Olvasási idő: ~ 15perc
Azt vettem észre mostanában, hogy egyre több mindenki ereszt le, frusztrálttá válik, kiábrándul, elveszíti tüzét élete, tapasztalása iránt, mert úgy érzi, az elmúlt évek, évtizedek spirituális hajrájának nem lett gyümölcse, legalábbis nem a beígért megvilágosodás és mennyország. Gondoltam, itt az ideje, hogy erről is beszéljünk picit, mert sok itt a félreértés az éterben, úgy vélem, és ez okozhatja ezt a rengeteg elakadást. Kicsit, mintha túl lenne lihegve ez az egész spirituális út, az önvaló és az életfeladat megtalálása. Mint mindig, saját véleményemet osztom meg veled abban bízva, hogy segít, amennyiben te is úgy érzed, elakadtál.
Úgy egy jó évtizede lehet, amikor megfigyeltem, hogy egyre többen megindulnak a mesterségesen gerjesztett spirituális láztól égve, a New Age jegyében, hogy megtalálják önmagukat, életcéljukat, missziójukat, "felsőbb Énjüket" és valamiféle mennyei útmutatás szerint éljék további életüket. Ehhez az egyik kulcs a meditáció volt, a többit pedig sorozatos tanfolyamok, képzések, beavatások által lehetett (és még ma is lehet) elérni.
Aztán úgy tűnt nekem, hogy a kezdeti hév, mintha picit kezdene alábbhagyni 5 év elteltével, amikor egyre többen merték maguknak is bevallani (bár még ma is csak kevesen), hogy valami nem stimmel. Valahogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt képzelték. Mégsem jött el a kívánt mennyország sokaknak, pedig úgy látszott, hogy egyeseknek sikerül. Sokan több százezer forintot is kiadtak arra, hogy mindenféle energia- és szellemgyógyászati módszert sajátítsanak el "mester" szinten. Megszülettek olyan módszerek, illetve be lettek az országba hozva, melyeket aztán jó néhány szintre felosztottak, hogy minél több vizsgáztatás, "beavatás", táborok, kurzusok által lehessen lehúzni az erre fogékony jelentkezőket. És közben valahogy senkinek nem tűnt fel, hogy miről szól itt a fáma.
Mert akkor még nem értettük, hogy valójában miféle Kollektor Tudatok és azok által támogatott "ügynökök" mozgatják itt a háttérben a szálakat. És természetesen, mint minden más területén a földi létezésnek ezen jelen összeomlófélben levő paradigmájának keretei között, az ezotéria, a spiritualitás mezején is egyedül az INGYEN ENERGIA SZÁMÍT!
Hogy mi valójában ez az ingyen energia? Természetesen a humanoid létforma által termelt gondolati (mentális) és érzelmi (asztrális) energiák, melyeket a magasabb dimenziójú és anyagi testtel nem rendelkező Kollektor Tudatok, entitások aratnak le. Mivel számukra ez létfeltétel, nyilván megvannak a maguk trükkjei, hogy miként tudnak minél több alattvalót magukhoz csábítani, édesgetni, hogy fenntarthassák létüket a megtévesztett embereken keresztül.
Éppen ezért MINDEN EGYES csoportosulás, egyesület, egyház, vallás, módszer és a többi egy-egy ilyen Kollektor Tudatot, entitást szolgál ki. Pontosan ezért lehet kisiklani, ha az ember megmarad a "követő" szinten. Hiszen akkor kénytelen valahova tartozni, valamelyik skatulyába. "Én nadis vagyok", "Én thétás vagyok", meg a többi. Nem vitatom, hogy ezen módszerek valamilyen szinten működnek és hogy nem történhetnek csodával határos gyógyulások, változások egyes emberek életében használatuk következtében. Hiszen valójában nincs módszer, mert végtelen van... a lényeg a belé invesztált hitünk, azaz, hogy valósnak hisszük, elfogadjuk annak.
Csak tudod, amikor megérted, hogy ilyen Kollektor Tudatok állnak a háttérben kiéhezve az ingyen energiára, akkor picit gyanússá válik, hogy nem azért teszik-e lehetővé az efféle csodaszerű dolgokat, hogy...
MINÉL TÖBB HÍVET, ALATTVALÓT SZEREZZENEK MAGUKNAK.
Bizonyos értelemben ezek a módszerek, csoportosulások mind a KAPTÁR elvet éltetik. KAP-TÁR, érted? EGY ENERGIA TÁR, AMELY KAPJA A TE ENERGIÁDAT! Tehát a kaptár egy kollektor, ami gyűjti a hívei energiáit, hogy fenntarthassa önmagát, azaz "királynőjét", "főpapját" és rajtuk keresztül magát az "istenséget", azaz a Kollektor Tudatot, az adott "KAPTÁR" teremtőjét.
Nem tűnt fel, hogy bizonyos csoportosulások, vagy egyénnek álcázott motivációs előadók mindig istenítenek valakit? Például, az ő gurujukat, aki utat mutatott nekik, a mesterüket, akiktől annyi mindent tanulhattak és ezt most megoszthatják a többi "egyszerű emberrel" is, a hívőkkel, követőkkel, avagy a szolgaméhekkel, akik majd pénzükkel, gondolati és érzelem energiáikkal éltetik a láthatatlanul a háttérben asztrálisan és mentálisan létező Kaptárak "isteneit". Én személy szerint rosszul vagyok az ilyen hitgyüli fílingű előadásoktól, a sok művigyortól kicsattanó ábrázattól, mert látom, hogy a lelkeket láthatatlan drótokon rángatják.
Tudom, ez most eléggé kiábrándító lehet, főleg ha te is azok közé tartozol, akik sok tízezer forintot öltek önfejlesztésbe, módszerek tanulásába, és valahogy mégis azt tapasztalod, hogy nem megy. Talán mert NEM SZÍVVEL-LÉLEKKEL SZOLGÁLOD A VÁLASZTOTT KAPTÁRADAT. Nem? Mert mindeközben azt látod, hogy XY meg él, mint Marci Hevesen; összejött neki az élet, a vagyon, most már Mali szigeteken nyaral a családdal, luxus verdával jár, hatalmas házban lakik, és látszatra ő is ugyanazt tanulta és csinálja... csak talán LELKESebben... érted? LELKESebben... és ettől lesz értékes a Kollektor Tudat számára, és lesz támogatott az életében.
Nem vagyunk egyformák, bármennyire is szeretnénk olykor, hogy hasonlítsunk a sikeres emberekhez. Nem is biztos ám, hogy a siker csak pénzben és vagyontárgyakban mérhető... ugye. Ezt sem árt magunkban helyretenni. Hiszen vannak azért mindennapi sikerek is, amiket lehet, hogy nem is veszünk annak, mert annyira eltorzult már a belső értékelő műszerünk a sok kamu spiri dumától.
Szóval mindenki lázasan megindult, hogy életcélját felfedezze, könyveket bújt és előadásokra járt, hogy közelebb kerüljön magához és a leszületését indokló misszióhoz. Aztán az is lehet, hogy jól bemagyarázták sokan maguknak, hogy ilyen-olyan céllal születtek le, részt vettek néhány előző életi utaztatáson, amik rendkívül veszélyesek ráadásul, amennyiben nem teljesen tiszta lélek végzi, hiszen mindenféle entitások, szellemdarabok, elhaltak lélekdarabjai ragadhatnak az illetőhöz és aztán csodálkozik, hogy fura dolgok történnek az életében.
Tudod, én úgy vagyok vele, hogy amennyiben létezik életfeladatom, AKKOR ANNAK KRISTÁLY TISZTÁNAK KELL LENNIE SZÁMOMRA. Már amennyiben az elmém nincs teleaggatva tévhitekkel, hogy ezt és azt kéne tennem, hogy ez és az legyek. Különben mi értelme lenne? Mi értelme annak, hogy éveken, vagy egy egész életen át azt kutatom, hogy mit kéne tennem itt, emberi létemben, aztán hopp... és hirtelen vége, mert jön egy baleset, egy betegség, és úgy érzi az ember, hogy elfecsérelte a drága idejét... mert az idő, csak ott lesz drága... a halálos ágyon feküdve.
Nem beszélve arról, hogy az emberek nagy része NEM ÖNSZÁNTÁBÓL van itt, bármennyire is szeretnék az agyunkat ezzel kimosni. Tudomásom szerint, rendkívüli megtévesztés áldozata a legtöbb ember. Ez azt jelenti, hogy miután elhagyja a fizikai testet, szinte mindenki a fény felé megy, mert az hívogató, megnyugtató, mennyei érzetű, meg mittoménmi. Igen... meg egy csapda... mint a szúnyogoknak a villanykörte. Aki a fényes alagutat választja, azzal sajnos az történik, hogy memóriája törlődik és szépen "visszadobódik" a Földre egy újabb körre. Ezt lehetne reinkarnációnak hívni. De van egy másik választás is, amit nem vesznek észre, mert elvakulnak a fényes alagút láttán és csalogató "muzsikája" révén révületbe esnek.
Persze ez azért picit bonyolultabb ettől, mint ahogy leírtam. Ugyanis a "túlvilágon", azaz az asztrális dimenzióban a Földet itthagyó olyan megtévesztéseknek, illúzióknak lehet megélője, melyek során elhitetik vele bizonyos lények, entitások - melyeket akár Jézusnak, vagy akárki másnak is vélhetnek, hiszen bárkit megszemélyesíthetnek, aki az adott léleknek fontos lehet, vagy hiteles -, hogy vissza kell mennie a Földre ilyen és olyan szerepben, hogy ledolgozza karmáját, és a többi.
Éppen ezért szerintem érdemes lenne picit átgondolni ezt az egész életcél kérdést is, hiszen ezelőtt is éltek emberek a Földön, akár 100 évig is és teljesen jól elvoltak anélkül, hogy mindenféle képzéseken, beavatásokon vettek volna részt. Nem keresték-kutatták, hogy mit kéne csinálniuk, hanem egyszerűen CSINÁLTÁK... AZT, AMI SZÍVÜK SZERINT A LEGNAGYOBB ÖRÖM VOLT SZÁMUKRA, hiszen csakis az lehet a lélek és a Szellem számára a kedvező... a cél, mivel minden más feszültséget teremt a belsővel... aztán jönnek a fizikai tünetek, ugye... magyarul, betegségek... mert nem azt tesszük, amiért jöttünk.
Végeredményben úgy gondolom, hogy az embernek egyetlen legfőbb életcélja van itt a földi síkon:
EMBERNEK LENNI, MÉLTÓ KÉPMÁSNAK LENNI.
Ennyi. Se több, se kevesebb. Ezen belül pedig mindenkinek azt lenne legildomosabb tennie, amihez ISTENADTA TEHETSÉGE VAN, mert NEM VÉLETLEN kapta, hanem azért, hogy HASZNÁLJA azt. Ha tehát neked jó az "írókád", a kommunikációs képességed, akkor nyilván elfecsérlése lenne ezeknek, ha te olyan munkát végzel, amiben nem alkalmazod ezeket. Sőt, a magánéletedben sem éled ki őket. Miközben azt látod, hogy mások meg ragyognak és lenyűgözőek... pedig semmi másban nem különböznek tőled, csupán annyiban, hogy ŐK HASZNÁLJÁK, MEGÉLIK A TEHETSÉGÜKET. És olyan is van, hogy nincs is valakinek egy adott tehetsége, de mégis elhiszi magáról, és azt sugározza ki, ezért aztán még ő is sikeres lesz ebben.
És, hogy miben vagy Te jó? Hát abban, aminek végzése számodra nem munka, nem megterhelő, hanem minden körülmények között élvezettel teszed, ami FELTÖLT, amitől úgy érzed, hogy adtál valamit az életnek, embertársaidnak, vagy legalább magadnak. Aminek végzése közben "elszáll az idő", mintha egyfajta meditatív állapotban lennél és eközben alkotsz, ugyanis ilyenkor vagy talán a legközelebb Forrásodhoz, a Teremtő Tudathoz anélkül, hogy keresgélned kéne vagy akarnod kéne, hogy kapcsolat alakuljon ki.
Hát tedd azt, ami így le tud kötni, mert akkor tapasztalhatod meg leginkább önvalódat. Nem számít, hogy a környezetedben, a szeretteid, barátaid közül kinek tetszik vagy ki mit gondol arról, amit te ilyen szenvedéllyel és élvezettel tudsz csinálni. Lehet, hogy te virágokat szeretsz kötni és abban éled ki önvalód, lehet, hogy tortákat készítesz, vagy kerámiákat, vagy festeni kezdesz, vagy horgolni mindenféle figurákat, alkotni, énekelni, írni, akármi, bármi, amiben kedvedet leled... mert a Forrásod ott lesz veled... Persze nem mindenki kreatív ilyen téren, és ezzel sincs gond. Lehet, hogy te teljesen más területen tudsz ragyogni. Olyan nincs, hogy valaki semmihez sem ért, vagy semmiben sem jó. Viszont ha megtalálod, amiben "otthon érzed" maga, akkor a legnagyobb kincshez jutsz hozzá... ÖNMAGODHOZ!
Elakadtál, mert mindenféle címkét aggattál magadra és az utadra, amit mások sugalltak. Ha mindaz igaz lenne, amikkel a fejünket tömik, akkor itt már mindenki spiri guru meg kisisten lenne, mindenféle intergalaktikus missziókkal, az emberiség megmentésével és a többi. Ez mind csak terelés persze. Nem mondom, hogy nincsenek itt néhányan, akik valóban ezt teszik. De ők tudják is ezt kezelni és teszik a dolgukat anélkül, hogy reklámoznák vagy előtérben lennének. Hiszen ez nem valami kirakat verseny.
LÉGY A LEGJOBB EMBER, AKI LEHETSZ!
Szerintem EZ a legfontosabb, hogy magunkhoz képest a legjobbat hozzuk ki magunkból. Aztán bármi is történjék valóságunkban, legalább tudjuk, hogy MI MINDEN TŐLÜNK TELHETŐT MEGTETTÜNK. Van ettől felemelőbb érzés? Te úgy érzed, mindent megtettél azért, hogy boldog légy, hogy önmagadban felfedezd az istenit, a csodát? Hisz ott van az benned is! Ne engedd, hogy a külső világ vagy holmi tévképzetek elakasszanak. Túl van itt minden hangsúlyozva, és emiatt van ez. Nyilván más lesz itt az élet, ha az emberiség felszabadul ebből az elnyomó paradigmából, ami évezredekre tudati börtönbe zárta. De addig is sokat tanulhatunk, fejlődhetünk, és tudati világosságunk majd idővel szépen elhozza a várva-várt igaz világot.
Végy egy nagy levegőt és tudatosítsd, hogy nem akadtál el valójában, csak elhittél valamit, ami nem feltétlen igaz, jelentőséget tulajdonítottál valaminek, ami kisiklatott. CSAK TE TUDHATOD, HOGY NEKED MI A JÓ! Nem egy módszer, egy guru, egy könyv fogja neked megmondani, bár nem vitatom, hogy mankóként szolgálhatnak ezek.
Bízom benne, hogy sikerült felráznom picit téged, hogy új erővel vágj neki a napnak, az évnek, és végre tényleg megélhesd önmagad, hogy szívedből belső Napod fellegek takarása nélkül SUGÁROZZON ki az éterbe. Töltsd fel élettered belső világosságoddal, hogy a lehető legjobb dolgokat vonzhasd valóságodba!
Szívből jövő szeretettel,
Képes Tamás (Inspirátor)
