Olvasási idő: ~ 9perc
Hányszor hallottuk az elmúlt évtizedben, hogy ha a világot akarod megváltoztatni, akkor ahhoz magadat kell megváltoztatni, avagy "légy te a változás, amit a világban látni szeretnél". Hányan indultak el ezen a vég nélküli labirintusba vezető úton? Hányan rekedtek meg út közben? De azért halkan megkérdezem: sikerült amúgy valakinek is megvált(oztat)ni a világot? Nézz körül a Földön, és a válasz egyértelmű lesz szerintem.
Természetesen az teljesen hibás hozzáállás, hogy valaki a világot akarja megváltoztatni, bármennyire is nem tetszik az nekünk, amikor a tudati posványt és degenerációt felismerjük, ahogy az elmúlt évezredek sötét elegye lepereg időtlen Szellemi szemeink előtt. Mivel a világ, a földi fizikai valóság magasabb energiaszintek (asztrális, mentális, éteri) eredményeként manifesztálódik, nyilván teljesen értelmetlen az anyagi megnyilvánulásokon ezen az alsó szinten változást eszközölni. Nem beszélve arról, hogy ami kinn van, az tapasztalataim és felismeréseim alapján valóban belülről vetül ki, belőlünk.
Persze, hogy logikusnak tűnik, hogy akkor MAGunkat kell ahhoz megváltoztatni, hogy a világ "jobb és szebb" legyen. Igen ám, de ezt a "változtatást" nagyon félre lehet érteni, és ez kisiklathatja utunkat, egyéni fejlődésünket mind fizikai, mind lelki és szellemi szinten egyaránt. Ezért szeretném eléd tárni, hogy mit gondolok erről. Nem kell elhinned, nem kell, hogy tetsszen, és nem is kell egyetértened. A lényeg, hogy gondolkodj el rajta, hogy benned is előbújjanak az ehhez tartozó gondolatok és kívánom, hogy ezek segítsenek a tisztánlátásban.
Először is véleményem szerint, alaphelyzetben az ember úgy jó és "tökéletes", ahogy van. Az egyediesült Szellemen, Lelken keresztül az elme-test (ember) konstrukcióban megnyilvánuló Tudat köszöni, jól van, a maga isteni tökéletességében egy mágikus rendszer, Teremtés részeként. Vagy netán úgy gondolod, hogy bármit is változtatni kéne a Teremtés által LÉTrehozott, LÉTbe hívott megnyilvánulásokon, SZERvezeteken, RENDszereken, örök és univerzális Törvényeken? Ezt majd megteheted, amikor saját univerzumot teremtesz az elképzeléseid alapján. Addig is, teleportáljunk gyorsan vissza az "itt és most"-ba.
Úgy vélem, hogy a MAGunk az úgy tökéletes, ahogy van, még ha épp fejlődésünk valamely szintjén is állunk, és egyelőre olybá tűnik, hogy elvileges univerzumi Teremtőként grasszálunk itt a földi tudati mocsárban "majmokat" játszva. Felmerül ugye a kérdés, hogy ennek mi is az értelme egyáltalán, ha van egy olyan részünk, ami már univerzumot, galaxisokat, életformákat tud teremteni és abba magvát belelehelni. Ezt most inkább hagyjuk, hiszen itt emberként az idő korlátjai között és a linearitás perspektívájából nyilván felfoghatatlan e kérdés és a válasz is.
Inkább azt mondom el, hogy valójában min kéne tudni változtatnunk, ha már annyira ragaszkodunk a "változtatás" szóhoz. A lényeg tehát, ahogy az előzőekből is kitűnt, hogy NEM MAG(V)UNKAT KELL MEGVÁLTOZTATNI, mert az bizony egy kellemetlen idővonalra terelt valóság lenne, amolyan zsákutca. Mintha azt üzennéd a Teremtőnek, a Teremtő Mezőnek (ahogy tetszik), hogy "hé, Főnök, valamit elszúrtál és ez így nem kóser, úgyhogy meg kell pár dolgot változtatni ott fenn, hogy itt lenn jobb legyen, okés?" Mit szeretnél, új születési és életút számokat, új DNS-t, vagy mégis min szeretnél változtatni?
Mindenki úgy egyéniség, ahogy van. Így születtünk, nem? (Bár korántsem állítom, hogy itt mindenki önszántából született le és pont akkor, olyan programmal, ahogy akarta volna.) Különben MÁSNAK születtünk volna, ha azt a bizonyos életutat és potenciális idővonalat kellett volna megélnünk, vagy tévednék? Azt gondolja a parányi ember, hogy "hú, valami biztos el lett szúrva ott fenn, hogy ennyire vakvágány és sikertelenség az életem", vagy "én nem ilyen életet akarok élni". (Ennek azért van némi köze az előbb említett kérdéses leszületéshez persze.) Sőt, egy bizonyos kiválasztottsági komplexustól és súlyos tudati megtévesztő programtól szenvedő szekta még meg is csonkolja gyermekei testét, mert az úgy biztos nem jó, ahogy van, jobb lesz, ha körülmetéljük, nyilván a Teremtő hibázott, amikor a KÉPmását megalkotta. Micsoda istentelen eszme!
Természetesen mind a Szellemünk, mind a Lelkünk folyamatosan fejlődik, ha hagyjuk, tehát mondhatjuk azt is, hogy "változnak". De mégsem MAGunkat kell megerőszakolni ahhoz, hogy életünkben változást eszközölhessünk, hanem csupán azt a részünket kell alaposan kitakarítani, ÁTHANGOLNI, ami születésünk óta hibás programokat hordoz és emiatt hibás képet vetít kifelé és befelé egyaránt. Ez természetesen maga az elme, a kétirányú lencse, és a tudatalatti rejtélyes tár. Mi NEM az elme és NEM is a tudatalattink tartalma vagyunk. Ezek csupán eszközeink a földi fizikai megnyilvánulásunkhoz, jelen megértésem és felfogásom alapján.
Még egyszer mondom, NEM magunkat kell megváltoztatni, hanem azt, ahogyan a világra, a minden létezőre nézünk, avagy HOZZÁÁLLÁSUNKAT, BEÁLLÍTOTTSÁGUNKAT, HAJLAMAINKAT, melyek elfátylazzák valódi ÖNVALÓNKAT, MAGvunkat, Forrásunkat és egyre jobban betemetnek bennünket a kételyek, félelmek, önbizalom hiány, önismeret hiány kövei alá. Amint ez az akadály, a fátyol fellibben, kigyomlálásra kerül minden tudati vírus, minden tökéletesen folyik tovább a medrében. Olyan, mintha az agyonkoszolódott, mocskos szemüveget tökéletesen tisztára törölnéd és végre tisztán látnál. Akkor sem a szemüveget kell lecserélni, hanem csak meg kell tisztítani attól, ami akadályoz a valóság helyes értelmezésében.
Egy másik rendkívül szemléletes analógiával élve, arról van valójában szó, hogy a Szellemünk által használt számítógép (avagy az ember) merevlemeze (avagy az elme), az operációs rendszer (avagy a tudatalatti) vírusokkal, azaz kártevő programokkal (parazita, pusztító eszmék) telt meg az évtizedek során. Ezek nem csupán lelassítják a rendszert, megrongálják a fájlokat, de kémkedhetnek is utánunk, valamint teljesen átvehetik az irányítást számítógépünk felett. Szellemünk csak az esetben cseréli le a számítógépet, ami megfelel az emberi test fizikai halálának, amikor az teljesen "lefagy", használhatatlanná és menthetetlenné válik, illetve annak tűnik. Viszont adott az a lehetőség is, hogy elindít egy VÍRUSIRTÓT, ami megszabadítja a rendszert, a merevlemezt a kártevőktől és újra használhatóvá válik, felgyorsul a számítógép; ismét a Szellem veszi át a vezérlést.
Tudom, gondolhatod, hogy ez mind csupán belemagyarázás, biztos nem volt ma jobb ötletem és ezért írok erről, hiszen ez is egyfajta "változtatás", akárhogy is ragozzuk. Magyarul, miért lenne azzal a kijelentéssel gond egyáltalán, hogy "magadat kell megváltoztatni ahhoz, hogy a világ változzon"? Eleve az sem mindegy ugye, hogy azt mondom, "változtass magadon" vagy "változtasd meg magadat". Ezek lehet, hogy nüansznyi különbségek csupán, mégis úgy látom, hogy rendkívül fontosak.
Hiszen, ha azzal a hittel vagyunk, hogy "valami gond van velem", "meg kell változnom", "nem vagyok elég jó", "más akarok lenni", akkor bizony folyton feszültséget keltünk önvalónkkal, Forrásunkkal szemben, nem beszélve arról, hogy ezek a gondolatok már eleve tudati vírus jelenlétét jelzik, a kétely veszélyes forrását. Ilyen esetben a Lélek és az Elme soha nem fog együtt rezegni, azaz nem lesz egyetértés a Szív és az Elme között, tehát teljesen ellehetetleníted magad és életed olyan vakvágányra kerül, hogy majd csak lesel. Az ember akkor tud élvezhető, varázslatos, sikeres, boldog, termékeny életet élni, és ehhez a valósághoz kellő idővonalakat vonzani, amennyiben a Lelke és az Elméje EGYségben van és ugyanazt "akarja".
Egyszerűen tegyük helyre a dolgokat. TE ÚGY VAGY JÓ, EGYEDI ÉS TÖKÉLETLENÜL TÖKÉLETES, AHOGY SZÜLETTÉL!
Viszont, ez nem azt jelenti, hogy nem jött el ideje a "nagytakarításnak", és hogy megtanuld a valóság kibontakozásának felfogható és megtanulható törvényeit, mechanizmusait, melyek segítenek téged abban, hogy a régi és téged NEM SZOLGÁLÓ, azaz inkább HÁTRÁLTATÓ, ELKASZÁLÓ, SZABOTÁLÓ programjaidat leselejtezd, és ÚJ FORGATÓKÖNYV SCRIPTEKET "írj" magadnak bizonyos helyzetekre vonatkozóan.
Úgy vélem, meg kell tanulnunk végre élvezni azt, hogy LÉTEZÜNK, és szárnyainkat próbálgathatjuk. Olyan sok varázslatos felfedezés és mágikus tapasztalás vár még ránk miközben lépdelünk fejlődésünk útján, hogy óriási energia veszteség lenne figyelmünket másra fordítani, mint a Teremtés, a valóság és az Ember misztériumainak megértése, és az ebből születő tudatos lét megélése. De természetesen, mindenki tegyen belátása és hite szerint, amennyiben ez nem káros másokra nézve.
Szívből jövő szeretettel,
Képes Tamás (Inspirátor)
