Olvasási idő: ~ 15perc

Azt hiszem ideje végre egy olyan, mindenkit érintő jelenségről is eléd tárnom gondolataimat, amely ismét rendkívül lényeges kulcsot adhat a kezedbe. Ezidáig minden írásomban főként olyan valóság manipulációs, hangolásos, bevonzásos példákat hoztam, melyek EGY résztvevő szemszögéből mutatták be az eseményeket, a Teremtést… és tettem ezt okkal persze. Viszont nyilván mindenki tapasztalta már, hogy hiába a szándék, a vágy kifejezése, de valahogy mégis egy olyan idővonalon vagy valóságban találjuk magunkat, amit igazából nem szeretnénk megélni, vagy amitől épp tartottunk.

Hát ezért veszem most elő ezt a témát, amiről szerintem még soha nem beszéltem. Ez pedig nem más, mint az, hogy miként befolyásoljuk egymást, egymás akaratát, hangolódását, és mi is lehet az a bizonyos „elkiabálás”. Szerintem, izgalmas lesz. Kívánom, hogy váljanak szavaim hasznodra!

Amikor a vonzás törvényéről és egyéb „bevonzós technikákról” hallok, olyan érzésem van, mintha mindig csak EGY ember lenne a főszerepben… ÉN. Tehát úgy van előadva, mintha minden csakis TŐLEM függene. Ha jól fókuszálok, jól kitakarítom az elmémet, tudatalattimat, akkor nem lehet akadálya, hogy minden úgy történjék, ahogy ÉN „akarom”. Legalábbis nekem így tűnik, ha az ehhez a témához kapcsolódó könyvekre, videókra visszaemlékezem. (Bevallom őszintén, évek óta nem olvasok és nem nézek ilyen videókat sem, ezért lehet, hogy nem pontos ez iránti megfigyelésem. De ez most igazából nem is lényeges.) Arra akarok kilyukadni, hogy úgy van az egész beállítva észrevételezésem szerint, mintha minden tényleg csak RAJTAM állna.

De akkor hadd kérdezzek valamit: ilyenkor a „minden és mindenki összefügg” hangzatos szlogenje hová tűnik?

Mivel számtalanszor beleestem abba a csapdába, hogy amikor valami szuper hír ért, végre sikerült valami nagyszerűt bevonzani életembe, akkor azonnal el kellett mondanom minimum a szűk családi körnek, de néhány barátnak, ismerősnek is. Persze gyakran előfordul az is, hogy még el sem értünk valami áhított célt, de már megosztjuk szeretteinkkel, barátainkkal. Aztán egy nagy metafizikai pofon az ára, szinte minden alkalommal. Hát ezért néztem utána magomban, Forrásomban, hogy akkor most ez hogyan is működhet, mi a mögöttes mechanizmus, hogy ha lehet, legközelebb már jól csináljam, és a bevonzott siker MEG IS MARADHASSON, az elvetett fénymagvak gyümölcsöket termő fává cseperedhessenek.

Most rögvest rávághatnád, hogy „áh, ez csak egy babona, hogy ha elkiabálod, akkor elszalasztod a sikert és csak azért van így, mert hiszel benne”. Ez is egy érdekes aspektusa a dolognak, és van benne természetesen igazság, de várd ki a végét, mert még te is meglepődhetsz.

Elmondom, hogy miként jelenik meg bennem ez a folyamat, a célkitűzés és a cél beteljesítése között, és hogy miben látom az elvérzést, avagy mitől is mehet füstbe az a bizonyos terv.

Amikor meghozunk egy döntést, kitűzünk egy célt, felállítunk egy tervet MAGUNKBAN, akkor még csupán a saját energiáinkat, KÉPMÁSUNKAT teremtjük ebbe a tudati „gömbbe”. Tehát a gömb tartalmazni fogja energetikailag minden félelmünket, általános hozzáállásunkat egy-egy cél eléréséhez, elmebeli gátjainkat, tévhiteinket, mindenkori hangoltságunkat, de ugyanakkor a mindent elsöprő és megringathatatlan pozitív attitűdünket, önvalóba vetett hitünket is… ki mivel van felvértezve, ugye.

A lényeg, hogy ekkor még csupán ÉN MAGAM vagyok felelős a gömbömért és annak kimeneteléért. (Most hagyjuk azt, hogy asztrálisan miféle elhalt rokonok, személyek energiái igyekezhetnek befolyásolni, eltéríteni bennünket, netán démonikus entitások, és a többi. Ezek mindig és minden körülmények között ott vannak körülöttünk és teszik a dolgukat… ahogy én látom. De most tegyük őket félre a könnyebb megértés végett.)

Tehát tételezzük fel, hogy van egy remek ötleted, terved, célod, amit szépen ki is tűzöl. Ekkor még tényleg „csakis” TE befolyásolod a kimenetelt, azaz a TE saját hangoltságod és elméd, tudatalattid tisztasága. Viszont amint elvetetted a magot, máris izgága lesz az egód és telekürtölné a világot a nagyszerű ötlettel, a zseniális tervvel, mielőtt gyümölcsöt érlelő fa nőne ki belőle. Tegyük fel, az „évek és a rutin” már azt mondatja elméddel, hogy „ácsi, ácsi, aztán nem elkiabálni!” Ezért visszább veszel a tempóból, és igyekszel megállni, hogy bárkinek is beszélj róla.

Telnek-múlnak a napok, és egyre több esemény visz szépen a terv beteljesítése felé, és egyre tisztábban kirajzolódik, hogy IGEN, SIKERÜLNI FOG. Na, ezen a ponton már egyre nagyobb benned a nyomás, a késztetés, a csábítás, hogy MEGOSSZAD „titkodat” legalább egy pár emberrel. Ez persze csupán az elmés egó késztetése. Akkor nézzük meg, hogyan siklik ki a siker vonata.

Tegyük fel, hogy először is szüleiddel vagy a hozzád legközelebb állókkal osztod meg a nagyszerű híreket, és terved jó irányba történő robogását. Amíg senkivel sem közlöd a tudati gömböd tárgyának létét, gyakorlatilag a földi síkon, a 3. dimenzióban SENKI NEM TUD RÓLA. Olyan, mintha elszeparáltan létezne ez a gömb a tudati/mentális dimenzióban, MÁSOK (emberek) ÁLTAL ÉRINTHETETLEN ELKÜLÖNÜLTSÉGBEN. Viszont amint egyetlen más személynek is beszélsz róla… mi is történik?

RÁCSATOLOD A GÖMBÖDRE!

Azaz, energetikai szállal kötődni fog a gömbhöz. Az energia áramlás viszont (tudomásom szerint) mindig KÉT IRÁNYÚ! Tehát a rácsatolt személy NEM csak energiát tud elvonni ebből a gömbből (tudatosan vagy tudattalanul saját beállítottsága, programozottsága által), hanem saját energetikájával (hitrendszer, beállítottság) MEG IS FŰSZEREZHETI AZT! Más szóval, BELE TÖLTHETI SAJÁT ENERGIÁJÁT, azaz HATÁSSAL LESZ ATTÓL KEZDVE A GÖMBRE, ergo a CÉLODRA, TERVED BETELJESÍTÉSÉRE.

Mármint, ha hagyod!

Mi is történik akkor ez esetben? Elmondod a szüleidnek, szeretteidnek, hogy mit tervezel. Tegyük fel, hogy ők alapvetően félénk, aggódó emberek. Nyilván jót akarnak neked, de még tudtuk nélkül is árthatnak sajnos. Ugyanis, SAJÁT AGGODALMAIKAT, ESETLEGES SIKERTELENSÉGGEL KAPCSOLATOS FÉLELMEIKET beletölthetik a gömbbe. Aztán csak azt veszed észre, hogy amint megosztottad velük, még talán aznap történik némi visszaesés a terved elérését illetően. Felmerül egy kellemetlen probléma, egy gát. ISMERŐS? Persze ez esetben sem lehet általánosítani, most csak egy bizonyos szegmenst, jelenséget vizsgálok.

De te tovább robogsz, hiszen nem adod fel egykönnyen. Mivel még több pozitív energiát töltesz a gömbbe ezáltal, elképzelhető, hogy elhárulnak az akadályok, megoldódnak a problémák és újból hasít a céltudatos expressz vonat a beteljesülő cél felé. Egészen pontosan addig, amíg nem említed meg tervedet párodnak, egy pár barátodnak. Ismételten nem arra célzok, hogy bárki is szándékosan rosszat akarna neked, bár nyilván van olyan is (például irigységből, féltékenységből). De itt a lényeg az, hogy ahány személlyel megosztod a gömbödet, ANNYIFÉLE ENERGIA LEHET RÁ HATÁSSAL.

Nem állítom azt, hogy ha neked van egy olyan hozzáállásod, hogy „SENKI SEM TÉRÍTHET EL CÉLOMTÓL ÉS SENKI SEM BEFOLYÁSOLHATJA AZT”, akkor ez nem fogja bevédeni a gömbödet a rácsatolt emberek energiáinak befolyásától. SŐT! Elnézést, de ez a mondat kicsit negatívban íródott, úgyhogy mivel nagyon fontos lehet, ezért engedd meg, hogy pozitívvá transzformáljam:

Ha van benned egy olyan hozzáállás, attitűd, hogy „CÉLOMAT MINDENKÉPP ELÉREM, MINDEN A LEGFŐBB JAVAMAT ÉS MINDEN ÉRINTETT LEGFŐBB JAVÁT SZOLGÁLJA! KIZÁRÓLAG ÉN BEFOLYÁSOLHATOM A KIMENETELT”, tehát fel sem merül az, hogy bárki más is befolyásolhatná, akkor ezzel szerintem igenis nagy esélye van, hogy levéded a gömbödet és nem fogják mások energiái befolyásolni annak energetikáját, életét, megnyilvánulását, mivel HISZED ÉS TUDOD, HOGY KIZÁRÓLAG TE BEFOLYÁSOLHATOD! Ez egyfajta burkot képez szerintem a tudatban, a gömböd köré, amely NEM ENGEDI BE senki más energiáját a gömb belsejébe, a MAGba, ahol a gyümölcsfa növekszik.

NEM LESZ MÁSOK „SZENNYEZETT” VIZÉVEL LOCSOLVA!

Tudom, ez most elég negatívan hangzik, hogy azt feltételezem, hogy mindenki csak ronthat a helyzeten, ha megosztom vele a tervemet. Ez nyilván nem így van, de most arra igyekszem választ találni, hogy MITŐL MEGY FÜSTBE A TERV. És nem arra, hogy egyes emberek pozitív beállítottsága miként tudja teletölteni jóval a gömbünket, hogy azt a lehető legjobb kimenetel felé sodorja. De a kettő valójában egy és ugyanaz, hiszen a lényeg megint csak a mögöttes mechanizmus, annak pedig nincs polaritása, milyensége… az csak van és kész, teszi a dolgát.

Tehát az elkiabálás szerintem nem más, mint az, hogy MEGOSZTOM a gömbömet másokkal, és ezáltal „lyukakat” ütök a tudati gömbön, melyen kifolyhat a rászentelt energiám, és töltődhet mások aggályaival, irigységével, és a többivel helyette. Ez esetben NEM hiszem, hogy számít az, hogy hiszek-e abban, hogy az elkiabálás elveszi a siker lehetőségét. Egyszerűen egy olyan beállítási „hibáról”, defektusról van szó, ami bennem van ott belül, hogy ENGEDEM, HOGY MÁSOK BEFOLYÁSOLJANAK. Azaz mások véleménye számomra fontos, ADOK A SZAVUKRA.

EZ pont elég ahhoz, hogy ha megosztom a tervemet másokkal, akkor tudtom nélkül is BEENGEDEM AZ Ő ENERGIÁIKAT ÉS ENGEDEM, HOGY BEFOLYÁSOLJÁK A KIMENETELT. Mert egyszerűen ilyen vagyok, ilyen az általános attitűdöm.

Ha még ennek tetejében hiszek is abban, hogy „elkiabálhatom a sikeremet”, akkor természetesen eleve determinálom a kimenetelt, és nyilván nem „segít” ez a fajta hit.

A végén csak azt kell mondjam, tényleg lehet abban valami, hogy csakis ÉN számítok, az ÉN beállítottságom, hitrendszerem, amikor egy tervet kívánok kivitelezni. Legalábbis egy bizonyos szinten, hiszen ne feledkezzünk meg a Kollektor Tudatokról, amik folyamatosan igyekeznek bennünket kordában tartani, befolyásolni, hogy gondolati és érzelmi energiáinkkal, avagy az INGYEN ENERGIÁVAL éltessék, táplálják a saját létüket. (Erről még fogok többet írni.) Nézz meg néhány sikeres embert, akik olyan célokat érnek el, amit mások még álmukban sem mernének hinni. Szerinted ezek az emberek mennyire foglalkoznak mások véleményével, kritikájával, ítélkezéseivel? Pontosan, annyira… semennyire.

Úgy vélem, sokunkban van efféle hibás program, egyfajta tudati „vírus”, hogy túlságosan adunk mások szavára, véleményére, és mindenáron megfelelési kényszerünk van. Pontosan ez a tudati vírus okozhatja, hogy FÜSTBE MENNEK TERVEINK. Tehát mielőtt bármire is adnánk a fejünket, mielőtt bármibe vágnánk bele, én azt mondom, gondoljuk át, hogy VAN-E BENNÜNK EFFÉLE AKADÁLYOZÓ TÉNYEZŐ, PROGRAM… és vessünk véget neki azáltal, hogy a következő célkitűzésünk kapcsán már…

NEM ENGEDÜNK TERET A BEFOLYÁSNAK ÉS KIZÁRÓLAG A BELSŐ IRÁNYTŰNK VEZÉRLETE ALATT érleljük elvetett magvunk gyümölcsét.

Aztán az is lehet, hogy ha van is ilyen gát bennünk, nem is kell vele már konkrétan foglalkozni, hiszen létét úgyis észleltük már az elmúlt évek, évtizedek alatt. Lehet, hogy tényleg elég csupán egy 180 fokos fordulat, hogy a következő tervünket már ÚJ SZELLEMISÉGGEL, BEÁLLÍTOTTSÁGGAL, HOZZÁÁLLÁSSAL tűzzük ki… és ennyi!

Végezetül még érdekességként hozzáteszem, hogy a magyar katolikus lexikon szerint az „elkiabálás” erkölcstani szempontból „a vakmerőség megnyilvánulása”, ami „bűn a remény ellen” (amit egyébként ide kattintva temethetsz te is el!), a „bátorsággal ellentétes” bűnös készség. Ennyi talán elég is a vallási hátteréről ennek a témának, mert már attól kirázott a hideg, hogy az idevonatkozó paragrafust elolvastam. Távol álljon tőlem mindenféle vallás és irányzat, különösen a biblia és a katolikus hit, de talán mégis elgondolkodtató, hogy nagyjából másfél milliárd ember élteti ezt a talán legóriásibb KAPtárt, avagy Kollektor Tudatot (tudati börtönt!) itt a Földön, aminek épp ezért óriási befolyásoló hatalma lehet az emberek élete, valósága, gondolkodása és érzelmei felett. Ez aztán akár kihathat arra is, akinek semmi köze vallásokhoz, amennyiben az illető befolyásolható és nem elég erős önvalóba, Forrásába, az Életbe és a Teremtésbe vetett hitében.

Természetesen, ez csupán a témára való első ránézés által feltörő sugallatok gondolatfolyamba ágyazása. Már most a végére érve elkezdtek újabbak is jönni, ezért lehetséges, hogy folytatom ezt a posztot. De a legfontosabb mégis az talán, hogy TE magad folytasd MAGodban, hiszen benned is épp úgy születhetnek fantasztikus felismerések, felfedezések, és nem kell senki másra hallgatnod, támaszkodnod egyébként sem.

Bízom benne, hogy segítenek gondolataim a tisztábban látásban. Kívánom, hogy legyenek sikeresek terveid, és céljaidat legfelsőbb javadat szolgálva érd el! Légy erős és légy EGY, mert mint láthatod, a megosztás megosztottságba és energetikai szétesésbe torkollhat… ha ENGEDJÜK. Ehhez kell az a belső ERŐ, HIT és TUDÁS, mely NEM ENGED ennek a széthúzó erőnek, hanem célra fókuszáltan vonzza magához a végtelen eshetőségből a számunkra legideálisabb potenciálokat. Így legyen! És ez így van…

Szívből áradó szeretettel,

Képes Tamás (Inspirátor)