Olvasási idő: ~ 15perc

Pár napja belém hasított egy olyan felismerés, ami már évek óta érlelődött bennem, többször is írtam érintőlegesen róla, de valahogy aznap este, ahogy az udvaron sétáltam elmerengve az életen… egyszercsak… BANG! és máris egy újabb réteggel tisztább lett tudatom. Most ezt a gondolatot szeretném veled megosztani, hátha benned is elindít újabb gondolatokat, és számodra is hasznos lesz az ezen a témán való kontemplálás. Szeretettel adom, de nem kell ezt sem készpénznek venni, mert vélhetően nem mindnyájunk valósága egy és ugyanaz.

Az is megfogalmazódott aztán bennem, hogy EZ lehet az egyik legfontosabb tudás, amit talán érdemes felfognunk ahhoz, hogy jobban és tudatosabban tudjunk itt a földi világban jelen lenni, eltájékozódni. És mindezt egyetlen ábrába, szimbólumba fogom eléd tárni, ami nagyon ismerős lesz számodra is… csak eddig legfeljebb NEM MERTÉL SZEMBE NÉZNI vele, mert elhitették veled, hogy ez egy gonosz szimbólum, holott lehet, hogy az evilági valóságunk ALAPJA.

Néhány napja már átjárta tudatomat az a gondolat, hogy MINDEN EGYSZERRE VAN, de mégsem fogtam fel akkor még, hogy ez hogyan is csapódik le az egyén életében, valóságában, és hogyan is lehet ezt értelmezni. Azzal már jó ideje nem voltam kibékülve, hogy mi emberek itt bármit is teremtünk a szó legszorosabb értelmében, hiszen inkább tűnik az emberi lét egyfajta bábjátéknak, melyben a Tudat felsőbb régióban teremtett ideák, gondolati formák, Tudati EGYségek, entitások húzzák metafizikai kezükre bábjaikat, azaz bennünket, és játsszák el történeteiket, drámáikat az élet fizikai színpadán.

De mégis úgy tűnik, hogy van valamiféle befolyásunk valóságunkra, és az abban felmerülő történésekre, eseményekre. Sokan azt feltételezik, hogy a végtelen lehetőségből szemezgethetünk és bármit bevonzhatunk életünkbe. Én ma már ezt másképp fogalmazom, mert látom, hogy mennyire félrement ez a vonat is, és sokan felültek rá, hogy aztán frusztráltan szálljanak le róla… mert kiderült, hogy azért MÉGSEM MINDENT LEHET valamiért, vagy legalábbis nem úgy, ahogy eddig mondták nekünk.

Ha követted írásaimat az elmúlt 3 évben, akkor pontosan tudod, hogy inkább a (valóság) HANGOLÁS kifejezést szeretem használni, hiszen úgy vélem, hogy pontosan EZ az, ami felett hatalmunk és befolyásunk van, és EZ az, amiben szabad akaratunkat kifejezhetjük. Mert ÉN DÖNTÖM EL, hogy HOGYAN ÉRZEM MAGAM, MILYEN HANGOLATOM VAN a jelen pillanatban BÁRMI VAGY BÁRKI IRÁNT… már, ha van bennem csöppnyi tudatosság is.

Természetesen, attól még, hogy egy ébredőnek, ébredt tudatúnak titulálja magát az ember, simán belefuthat olyan hibákba, amikor engedi, hogy a környezet (körÉNezet) befolyásolja, és hajlamos akként HANGOLNI magját. Ez bárkivel előfordulhat, hiszen mégis csak emberek vagyunk.

Az ember olyan, mint egy szivacs: beszippantja a körülötte levő energiákat. A kérdés csupán az, hogy ENGEDI-E EZEKET RÁ HATÁSSAL LENNI, vagy inkább LEPEREGNEK RÓLA.

A minap, ahogy belém hasított Forrásom sugallata, azt láttam meg, hogy a HANGOLÁS valójában a “kulcslyukat” tágítja ki, amin keresztül LÁTHATÓVÁ, TAPASZTALHATÓVÁ VÁLIK VALÓSÁGOM. Viszont az én saját kis világomban MINDEN LÉTEZIK, EGYSZERRE. Ott van benne az álom munka, a siker, a bőség, de ezzel együtt a bukás, a szegénység, és minden egyéb is. A HANGOLÁS az, ami eldönti, hogy ezekből én MIT LÁTHATOK, MIVEL/KIVEL TALÁLKOZHATOK a lineárisan megélt életemben.

Gondolj csak bele egy pillanatra. Nem találod a slusszkulcsodat, amikor sietnél el otthonról. Nem emlékszel, hogy hova tetted. Mi történik ilyenkor? A sietség és a helyzet okozta stressz miatt CSŐLÁTÁS alakul ki. Azaz, a KULCSLYUK, amin keresztül LÁTHATOD a valóságodat, nagyon SZŰK lesz emiatt… ezért aztán AKKOR SEM VESZED ÉSZRE A KULCSOT, HA OTT VAN AZ ORROD ELŐTT AZ ASZTALON.

Vajon TE eltüntetted a kulcsot fizikailag a térből? Vajon, amikor mégis megtalálod, akkor TE teremtetted oda fizikailag?

VAGY ESETLEG MINDIG IS OTT VOLT, CSAK A HANGOLTSÁGOD MIATT NEM JELENHETETT MEG SZÁMODRA, EZÉRT ELMÉD ELTAKARTA ELŐLED?

Ilyen esetben is szerintem akkor a legvalószínűbb, hogy egyből megtaláljuk, vagy hirtelen az ESZÜNKBE JUT, ha változtatunk a HANGOLTSÁGUNKON. Azaz, mondjuk RÁHANGOLÓDUNK AZ EGÉSZ LAKÁSRA, A TÉRRE, kiadjuk magunkból a JELet, hogy a slusszkulcsot akarjuk megtalálni, illetve MÁR MEGVAN és ez milyen jó érzéssel tölt el bennünket, miközben a képét lelki szemeink előtt tartjuk. Aztán mit ad isten, odalépünk az íróasztalhoz, felemelünk egy adag könyvet, újságot vagy akármit, és ott virul alatta a kulcs. Hú, de jó érzés megtalálni így valamit! Na, pont ezt az érzést kell már akkor is átéreznünk, amikor még csak megtalálni akarjuk.

Nyilván más a helyzet akkor, ha a kulcsunkat elhagytuk valahol az utcán és valaki azt megtalálta, hiszen ez bonyolítja a megtalálást. Nem mondom, hogy lehetetlen, de ehhez már szinte látói képességek kellenének véleményem szerint. Persze nem ahhoz, hogy behangoljunk egy olyan eseményt, amiben valamiféle látszólagos véletlen folytán visszakerül hozzánk a kulcs, hanem ahhoz, hogy “lássuk”, mi történt vele.

És, ha ez így működik kicsiben, akkor szerinted…

MIÉRT NE ÍGY MŰKÖDNE NAGYBAN IS?

Tehát mi van, ha a valóságunk az életünkre kivetítve is a hangoltságunktól függ főként, azaz, hogy MIT LÁTUNK MEG A LEHETŐSÉGEINKBŐL? Mert mi van, ha nem is mi “teremtjük” tényleg a sikert, az eseményeket, vagy bármilyen elérendő célt, hanem egyszerűen MEGNYÍLUNK RÁJUK, BEENGEDJÜK ŐKET a valóságunk LÁTÓMEZEJÉBE?

Aztán persze az elmének a lineáris időben raboskodva tűnhet úgy, hogy “de hát ehhez időnek kellett eltelnie, hogy ez belépjen az életembe, mert x idővel ezelőtt még nem lehetett volna”… igen, mert nem voltál úgy hangolva. Közben meg lehet, hogy nagyon is beléphetett volna, mert OTT VOLT MINDVÉGIG, csak nem láttad, mert periférián kívül esett… be volt szűkülve a LÁTÓKÖRÖD.

És ha már LÁTÓKÖRt említettem, mi sem mondhatná el ezt az egészet még érthetőbben, mint a következő ábra, avagy szimbólum. Kérlek, ezen gondolkodj el egy picit:

Igen, jól látod, az nem más, mint a “mindentlátó szem”-ként elhíresült, illetve hírhedté vált szimbólum. Én most egy picit kiegészítettem, és így számomra is érthetőbbé vált. Ugyanis ez a szimbólum követte a sugallatot, amit kaptam arról, hogy minden egyszerre jelen van. Hát ezért, amit itt látsz.

Pontosabban…

HA JELen VAGY, AKKOR MINDEN EGYSZERRE VAN SZÁMODRA, hiszen eltűnik az idő illúziója, és ráhangolódsz arra a JELre, mely (Tudati) Forrásodból kell, jöjjön. De nézz rá az ábrára és LÁSS! A JELen pontja az egyetlen, ahonnan MINDENRE rálátsz! Hát ezért kapta a nevét is ugye. Mi van, ha ilyen hangoltságból vágyok valamit elérni, illetve nem is "vágyom" rá, hanem egyszerűen úgy hangolom magom, hogy MEGVAN?

Viszont fontos kettéválasztanom a “most”-ot a “jelen”-től, mert nagyon megtévesztő tud ez lenni. Gondolj csak bele abba, hogy valójában te Tudatilag NEM CSAK A MOSTBAN TUDSZ JELEN LENNI, hanem az idő korlátja nélkül… BÁRMIKOR… akár a múlt egy időpontjában, vagy a potenciális jövők egyikében. Tehát a JELen levés az maga A KAPCSOLAT a BÁRHOL-lal és a BÁRMIKOR-ral, a Tudat felsőbb szféráival, köreivel, ahonnan hozzáférhetünk a határtalanhoz, a végtelenhez.

És, ha már végtelent említettem. Azt vettem észre, hogy ez nagyon félreértelmezhető, mint már említettem. Ugyanis szerintem egyáltalán nem azt jelenti, hogy neked minden pillanatban végtelen lehetőséged van. Hiszen bizonyos értelemben nagyon is korlátozott mindnyájunk élete és valósága, főleg, ha megszokott, berögzült gondolkodási és viselkedési minták alapján élünk.

Ez azt jelenti az én olvasatomban, hogy véges dolgok történhetnek meg csupán velünk, de ezek VÉGTELEN megnyilvánulási formát ölthetnek számunkra. Tehát a “MI [történhet meg]?”  egy korlátozott potenciál halmaz, míg a “HOGYAN?” egy végtelen lehetőség tár.

Hiszen mindenkori HANGOLTSÁGUNK, BEÁLLÍTOTTSÁGUNK, HOZZÁÁLLÁSUNK az élethez, annak szereplőihez eleve elrendel számunkra egyfajta potenciális jövő elágazási rendszert, amit akár életfának is nevezhetnék. Ennek a fának az ágazata MINDEN PILLANATBAN újrateremtődHET, amennyiben mi változtatunk valamin. Ha a röghöz kötött mintáink mentén haladunk életünkben, akkor bizony determinálunk mindent, ami velünk életünk során történhet.

Sokan elkövetjük azt a hibát, hogy várunk és várunk, hogy majd jön az a bizonyos jobb pillanat, amikor majd minden összejöhet nekünk és akkor majd cselekszünk… és talán észre sem vesszük, hogy AZ MÁR MOST OTT VAN, csak mi nem vagyunk készek BEENGEDNI, mert kiesik LÁTÓKÖRÜNKBŐL.

Egyébként, ha már köröket említek, talán van még egy fontos adalék ahhoz, hogy jobban megértsük, bizonyos dolgok miért nem történnek meg akkor sem velünk, ha akárhogy is akarjuk és már minden praktikát meg “varázslást” bevetettünk, hogy bevonzzuk. Tegyük most azt félre, hogy be kell a dolgoknak érni, hisz a magvak sem egyből lesznek gyümölcsöző fák. Úgy vettem észre, hogy igenis léteznek szó szerint azok a bizonyos “körök”, amiket szoktunk említeni, hogy “én nem járok olyan körökbe”, vagy “hát igen, azokban a körökben bármi megeshet”.

Te milyen körben, körökben vagy? Tudod, miért kérdezem?

Mert mi van, ha minden ilyen “körnek” megvannak a hozzátartozó LEHETŐSÉGEIK, azaz minden ilyen “kör” maga egy “lehetőség halmaz”?

Valójában ezek pontosan azok az úgynevezett "Kollektor Tudatok", amiket emlegetni szoktam. Amennyiben te hozzátartozol egy ilyenhez (persze a valóságban jó néhány ilyen befolyásolja az életünket és táplálkozik energiáinkból), akkor lehetőséget kapsz, hogy abból a tárházból is bevonzhass történéseket az életedbe. Viszont lehet, hogy te pont ellenérzéseket táplálsz bizonyos “körök”-kel szemben, és közben csodálkozol, hogy nem sikerül az életedben “megteremteni” azt, ami pont ahhoz a körhöz tartozik. Érted már, hogy miként tudjuk magunktól elzárni a lehetőségeket? És most nyilván nem csupán anyagiakról, pénzről és sikerről van szó, hanem bármilyen elérni vágyott cél terén. Talán érdemes ezen is elgondolkodni.

És, hogy mit kell tenni? Hát NYÍLJ MEG bizonyos körökre, ha olyan dolgokra vágysz az életedben, ami vélhetően hozzájuk tartozik. Talán az sem véletlen, és most nem akarok nevet mondani, hogy vannak olyan motivációs trénerek, akik például kifejezetten tanácsolják, hogy ha több pénzre, jobb életre vágysz, akkor ismerkedj meg gazdag emberekkel, JÁRJ A KÖREIKBE, hogy szokd meg annak az érzetét. Hiszen, hogyan HANGOLHATNÁL rá valamire, amitől például kiráz a hideg, nem érzed magadénak, ellenszenvet érzel, vagy bármiféle más ellenérzést táplálsz?

Persze, hozzáteszem, hogy ennek megvan az a veszélye, hogy egy nagyon erős Kollektor Tudat "hívévé" válsz, ami aztán erre-arra tereli szépen az életedet anélkül, hogy fel tudnád ismerni az új kis tudati börtöncellád falait, hiszen elméd lesz börtönőröd benne, aki folyton védeni fogja azt. Ezért oly nehéz egy vallásból, egy irányzatból, egy módszerből (Grabovoj, Pránanadi, és a többi) kiszállni vagy felismerni életünket, gondolkodásunkat befolyásoló munkásságukat, melyek nem feltétlen a jó irányba terelnek bennünket. Ez is nyilván attól függ, hogy mely "hívőben" milyen potenciált és jövőbeli ingyen "energiaszolgáltatást" (gondolati és érzelmi) lát a Kollektor Tudat, a KAPtár feje, istene.

Bízom benne, hogy sikerült ismét felkeltenem érdeklődésedet, és újabb hasznos, építő és tudattágító gondolatoknak, kérdéseknek leszel boldog és lelkes gazdája. Kívánom, hogy váljanak ezek a legnagyobb hasznodra! Mert sokkal több rejlik itt a fentiekben szerintem, mint elsőre látszik. Sőt. De majd az idő úgyis megmutatja.

Szívből jövő szeretettel,

Képes Tamás (Inspirátor)