Olvasási idő: ~ 15perc

Úgy hiszem, gyakrabban kell kimennem kávét készíteni a kis irodai konyhánkba, mert valahogy mostanában ott száll meg az ihlet, azaz olyan felismeréseknek lettem ismét megélője, hogy még az én állam is leesik… pedig ez ritka. Szerencsére a szőnyegen nem tud azért nagyot csattani. És ismételten nem azért, mintha valami új lenne a nap alatt; épp ellenkezőleg. Nagyon is régi igazság ez, vagy akár Szent Igazságnak is mondhatnánk, így nagybetűvel, ami valahogy eddig nem esett le nekem. De tegnap, megnyílt előttem a Teremtés metafizikai ajtaja, és beviharzott rajta egy idea, ami felforgatott mindent bennem, mert minden a helyére került egy szempillantás alatt. Hát most ezt a fantasztikus sugallatot szeretném továbbadni Neked, abban bízva, hogy nálad is helyére kerülnek a dolgok.

“Segíts magadon, Isten is megsegít!”

Ez volt az, ami tegnap megnyilatkozott előttem, bennem. Sokan azt gondolják, hogy ez egy bibliai idézet, és bevallom, még én is ebben a tévhitben voltam sokáig. Valójában ez egy közmondás. És mint olyan, valóban tartalmazhat Isteni tudást, mennyei sugallatot, kinek mi tetszik. A lényeg, hogy ez az egyik leglényegesebb kulcs, amit valaha “felfedeztem”.

Először is szeretném elmondani, hogy micsoda félreértések származnak e közmondás révén. Szerintem a vallásos emberek ezt a mondást nagyon magukénak érzik, és úgy interpretálják, hogy ha tesznek magukért, akkor a Jóisten megsegíti majd őket. Igazából nem tudom azt mondani, hogy gond lenne ezzel az értelmezéssel, mert bizonyos szögből és szinten így is lehet magyarázni. Viszont ez csupán a felszínes megértése ennek a rendkívüli igazságnak, ezért nem feltétlen hasznos vagy működőképes azok életében, akik ezt a jelentést könyvelik el, mélyebb megértés nélkül.

(Persze, hozzáteszem így zárójelben, hogy sokan vannak, akik anélkül is rendkívül sikeresek az életben, vagy tudnak boldogulni, hogy lövésük sincs erről vagy a mögöttes mechnizmusról… mert ők tökéletesen használják tudatalatt is.)

Aztán vannak azok, akik vagy ateisták, vagy csupán nem fogadják el a bibliát, az egyházat, a vallásokat, mert tudni vélik, hogy ezek milyen szerepet töltenek be a Földön, és miféle isten áll mögöttük. Ezek az emberek szó szerint kiakadnak ezen a mondáson, vagy egyenesen elutasítják általuk vélt értelme miatt. Ugyanis, aki nem hívő, mármint nem hisz az elhíresült, vagy inkább hírhedt, bibliai istenben, az ebből azt szűri le, hogy “Hát akkor minek nekem az Isten meg a segítsége, ha úgyis nekem kell magamon segíteni!” és jól beintenek ennek az istennek és minden hívének is egyben.

Ifjú koromban jómagam is ez utóbbi csapat lelkes tagja voltam, hogy őszinte legyek. Szó szerint dühös voltam erre a mondásra, meg az istenre is, mert annyira értelmetlennek tűnt. Ennek természetesen, ennek a dühnek és félreértésnek, az alapja nyilván az a rendkívül torz és lebutított istenkép, amit az egyházak és a biblia szándékosan ontanak magukból. Bár, mint mondtam, semmi köze ennek a mondásnak a bibliához. Mégis szinte mindenki oda csatolná, hiszen ha “Isten”, akkor az biblia és vallások témakör. Micsoda téveszme ez a feltételezés is!

A közhiedelemben pedig az Isten valahogy úgy van jelen, mint valami mennyben trónoló Atya, aki rohan segíteni, ha elesett gyermekeinek segítségre van szüksége. Vagy éppen bosszúra éhesen tombol és gyilkolásra uszít… mint, ahogy a bibliában olvashatjuk. Mindenesetre valahogy ez a bibliai isten nem valószínű, hogy olyanokat mondott, “Segíts magadon te bűnös kis ember, aztán majd ÉN is segítek rajtad.” Inkább olyanokat mondott ez az isten, például Ábrahámnak, hogy:

“- Vedd a te fiadat, az egyetlen fiadat, Izsákot – folytatta Isten –, és menj fel egy hegyre, amelyet mutatok neked. Öld meg ott a fiadat, és mutasd be áldozatul.”

Ez a tök jófej isten aztán az utolsó pillanatban azért közbelépett, és megakadályozta Ábrahámot saját gyermeke meggyilkolásában. Persze azért felvet néhány kérdést ez a történet, mint például: “Vajon ha ez az isten mindenható és mindentudó, akkor miért nem tudta előre, hogy Ábrahám megtenne bármit érte, akár a saját fiát beáldozná?” vagy “Ha ez az isten a tényleges teremtője a mindenségnek, akkor miért kell ilyen szinten beavatkoznia a teremtésébe?” azaz “Hogyhogy nem tökéletes a teremtménye, és nem az ő terve, törvényei szerint megy minden?”

Ja, tényleg.

De hagyjuk is ezt a témát, mert ez a blog, hála az égnek, a tudati világosság szent helye, ide nem fér be a félelem térben teremtett világ szennye.

A lényeg, hogy ez a közmondás valahogy nem igazán talált megértésre se bennem, se másokban szerintem. Mert egyszerűen félreértettük, nem értettük, vagy valahogy megmagyaráztuk, de mégsem esett le talán mindenkinek az interpretációs háborúban, hogy mit is mond ki valójában… miféle kulcsot rejt.

Felkészültél a homlokcsapásra? Nekem még piros a tegnapi csapkodástól, mert igen… rájöttem, hogy mennyire vak voltam és süket. Aztán az is lehet, hogy csak én nem értettem meg az üzenetet eddig.

“Segíts magadon, Isten is megsegít!”

Akkor rántódjék a lepel…

Érdekes, hogy mostanában láttam néhány olyan írást (legalább is a címüket), amik arról szóltak, hogy sokan belebuknak abba, hogy másoknak igyekeznek segíteni, vagy miért nem jó hozzáállás a mások segítése, meg ilyesmi. Furcsálltam is, mert az én elmúlt 8 évem is azt mutatta, hogy hiába igyekeztem másoknak önzetlenül és szívből segíteni, valamit csak nem csináltam jól, mert a saját emberi létem többször veszélybe és anyagi csapdába került. A “Jó tett helyébe jót várj” mondás az arcomba köpött, és bár semmit nem vártam soha cserébe (lehet, hogy pont ez volt a hiba), 99%-ban pont ellehetetlenítést, problémákat, traumákat kaptam. És nem értettem, hogy miért “ver a sors”, holott csak MÁSOKON IGYEKSZEK SEGÍTENI.

Mennyivel könnyebb egyébként, amikor nem a saját magad száradt sarát kell a cipőről kapargatni. De közben a TE cipőd meg egyre nehezebb a sártól, de azt senki nem takarítja.

Aztán az elmúlt hónapokban kezdett egyre világosabbá válni a több éves tévút és annak eredménye. Rájöttem, hogy a saját életemmel, magam boldogságával, drága kis családommal a LEGFONTOSABB foglalkoznom, mert amíg nincs REND a saját életemben, mit “osztom az észt” másoknak, hogy másoknak jobb legyen, könnyebb legyen, hogy válaszokat kapjanak.

Tehát hogyan fog az én szekerem attól gurulni, ha másokét tologatom és a sajátomra már nem marad energiám?

És itt természetesen NEM arról van szó, hogy akkor az ember önző módon tartsa meg magának a felismeréseit és ne is akarjon másoknak önzetlenül segíteni… DEHOGY IS! Kérlek, értsd, ahogy mondom… szívből. Egyszerűen van egy sorrend, amit ha felrúgunk, nem lesz jó vége. És ezt saját bőrömön voltam kénytelen megtapasztalni, de legalább végre megértettem. Szó sincs itt arról, hogy önzőnek kell lenni, vagy hogy az önző és rossz dolog lenne, ha valaki saját boldogulását, saját életét, valóságát, tudati fejlődését, anyagi jólétét tenné előtérbe.

A tegnapi felismerés volt a hab ezen a hónapok óta készülő tortán.

Ugyanis ez a mondás pontosan azt jelenti, hogy SEGÍTS MAGADON, azaz NE MÁSOKKAL, MÁSOK VALÓSÁGÁVAL, PROBLÉMÁIVAL FOGLALKOZZ, mivel azok NEM VALÓSAK, azaz valójában a TE MAGOD KIVETÜLÉSEI. NEM csupán EGYetlen kollektív valóság létezik, hanem azon belül 7 milliárd egyedi valóság, melynek minden egyes ember a sajátjának Teremtője, KÖZÉPPONTJA.

Tehát, magyarul, nekem a SAJÁT PROBLÉMÁIMAT, GÁTJAIMAT, ÍTÉLKEZÉSEIMET, TRAUMÁIMAT, ÉLETHEZ ÉS MINDEN LÉTEZŐHÖZ VALÓ HOZZÁÁLLÁSOMAT kell rendbe tennem elsősorban, mert EZ AZ ÉN FELELŐSSÉGEM, ÉS NEM A MÁSOK ÉLETE! Mert ha MAGAMON igyekszek SEGÍTENI, akkor AZ ISTENI IS MEGSEGÍT, másképp NEM TUD BELÉPNI AZ ÉLETEMBE, hiszen annak a tévhitnek a börtönében vagyok, hogy MÁSOKAT KELL SEGÍTENEM.

Azaz az árnyékot a falról akarom ledörzsölni, holott ÉN MAGAM VETEM ODA! Érted?

Megint másként, a KÜLSŐ megnyilvánulásokat igyekszek orvosolni, és elkövetem az akadémikus ORVoslás legnagyobb hibáját, hogy NEM A BETEGSÉG GYÖKERÉT GYÓGYÍTOM, hanem annak matériában megjelenő tükröződését, aminek gyakorlatilag szinte semmi értelme!

Hányszor elhangzott már, hogy BENT kell keresni a feszültségeket, és ott kell rendet tenni, NEM a kinti világban, mert az majd hozzá idomul, az "csak egy kijelző", hiszen EZ A TEREMTÉS RENDJE. De mégis figyelmünket a saját problémáinkról MÁSOKRA, KÜLVILÁGI megnyilvánulásokra, azaz embertársainkra állítjuk rá… TEHÁT PONTOSAN OLYAN EMBEREKET VONZUNK AZ ÉLETÜNKBE, AKIK VISSZATÜKRÖZIK NEKÜNK AZON PROBLÉMÁKAT, MELYEKKEL…

NEKÜNK MAGUNKNAK KELL SZEMBENÉZNI, AZAZ MAGUNKON KELL TUDNI SEGÍTENI, HOGY AZ ISTEN IS MEGSEGÍTHESSEN!

Na, ez mind körülbelül egyetlen másodpercben csapódott le bennem, és majdnem elejtettem a kávés bögrémet, amit nyilván a mosdós felismerés után vettem magamhoz. Csapkodtam is a homlokomat rendesen, hiszen hányszor hallottam az elmúlt években azt, hogy “minden belőlünk indul ki”, “ha a világot akarod megváltoztatni, akkor magaddal kezd” és a többi okosság. És az ember persze nyugtázza ezeket, hogy “ja, tényleg, aha, ez így van” és megy tovább az élet, mintha mi sem történt volna és csodálkozunk, hogy továbbra sincs jobb világ, hogy továbbra is olyan emberek vesznek bennünket körbe, akik tele vannak fájdalommal, traumákkal, problémákkal, szomorúsággal, elcsigázottsággal, keserűséggel… mert talán ezt még mindig MI MAGUNK HORDOZZUK!

Ahogy megtörtént ez a fantasztikus felismerés, azonnal elindult valami… ott belül. Egyfajta eufórikus érzés, mintha egy világ kezdene megváltozni bennem… és FOG IS, TUDOM, ezért a közegem, körÉNezetem (környezetem) is. Mert végre megértettem, hogy miként tudom az életet a saját javamra, boldogulásomra fordítani, és ez hogyan lesz majd pozitív hatással mindenki másra is.

Meg kellett értenem (bár ezt még emésztem), hogy akkor tudok a TE legnagyobb hasznodra lenni, ha BENSŐMBŐL A REND FÉNYE RAGYOG! És hogyan lehetne már ott rend, ha tucatnyi más valóságba igyekszek segíteni rendet rakni. Nem mondom, hogy az nem segít, hiszen sok felemelő visszajelzést kapok kedves olvasóimtól. De gondold el, mekkora energiatöltetet kapnál akkor, ha nem csupán gondolatébresztőket, elméleteket, tudati technikákat olvashatnál tőlem, hanem például ilyen kulcsokat, mint ez a mai, ami olyan energiával tör elő belőlem, hogy változást kell, hozzon a TE életedben is.

Viszont először… MAGAMON SEGÍTETTEM ezzel, és ezért BELÉPETT AZ ISTEN ÉLETEMBE, ÉS MEGSEGÍTETT!

És itt még nincs vége… ugyanis még mélyebbre úsztam a Tudati Óceánban, ezért egy újabb szintje is megmutatkozott a “Segíts magadon, Isten is megsegít” nevezetű kulcsnak. Mégpedig, talán pont az eredeti idea, ami a Teremtő Tudatból előbukkant ezzel kapcsolatban.

Az az érdekes, hogy erről már tavaly írtam egyébként. Mit ad isten, tegnap, miután az első felismerés megtörtént, megláttam egy videót a Facebook falamon, amin Jakab István (VNTV) beszélget a gyermeki én átöleléséről Dr. Fajcsák Zsuzsannával. Nem szoktam ilyet tenni, de most ide belinkelem ezt a videót, mert rendkívül fontosnak tartom:

A posztom, amiben egy éve szinte szó szerint ugyanazt leírtam, mint ami ebben a beszélgetésben elhangzik, Az idő megszelídítése címen található meg. Ebben pontosan azt ecsetelem, hogy mennyire lényeges a gyermeki ént átölelni, szeretettel tölteni és megnyugtatni arról, hogy minden rendben van. És amikor ez eszembe jutott… megtörtént a második felismerés.

Ugyanis a SEGÍTS MAGADON ezt is jelenti egy mélyebb szinten, azaz, hogy MEGSEGÍTED MAGAD, hátrafordulva az időben, a gyermeki éned felé, hiszen MEGTEHETED innen a jelenedből. Viszont ez a fordulat, az életedben is fordulat lesz, mivel NEM CSAK jelen éned fordul a múltbeli gyermeki éned felé (aki egész életedben elkísér egyébként és számos kudarcodnak, akadályodnak, dühödnek, feszültségednek a forrása a valóságodban!!!), hanem ezen hozzáállás és attitűd váltás következtében, a JÖVŐBELI ÉNED is feléd fordul! És mi más, ki más lenne ez a jövőbeli én, mint MAGA AZ ISTEN, az a tudati szinted, ami a kozmikus én, a Teremtő Tudatban gyökerező ÉNed.

Szeretném a zárszó előtt elmondani, hogy az itt kinyilvánítottak természetesen elsősorban RÁM vonatkoznak, hiszen ezért is jelent meg BENNEM ez a felismerés. Üzenet számomra a Tudatomtól az Elmémnek. A fenti sorok saját tapasztalásaimból és megértésemből erednek, ezért Neked vagy másoknak lehetnek természetesen más meglátásai a témával kapcsolatban, mert például mindig jót kaptál cserébe, ha bárkinek segítettél. Mert lehet, hogy a Te egyedi beállításaid, hozzáállásod, életszemléleted és a többi ezt elősegítették számodra.

Nyilván nem arra gondolok itt, hogy ne öleljünk meg spontán másokat, ne mosolyogjunk másokra, ne adjunk ételt rászorulóknak, vagy tanácsot azoknak, akiknek jól jöhet vagy kérik. Itt egyfajta beállítottságról van szó, hogy például nekem fontosabb volt az elmúlt években az, hogy másnak jó vagy jobb legyen és ezért elhanyagoltam emiatt a saját életemet, mert kielégített az, ha segíthettem. Bízom benne, hogy világos, amiről itt igyekeztem a még mindig eufórikus hangulatomban megnyilatkozni. 

Érted már, hogy miért és hogyan SEGÍT MEG AZ ISTEN, HA SEGÍTESZ MAGADON? Micsoda időt átívelő mágia és varázslat ez, kérem szépen! Micsoda kulcs egy szebb és jobb élethez! Szívből kívánom, hogy neked is leessen, és fáklya lehessen a kezedben a földi labirintusban!

Szívből áradó szeretettel,

Képes Tamás (Inspirátor)