Olvasási idő: ~ 9 perc

Azt hiszem, elmondatom 10 évnyi spirituális utazás után, hogy én már semmin nem igazán tudok csodálkozni és mindent el tudok KÉPzelni. Mégsem gondoltam volna, hogy egy napon arra ébredek, hogy “Te jó ég, a mérték sem feltétlen a barátom!” Pedig mindenki ezt hitette el velem, veled. Elfogadtuk ezt is, mint nagy igazságot és még bólogatunk is rá, hogy “igen, persze, ez így van”... egészen addig, míg jön egy Képes Tamás és azt mondja: “Ez bizony a mérték csapdája!” Nem kívánom jelen posztommal minden oldaláról bemutatni ezt a kérdést; főként a csapda részét szeretném górcső alá vetni, mert ez az az oldal, amit a legkevesebben látnak talán. Lássuk hát, miért is olyan megtévesztő a mérték!

Természetesen, mindenki ismeri a mondást, ahogy a jó öreg Thalész mondotta vala: “Mindent mértékkel!” Nyilván én is elhittem ezt egészen a minapig, amikor felmerült bennem Forrásom sugallata és megálljt parancsolt számomra. A “mindent” bizony huncut egy szó, ugyanis magában foglalja mind azokat a dolgokat, melyek pozitívak, hasznosak, egészségesek, jók és mindezek ELLENTETTJÉT is. Hogy ez miért probléma? Egyrészt azért, mert még mindig felmerülhet ez a kérdés és nem evidencia a válasz.

Másrészt viszont azért, mert olyan idővonalakat, potenciális jövőképeket aktiválunk azáltal, hogy valamihez “adjuk a nevünket”, még ha csak mértékkel is, melyek bizony szépen és halkan kisiklatják életünket, egészségünket arról a vágányról, ami akár a jólét, siker, (anyagi értelemben vett) boldogság, és viszonylagos egészség felé vitt volna bennünket. Hogy ez miként lehetséges? Hadd bontsam ki jobban ezt a kérdést, hogy érthetőbb legyen.

Úgy vélem és tapasztalom, hogy a Teremtés bizony fehér és fekete, azaz igen vagy nem válaszokkal dolgozik a “tudatos” létezők, avagy az emberek létét és valóságát illetően a legmélyebb gyökereinél. Számomra az emberi lét alapját az adja, hogy valamire az ember REAGÁL vagy SEM. Ezt akárhogy is nézem, ez egy “igen” vagy egy “nem”, nem? Igen! Hát akkor? Mit jelent ez? Szerintem azt, hogy ha valamire reagál az ember, és teljesen mindegy, hogy MILYEN MÉRTÉKBEN, akkor már kilengett az origó (semleges nyugalmi) pontjából tudatilag, érzelmileg, azaz hagyott maga után egy vibrációs lenyomatot egy KÜLSŐ INGERrel kapcsolatosan. Ezek a “kilengései” viszont nem múlnak el csak úgy nyomtalanul, hanem a tudatalattiban rögzülve aztán sorra vonzzák a különféle történéseket.

Életünk eseményeinek legnagyobb részét az ilyen tudatalattiba rögzített lenyomatok alkotják (szerintem), avagy az általuk vonzott azonos energetikai minőségek. Vajon az ember 30-40-50 éves korára mennyi ilyen reagálással pecsételi meg szó szerint sorsát?

Tehát, ha feltételezzük, hogy valóságunk márpedig ekképp terelődik, azaz mint a számítógépek bináris (0 és 1) nyelvezete alapján, valami vagy van, vagy nincs, reagál az ember, vagy nem, megtörtnéhet valami vele, vagy nem, akkor próbáljuk meg ebbe az alapba most belehelyezni a “mindent mértékkel” elvet. Érted már, hogy nem kompatibilisek? Hiszen a mérték már egy “értéket” mutat a skálán! Nem pedig “igen” vagy “nem”, azaz nem duális e tekintetben, hanem “érték”... ennyi vagy annyi... de a lényeg, hogy VALAmennyi. Más szóval, a mérték valójában egy határozott...

IGEN!

Érted? A mérték bevezetésével, te valójában IGENt mondasz valamire. Hogy ez mit jelent? NYITOTT AJTÓT! Nézd, szerintem minden, amire igent mond az ember, tudatilag, érzelmileg CSATOLÓDNI FOG hozzá, MEGNYÍLIK annak energetikájára, azaz annak a valaminek az energetikai KAPtárához fog csatlakozni. Legyen szó az ALkoholról, sportról, mérges gombáról, szexről, erőszakról, süteményről, McDonald's kajáról, tévézésről, és bármi másról, amiről úgy gondolnánk, hogy túlzásba vive káros lehet az ember számára. Ezeknek mindnek van egy energetikai KAPtára, ami attól “hízik”, attól marad energetikailag LÉTEZŐ, hogy azt emberek ÉLTETIK tudati és érzelmi energiáikkal.

Viszont minél nagyobb energiára tesz szert egy ilyen KAPtár avagy Kollektor Tudat, annál “tudatosabbá” válik és annál inkább ravaszabb lesz, azaz annál inkább “rászáll” az emberekre, hogy minél több energiát tudjon kicsalni tőlük. És ez az a szint, amikor már beindul egyre inkább a MANIPULÁCIÓ, avagy a BEFOLYÁSOLÁS!

Észre se veszi az ember, és máris olyan gondolatok jelennek meg elméjében és égető érzések nyugtalanítják, hogy “Venni kéne még egy dobozzal ebből a sütiből/cigiből. Na, jó, az még nem túlzás, még simán belefér.” vagy “Na, jó, megnézek még egy filmet, aztán megyek a dolgomra.” vagy “Már egy hónapja nem ettem cheesburgert, mi történhet, ha most bedobok egyet?” Kezd világosodni?

Attól még, hogy az ember azt képzeli, hogy csak ennyit vagy annyit és az még mértékkel van,

ÉLTETI MÉRTÉKLETESSÉGE TÁRGYÁT, az pedig szépen cserébe BEFOLYÁSOLJA, hogy ez minél inkább így maradjon. Ennek persze két oldala van, és én most a károsabbikról beszélek!

Érted már, hogyan teremtünk démonokat is magunknak? Ugyanis ezektől a KAPtáraktól nem fogsz tudni csak úgy egyszerűen megszabadulni, ha már benned egy jó kis energiatárat látnak. Egyre inkább behálóznak, elcsábítanak, míg egy napon aztán besokallsz és döntesz.

A hajlam rendkívül fontos kérdés itt is, ezért javaslom az arról szóló posztom elolvasását ide kattintva! Ugyanis ha a jelenben vagy jövőben bármikor hajlamos az ember arra, hogy elcsábuljon, akkor azt ezek az időtlenségben létező KAPtárak pontosan TUDJÁK. Magyarul, NEM FOGNAK TÁGÍTANI, amíg azt érzékelik, hogy az ember valamikor is hajlamos lesz arra, hogy beadja a derekát, és megegyen még egy hambit, megigyon még egy üveg vodkát, egy kávét (miután elvileg leszokott, ugye), vagy bármi másra rávegye magát, pontosabban, hajlamos legyen, hogy ENGEDJEN A CSÁBÍTÁSNAK, azaz, hogy RÁVEGYÉK “a hangok”.

Összefoglalva, mérték ide vagy oda, amint valamiben mértéktartást választunk, megpecsételjük a potenciális jövőinket, ugyanis kimondunk egy ítéletet, miszerint... IGEN, kérünk még “abból”, és annak a valaminek a “Szelleme”, Kollektor Tudata szépen majd trükkjeivel, megtévesztéseivel, befolyásolni fog tudni bennünket, hiszen ENGEDÉLYT ADUNK azáltal, hogy IGENt mondunk. Olyan, mintha kinyitnánk egy ajtót egy újabb szobára a létezésben, ami mindaddig tud bennünket befolyásolni, manipulálni, energiáinkat leszívni, amíg BÁRMENNYIRE is nyitva van. És pontos ezt jelenti a NYITOTTSÁGUNK is valamire! Lásd, hogy ez mivel jár! A mérték, azaz, hogy MENNYIRE van nyitva az ajtó NEM SZÁMÍT ebben a fent taglalt értelemben... csak az, hogy TE KINYITOTTAD.

Hát CSUKD BE HATÁROZOTTAN azokat az ajtókat, amik nem szeretnéd, hogy életedet, valóságodat befolyásolják. Ezt csak SZÁNT SZÁNDÉKKAL lehet megtenni, különben minden egyéb hajlam rést üt a pajzson és az ajtó egy napon újra kinyílhat, akár anélkül, hogy te tudnál róla. A határozottságról szóló posztomat ide kattintva olvashatod el!

Természetesen, egy másik oldaláról nézve a "Mindent mértékkel!" jótanácsot, akkor a túlzások, túlkapások témáját is idevehetjük, és akkor ismét csak ajánlani tudom ezzel kapcsolatos régebbi posztomat, ami a TÚLzásba esve címet viseli. Abban a posztban még más szögből értelmeztem a mértéket, előre szólok. De minden attól függ ugye, hogy milyen szögből vizsgáljuk. Ezt mindig tartsd szem előtt.

Légy tudatosabb ezek után az illetően, hogy milyen KAPtárakra csatlakozol és figyeld meg, hogy melyek segítik, szolgálják cserébe életedet. Mert lehet, hogy éppen attól nem mész látszólag előre, mert bizonyos KAPtárak, melyeket szerinted csak mértékkel veszel igénybe, visszahúznak. Ugyanis bizonyos nyitott ajtók megakadályozhatják, hogy számodra előnyösebb ajtók nyíljanak! Úgyhogy csak óvatosan a nyitogatással!

Szeretettel,

Képes Tamás (Inspirátor)