Olvasási idő: ~ 13perc

Már egy jó ideje foglalkoztat a valóság teremtődésének, hangolásának, mögöttes mechanizmusainak "feltérképezése", megismerése; már, amennyire ez emberként, ebben a szándékosan gerjesztett metafizikai lármában lehetséges. Az elmúlt időszakban került látóterembe a szándék témája is a célkitűzések és céljaink elérésének fejtegetése kapcsán. Ekkor bukkant fel a sugallat is először, hogy a hajlam bizony igencsak jelentős célkiűző szerepet játszik, mint egyfajta alattomos szabotőr. Mivel sokaknak okozhat gondot a hétköznapokban, hogy miért nem sikerül egy célt elérniük, vagy miért jön közbe mindig valami, gondoltam, épp ideje, hogy a hajlamról is említést tegyek a magam módján és szemszögéből.

Természetesen, nem arról van szó, hogy a hajlam az jó vagy rossz lenne, hiszen mindkettő... EGYben. Mint minden más az ember által tapasztalt világban, megnyilvánulásban, ugye. Az elméhez hasonlatosan, vagy legjobb segítőnk lehet, vagy legnagyobb ellenségünk. És mindez nyilván kitől függ? Hát persze, hogy TŐLEM! Mármint, TŐLED.

Ennek ellenére, ha az ember meghallja a "hajlam" szót, valószínű leginkább valamiféle negatív érzése támad. Egy gyors webes keresés is ugyanezt sugallja, hiszen az első találati oldalon, szinte kizárólag a következő kifejezéseket találjuk: "örökletes hajlam", "ferdehajlam", "öngyilkossági hajlam", "trombózishajlam". Hát elég LEHANGOLÓ már a puszta elolvasása is ezeknek a kifejezéseknek. És pontosan ez ám a lényege és titka is az efféle hajlamoknak... a LEHANGOLÁS.

Most főként ezzel a hajlammal kívánok foglalkozni és nem azért, mert szeretek negatív vagy valóság-szabotőr dolgokra koncentrálni, viszont sokak életét megkeseríti az, hogy nem lát tisztán például ilyen kérdésekben, és a számukra, úgy vélem, nagyon is nagy segítség lehet tisztába tenni néhány dolgot. Még ha csupán a saját Forrásom sugallatait és a tapasztalataim által tett felismeréseimet közvetítem és nem valami kollektívan elfogadott, tudományosan megmagyarázott és bebizonyított tételeket. Valójában minden posztom elsősorban magamnak, az én elmémnek szól, de ettől még hasznos lehet másnak is.

Amennyiben te úgy érzed, hogy számodra jól robog az élet szekere, minden célodat eléred, álmaidat valóra tudod váltani, és elégedett vagy megélt valóságoddal, akkor nyilván nem neked szól ez a poszt, és nem is valószínű, hogy idekeveredsz egyáltalán. Viszont, ha sok a kérdés benned, és már jó ideje mintha nem menne úgy a jó dolgok bevonzása, mindig közbejön valami, ami elvág a sikertől, a célod beteljesítésétől, ha egy-egy helyzet gyakran nem az általad áhított módon valósul meg, akkor szerintem pontosan ezért olvasod most e sorokat.

Mert bár előző blogomon (tudatbuvar.wordpress.com) már számos szögből körbejártam a sikerünk vagy sikertelenségünk titkait, a célkiűzés témáját, lehet, hogy pont ez az a láncszem, ami számodra még hiányzott a képletből. Van úgy, hogy azt hisszük, hogy "de hát mindent igyekeztem jól csinálni, hogy elérjem célomat" és mégis felsülünk. Persze hozzáteszem azt is, hogy picit túlzásba is estünk az elmúlt évek nagy hamis spirituális kampányának és az önfejlesztés iparág megtévesztései miatt és elfeledtük, hogy azért nem feltétlen az ember az úr itt. Mármint, mindent oly nagy mértékben akar már az ember kontrollálni, hogy lassan a természeti törvényeket, a Teremtés örök mozgatórugóit is átírná, csak hogy "úgy legyen, ahogy ÉN akarom!" Hát azért ez nagyfokú tiszteletlenségre, az alázat hiányára és a Teremtés meg nem értésére utal.

Amikor célok eléréséről beszélek, én főként arra gondolok, hogy amik elősegítik tudati/szellemi/lelki fejlődésünket, amitől jobbá, tudatosabbá, értelmesebbé, és ezáltal élvezhetőbbé, ÉLHETŐBBÉ tehetjük földi létünket, életfilmünket. Nem pedig holmi elmés egóból kipattant nyögve-akarásról szól a fáma. Sajnos sokan még efféle vágyakat és célokat hajszolnak, amik még távolabbra taszítják az embert a Lélek és a Szellem dimenzióitól, és a Templom egyre csak szemetesebb lesz.

Azért talán érdemes a hajlam kapcsán megnéznünk, hogy mit is jelent maga a szó. Egyrészt legalább kétféle hajlamot megkülönböztethetünk, hiszen van egy általános és orvosi értelembe vett hajlam is. Nyilván ez utóbbihoz tartozik például az "örökletes hajlam". De nem kívánom mégsem címkézni a hajlamot, nézzük meg, hogy lecsupaszítva, a maga semlegességében mit mond el magáról.

A wikiszotar.hu szerint a hajlam "tartós vonzódás egy tevékenység végzésére", "születési adottság vagy megszokás által létrejött [...] beállítottság, hozzáállás". Természetesen, számunkra pontosan ez utóbbi a lényeges. Ugyanis az a hajlam, ami bennünket szabotál, az nem más, mint egy örökölt vagy sorozatosan megélt helyzetek kapcsán általunk lementett forgatókönyv, tudati program, avagy BEÁLLÍTOTTSÁG, HOZZÁÁLLÁS!

Úgy érzem, hogy a hajlam valójában egy olyan alapprogram, ami mindent felülír, hacsak nem SZÁNT SZÁNDÉKKAL hajtunk végre valamit. Tehát hiába igyekszem mindent jól csinálni, kiiktatom általános félelmeimet, aggodalmaimat és minden egyéb olyan lehúzó energiát, ami eltántoríthatna célomtól, elengedem az akarást, behangolódom arra az érzés frekvenciatartományra, ahol az elérendő cél már az enyém és csak el kell vennem, nem pedig megszereznem... és paff... egy pillanat alatt szertefoszlik valamiért. Aztán megmagyarázzuk, hogy "hát biztos így kellett akkor lennie". Igen, olyan is van, hát hogy is ne lenne!

Viszont egy dolog rejtve maradt a szemünk elől, holott fél életünket már esetleg végigkísérte, illetve inkább kísértette... a HAJLAMunk. Hallottad már, hogy valaki azt mondja a másikról: "Hajlamos a vége előtt mindig feladni" vagy "Hajlamos mindig a félelmeit erősíteni ahelyett, hogy a jó dolgokra koncentrálna" vagy "Hajlamos másokra hallgatni ahelyett, hogy saját véleményére hagyatkozna" vagy "Hajlamos mindenkit ítélni és kritizálni" vagy "Hajlamos állandóan panaszkodni"

ÉS TE MIRE VAGY HAJLAMOS?

Talán érdemes lenne magunkat kicsit "átnézni", nem? Szerinted például egy olyan hajlam, hogy "nem fejezek be dolgokat", "mindenbe csak belekezdek", "nem tudom tartani a szám, mindig kikotyogok valamit", "meggondolatlanul megbántom az embereket a kendőzetlen véleményemmel", "könnyedén felfedem minden kártyámat és kitárulkozom akár vadidegeneknek is", "mindig elkiabálom a dolgokat"...

VAJON MILYEN HATÁSSAL LEHET EGY HELYZET KIMENETELÉRE?

Mi van, ha azt mondom, hogy a hajlam az, ami elHAJLÍTja a célra tartó nyílvessződ pályáját? Mi van, ha ez az, ami téged folyton SZABOTÁL? Mert például több, ismétlődő esemény kapcsán te lementettél tudatalattidba egy forgatókönyvet, azaz, hogy egy olyan vagy ahhoz hasonló helyzetben miként viselkedsz, hogyan állsz a helyzethez, a benne szereplőkhöz, és milyen kimenetel várható ezek fényében. Aztán hangolhatsz te ide-oda, meg "varázsolgathatsz", hogyha ezek az alapprogramok meg futnak a háttérben és MINDENT FELÜLÍRNAK. Ugyanis, amint jön egy hasonló helyzet, te hiába próbálsz éber tudatoddal machinálni, mert a hajlam felül fogja azt írni. És szerintem ez mindaddig így megy, amíg...

NEM ÍRJUK FELÜL EZEKET A FORGATÓKÖNYVEKET, TUDATI PROGRAMOKAT!

Hogy ezt hogyan lehet megtenni? Nos, számos módja lehet szerintem. Például mi lenne, ha elkezdenél olyan hajlamokat kifejleszteni magadnak, hogy: "mindent befejezek, amibe belekezdek", "megjutalmazom magam, a kisebb-nagyobb sikereimért", "mindenben meglátom, felfedezem a jót", "minden problémában a megoldást látom", "magamban tartok dolgokat, amik kimondva árthatnának akár nekem, akár másoknak", "sikerre viszem, amit elkezdtem", "céljaimat könnyedén elérem", "elengedem a káros, negatív gondolatokat, amik befolyásolhatnának", "kizárom a befolyást".

Nyilván mantrázgathatnád is ezeket magadnak, mint valami pozitív megerősítéseket, ám van egy böki... az elméd. Ő pontosan tudja, hogy ez mind nem igaz és csak még több feszültség keletkezne valami áhított, napfényesen illuzórikus valóság és a jelen sötét fellegekkel tarkított valósága között. "De akkor hogyan állíthatnám elmémet az oldalamra?", merül fel a logikus kérdés. Szerintem végtelenül egyszerűen. Mit is hisz az elme?

HISZEM, HA LÁTOM.

Nem? Nem erre van leginkább mindnyájunk beprogramozva? Hát akkor használjuk már könyörgöm ezt a programot végre valami jóra is, rendben? Például, ha hajlamos vagy nem befejezni dolgokat, akkor tűzz ki magadnak valami olyan kisebb célt, amit elméd elérhetőnek tart és nem okozna számodra ezért nagyobb gondot a kivitelezés. SZÁNT SZÁNDÉKKAL állj a rajtvonalhoz, azaz ezúttal SEMMI ÉS SENKI nem téríthet el célod elérésétől... na jó, legfeljebb a Teremtés, azért ne hagyjuk már ki a pakliból ezt sem. Magyarul, fontos, hogy mindig tudjuk, hogy bármit is kitűzünk célul, el kell fogadnunk a vereséget is, mint lehetséges kimenetelt. Viszont NEM RUGÓZUNK azon, hogy "de mi lesz, ha nem sikerül", "áh, valami úgyis közbejöhet", "miért pont nekem jönne össze" és a többi. Csupán konstatálom magamban, hogy azért vannak itt magasabb erők és energia áramlatok, amelyek létét ezáltal tiszteletben tartom és elfogadom.

Tehát a lényeg, hogy LÁSSA akkor az elme, hogy MIRE VAGY KÉPES. FEJEZD BE, AMIT ELKEZDTÉL, lásd meg a problémában a megoldást, ne mondj ki dolgokat tudatosan, amik károsak lehetnek, és így tovább. És bárhogy is végződjön, akár siker koronázza, akár nem, érezd át annak eufóriáját, hogy MEGCSINÁLTAD, VÉGIGVITTED, BEFEJEZTED, AMIT ELKEZDTÉL!

KONSTATÁLD, HOGY MEGTETTED!

Az első sikert aztán kövesse a következő, egyre nagyobb célokat is kitűzhetsz magad elé, és mindig jutalmazd meg magad annak mértékében, amit elértél, hogy ezáltal az új forgatókönyv, az új tudati program beíródjon oda, ahova kell. Mi más írhatná felül a számunkra káros hajlamokat, mint azok ellentettje?

Figyeljük magunkat meg egyes helyzetekben, hogy miként reagálunk, miket váltanak ki belőlünk érzelmileg, gondolatilag. Fedezzük fel hajlamainkat, és dolgozzunk magunkon, hogy tudatosabbak lehessünk ezáltal is mindennapi életünk során. Miért kéne holmi berögzült és számunkra káros minták alapján leélni egész életünket? Ki mondta, hogy ez kötelező? Ki mondta, hogy nem írhatjuk át programjainkat, forgatókönyveinket olyanra, ami bennünket SEGÍT, FEJLESZT, ELŐBBRE VISZ, és nem pont ellenkezőleg... SZABOTÁL.

Kívánom, hogy gondolataim, melyek ezúttal sem valami végsőnek vélt igazságot szándékoztak feltárni, mintsem metafizikai ugródeszkaként szolgálni további gondolatok ébresztése gyanánt, elérjék céljukat, és számodra hasznosak legyenek. Váljék egészségedre a tudás, amit posztom olvasására kapott sugallataid adnak!

Szívből jövő szeretettel,

Képes Tamás (Inspirátor)