~ 9perc

Hányszor hallottuk az elmúlt évtizedben, hogy ha a világot akarod megváltoztatni, akkor ahhoz magadat kell megváltoztatni, avagy "légy te a változás, amit a világban látni szeretnél". Hányan indultak el ezen a vég nélküli labirintusba vezető úton? Hányan rekedtek meg út közben? De azért halkan megkérdezem: sikerült amúgy valakinek is megvált(oztat)ni a világot? Nézz körül a Földön, és a válasz egyértelmű lesz szerintem.

Olvasási idő: ~ 9perc

Kinek ne lenne problémás ember az életében? Pontosabban és helyesebben fogalmazva, kinek ne okoznának bizonyos emberek problémát az életükben? Mindannyiunknak ismerősek azok a helyzetek, amikor úgy érezzük, valaki (egy barát, egy kolléga, egy szomszéd, egy ismeretlen) "hátba szúr" bennünket, kötekedik velünk, ki nem állhat bennünket, ott tesz keresztbe nekünk, ahol csak tud, és még sorolhatnám a kellemetlen jeleneteket. De mi van, ha minderről MI TEHETÜNK? Mi van, ha nem mások "nehezek", "kötekedőek", "elviselhetetlenek" valójában, hanem a MI HOZZÁÁLLÁSUNK, feléjük irányított HANGOLTSÁGUNK mindezen szituációk alapja? Erről szeretném most veled megosztani gondolataimat, és hathatós megoldást nyújtani.

Olvasási idő: ~ 11perc

Évek óta hallgatom, figyelem emberek százainak problémáit, melyek a hétköznapi problémáktól, gondoktól a krónikus és egész életükre kiható dolgokig terjednek. Rájöttem, hogy van egy közös pont mindannyiunkban, ami sok "bajunk", akadályunk forrása lehet azonkívül, hogy még mindig túl nagy a ragaszkodás az anyaghoz, és az anyagba formált életfilm kellékeihez.

Olvasási idő: ~ 13perc

Kivételesen már a tegnapi HAJLAM-os poszt befejezése után tudtam, hogy ma a tudatos életről fogok írni. Ez nagyon ritka, hiszen szinte mindig reggel jön a sugallat, hogy miről írjak aznap, bár nyilván vannak olyan témák bennem, amik hetekig, hónapokig érlelődnek és egyszercsak... bumm... ott vannak tudatom tavába csobbanva, hogy odafigyeljek rájuk.

Úgy gondolom, hogy ha valami, akkor a tudatos élet egy különösen félreérthető eszme, illetve gyakorlat. Sokan ennek hajhászásába buknak például bele, és akadnak el életük útján, lesznek kiábrándultak és még jobban megreked életük, mint addig, sőt. Én most elmondom neked, hogy mit gondolok erről, mit vélek tudatos életnek, és bízom benne, hogy segíteni fognak gondolataim azoknak, akik szintén térképet keresnek a földi labirintushoz, hogy kijussanak belőle. Aztán az is lehet, hogy nem térkép lesz ez, hanem inkább egy nagyon rövid "kézikönyv" játékszabályokkal, hogy végre mi is játékosok legyünk, és ne velünk játszanak.

Olvasási idő: ~ 13perc

Már egy jó ideje foglalkoztat a valóság teremtődésének, hangolásának, mögöttes mechanizmusainak "feltérképezése", megismerése; már, amennyire ez emberként, ebben a szándékosan gerjesztett metafizikai lármában lehetséges. Az elmúlt időszakban került látóterembe a szándék témája is a célkitűzések és céljaink elérésének fejtegetése kapcsán. Ekkor bukkant fel a sugallat is először, hogy a hajlam bizony igencsak jelentős célkiűző szerepet játszik, mint egyfajta alattomos szabotőr. Mivel sokaknak okozhat gondot a hétköznapokban, hogy miért nem sikerül egy célt elérniük, vagy miért jön közbe mindig valami, gondoltam, épp ideje, hogy a hajlamról is említést tegyek a magam módján és szemszögéből.

Olvasási idő: ~ 21perc

Lehet, hogy sokan furcsállják ezt a témát, hiszen véleményük szerint mindig jelen vagyunk. "Hol máshol lennénk?", kérdezhetik. Nos, véleményem szerint viszont ez azért nem ennyire evidens. Ugyanis a legtöbb ember csak azt KÉPzeli, hogy jelen van az itt és mostban, mert a teste itt van fizikailag. Számos írásomban említettem az elmúlt években a JELenLÉT kérdését és elengedhetetlenségét a tudatos valóság hangolás végett. De most úgy gondoltam, kicsit összefoglalásként elmondom, hogy tapasztalásom alapján mi a jelenlét, és milyen típusait különböztetnék meg. Nem kell persze egyetérteni, de gondolkodni ér... mint mindig.

Olvasási idő: ~ 15perc

Pár napja belém hasított egy olyan felismerés, ami már évek óta érlelődött bennem, többször is írtam érintőlegesen róla, de valahogy aznap este, ahogy az udvaron sétáltam elmerengve az életen… egyszercsak… BANG! és máris egy újabb réteggel tisztább lett tudatom. Most ezt a gondolatot szeretném veled megosztani, hátha benned is elindít újabb gondolatokat, és számodra is hasznos lesz az ezen a témán való kontemplálás. Szeretettel adom, de nem kell ezt sem készpénznek venni, mert vélhetően nem mindnyájunk valósága egy és ugyanaz.

Olvasási idő: ~ 15perc

Azt hiszem ideje végre egy olyan, mindenkit érintő jelenségről is eléd tárnom gondolataimat, amely ismét rendkívül lényeges kulcsot adhat a kezedbe. Ezidáig minden írásomban főként olyan valóság manipulációs, hangolásos, bevonzásos példákat hoztam, melyek EGY résztvevő szemszögéből mutatták be az eseményeket, a Teremtést… és tettem ezt okkal persze. Viszont nyilván mindenki tapasztalta már, hogy hiába a szándék, a vágy kifejezése, de valahogy mégis egy olyan idővonalon vagy valóságban találjuk magunkat, amit igazából nem szeretnénk megélni, vagy amitől épp tartottunk.