Olvasási idő: ~ 9perc

Talán az egyik legtöbbet feltett kérdés lehet ez az elmúlt húsz évben, ahogy a spiritualitás, mint alternatív világszemlélet megjelent a „piacon”. Számos guru, filozófus, író és előadó adott már erre nyilván valamilyen választ. De szerencsére ez engem se nem befolyásol, se nem érdekel igazán. Ugyanis én egyetlen forrást tartok hitelesnek, ha az igazságról, a Teremtés valóságáról van szó, az pedig az én saját Forrásom, TudAtom felsőbb/belsőbb régiói.

Ez persze nem azt jelenti, hogy senki más nem mond igazat. Erről szó sincs. Mindenki igazat mond, aki az EGY Forrás tudását, sugallatait, gondolatait adja át a lehető legtorzításmentesebben. Persze ne essünk abba a hibába és káprázatba, hogy itt a földön minden embernek ugyanaz az EGY a forrása. Épp ezért vagyok óvatos, és szűrök kellőképpen minden információt, ami mástól származik. És ezt javaslom Neked is, hogy lehetőleg ne vigyél olyan információt az elmédbe, ami nem megbízható forrásból való és nem rezeg együtt SZÍVed Forrásának ÉGI dallamával. Lássuk hát, számomra mit üzent Teremtőm, amikor a megvilágosodásról érdeklődtem.

Emberek milliói kutatnak, tanulnak, gyakorolnak módszereket, hogy elérjék a sokat hangoztatott megvilágosodást. De nem tudom, hogy ettől jobb lett-e a világ. Gurukat hallgatnak, Szatszangokra, tanfolyamokra járnak, több tucat könyvet elolvasnak, meditálnak évekig... ki hogyan igyekszik megtaláni a választ, vagy épp megélni azt a bizonyos hőn vágyott megvilágosodást. Ha meghallod magát a szót, mi ugrik be neked? Szerintem sokan látnak egy bárgyún mosolygó kopasz szerzetest vagy gurut, aki csak úgy ragyog a sok szeretettől meg az állítólagos megvilágosodás fényétől, aki látszatra azt mondanád, hogy „már otthon van lélekben, de testben még itt”.

Véleményem és tapasztalatom szerint ez is a földi parádé része, és csupán egy gagyi megtévesztés, terelés. Persze lehet nem egyetérteni. Aki tisztán látja, hogy mi folyik itt a földön, az emberiség miféle erők elnyomása, és kiszipolyozása alatt áll, mik zajlanak a felettes dimenziókban, az nemhogy nem mosolyog, de vélhetően irritálja is az efféle parasztvakítás, hiszen csak gátolja a valódi ébredést. Hogy ők lennének a „megvilágosodottak”, akik a Szent Forrást nyilvánítják ki a földi síkon és így teszik dolgukat? Hát nem tudom, ez majd kiderül hamarosan szerintem. Aztán elválik, hogy tévedtem-e. Az is lehet, hogy egyszerűen más minőségben és feladattal vagyunk itt és minden pont így van rendjén.

Számomra igazából egyetlen hiteles forrás maradt, ahol érdeklődhettem arról, hogy mit is jelent hát a megvilágosodás... saját Forrásom. Miért is fordulnék máshova? Az, hogy más mit élt meg a megvilágosodás égisze alatt, vagy mit ír/tanít róla, maximum érdekes történet lehet az én valóságomban, de semmiképp sem mÉRVadó. És ez nem valamiféle arogancia részemről, hanem józan paraszti ész, ugyanis igyekszem védelmezni tudatom tisztaságát. Mielőtt elmesélném röviden az élményemet, egy pár szót még szólnék magáról a szóról, hiszen azért az is eléggé beszédes.

A MEG+VILÁG+OSODÁS szó számomra azt jelenti, hogy fény, azaz VILÁGosság gyúlik az ember tudatában. Azaz önismerete, ÖnÍzMerete egy olyan szintet ér el, hogy a Tudat azonosítja magát Forrásával és közvetlen, értelmezhető kommunikációt tart fenn vele. Aztán a VILÁGOS szót is boncolgathatnám még, hiszen benne van a VILÁG és az ŐS. Tehát így nézve, akár MEGVILÁGŐSÖDÉSnek is vehetem. Azaz, megint ott vagyunk... az EREDetnél. Aki MEGVILÁGŐSÖDik, az rácsatlakozik arra a csatornára, amin eléri a VILÁG ŐSt, azaz a Teremtő Forrást, és emberi lénye által annak gondolatait, ideáit vizsgálhatja, tapasztalhatja. Igazából már maga a szó mindent elmondott, amit számomra a megvilágosodás jelent. De engem mégis érdekelt az, hogy vajon mit felel kérdésemre a Forrás.

Hat éve is van már, hogy ezt a fantasztikus felemelő élményt megélhettem. Londonban éltem akkoriban, és egy teljesen snassz helyszín volt a tere ennek a szakrális kérdezz-feleknek... az albérleti szobánk, ahol akkori párommal éltem. Épp arról elmélkedtünk, ahogy tettük azt éveken át éjjel-nappal egyébként, hogy mi is a megvilágosodás vagy el lehet-e egyáltalán emberként érni ezt az állapotot és vajon mi értelme van ezzel időt tölteni. Felálltam és a mennyezeten lévő Fény Forrásra tekintettem, amit kineveztem Forrásnak, és máris hátat fordítottam neki. Természetesen, mindezek előtt kértem a Teremtő Forrást, hogy mutassa meg számomra, általam, hogyan lehet megszabadulni az ÁRNYÉKtól és mit jelent a megvilágosodás.

Amint hátat fordítottam fizikai síkon, bennem, belül, mintha elindult volna valamiféle metafizikai mozifilm és mutatta sorra a dolgokat. Ha háttal állok a fénynek, mi történik? A földön árnyékot vetek. Ha a fókuszom az árnyékra terelődik, akkor mindent sötétben, szürkében, feketében látok és AZONOSULOK AZ ÁRNYÉKOMMAL... ugye? Ha leveszem tekintetem az árnyékomról, a Fény, a Világosság akkor is a hátam mögött marad, tehát amit én látok, tapasztalok, az egy FÉNYHIÁNYOS környezetben (körÉNezetben) történik, hiszen testem és épp úgy elmém, fátyolozott tudatom is, megtörik a Fényt, és egyfajta árnyék-szűrőn át látok.

Szerintem ma még a földön a legtöbb ember így éli az életét. Elfordulva a valós Forrás Világosságától, vagy saját árnyékával azonosulva, vagy az árnyék hamis fénye által bevilágítva érzékeli a világot.

Aztán jön a következő fázis. Az ember rájön, hogy létezik a Fény Forrása, hiszen csak akkor létezhet az árnyék. Ezért 180 fokos fordulatot vesz, és szembenéz a Fénnyel, a Világ Forrásával. Tegyük fel, nem vakítja meg a hirtelen fény, talán hunyorogni kezd, ami által csak bizonyos mennyiségű VILÁGot ereszt át szeme és tudata, elméje egyaránt. Ekkor azt tapasztalja, hogy hiába fedezte fel Forrását, a Világosságot, a VilágŐsséget, mégis van valami, ami olykor visszahúzza.

Ahogy ott álltam a szobában a mennyezeti lámpát mintegy „Istenként tisztelve”, jött a sugallat, „nézz hátra”. Hátra néztem... nos... mit ad isten, ugye... HÁT AZ ÁRNYÉKOM NEM OTT VOLT MÉG MINDIG? Csak már nem vettem észre, mert a HÁTAM MÖGÖTT VOLT. Ekkor jöttem rá, mekkora féligazság és átverés, az a sokak által osztogatott idézet, miszerint fordulj a fény felé, mert akkor az árnyék mögéd kerül. Igen ám...

DE NEM TŰNIK EL!

Hoppá! Hogy ez miért gond? Nos, szerinted akkor mi lesz az életedben az a bizonyos „sötét kéz, ami visszahúz”? Hát a saját árnyékod. Nem? (Persze most hagyjuk azt, hogy kit és miért támadnak, befolyásolnak más síkokról és milyen céllal, mert ez sem mindenkit érint... vagy legalábbis különböző minőségben, szinten, és mértékben.) Ekkor megértettem, hogy addig nem lehetek igazából „szabad”, amíg ÁRNYÉKOT VETEK. A Forrás „szemébe” néztem, és megkérdeztem, hogy akkor mi a teendő, hogyan világosodhatok meg, hogy ne legyen árnyékom?

„LÉGY TE IS A VILÁGNAK VILÁGA! VÁLJ NAPPÁ!”

Szinte szó szerint ezt „mondta”. És csak pislogtam. Aztán leesett. Atyaég! Hát ez az! A Napnak NINCS ÁRNYÉKA, HISZEN FÉNYFORRÁS! Azaz a VILÁGNAK VILÁGA. Tehát csak az nem vet árnyékot, aki maga is Forrása Fényhordozójává, SÚG ÁRzójává válik. Ehhez persze egy olyan elme szükséges, ami gondolat felhőivel nem árnyékolja be belső NAPunkat, hiszen akkor abból árnyék lesz bizony, sötét foltok életünk színpadán. Aztán az is leesett, hogy valójában nem emberként a fizikai síkon játszódik mindez, hanem a mentális síkon, mivel az ideák, gondolatok onnan áramolnak be. Azaz az én emberi testem valójában a Szellememet idézte, annak Fény felé fordulását és megnyilvánítását játszotta el. A padlóra vetett árnyék pedig a földi, 3 dimenziós valóságom szinonímája volt.

Mondanom sem kell, ahogy ez az egész lejátszódott bennem és szavakkal átadtam páromnak, és fizikailag el is játszottam az egészet, nem semmi eufória tört rám. Olyan volt, mintha valóban belső Forrásom, Napom előtt állnék és valami csodálatos érzés lett rajtam úrrá. De nem maradtam úgy nyilván. Visszacsöppentem emberi mivoltomba, valóságomba és azóta is azon vagyok, hogy minél tisztábban tudjak SÚG ÁRozni, hogy a lehető legtorzításmentesebben adhassam MAGomból, ami ott rejlik, hiszen azon lelkek, akikben ugyanaz a Forrás fénylik, pontosan tudni és érezni fogják, hogy „igen, ez ÉN vagyok, ez az ÉN forrásom”, mint valami ÉGI jel.

És akkor most jön az elmédben egy suhanó gondolat, majdhogynem felkiáltás, hogy „Ennyi?!”

Nézd, igen, ENNYI. Szerintem minden pont ennyire egyszerű a Teremtésben ha az EREDetét nézzük és vizsgáljuk. De ez csak így tűnik egyszerűnek. Különben, ha annyira könnyű lenne, ma már tele lenne a világ világnak világaival és csak úgy ragyogna ez a Föld a megvilágosodott lelkek fényétől és a sötétség még az Univerzumból is kimenekülne, mert nem tudná elviselni ezt a valós Fényt. Csak sajnos közel sem ennyire rózsás itt a helyzet. Ezért volt most fontos 6 év után eléd tárnom élményemet. Talán benned is elindít valamit. Kívánom, hogy így legyen. Nekem azóta is minden felismerés, sugallat, ÉRTelmézés maga a megvilágosodás, még ha pillanatnyi ideig tart is. Örömmel és eufóriával tölt (f)el, amikor a Teremtészetre pillantva összeáll egy képrészlet.

Nyilván számos más gondolat is ébred ezzel a témával kapcsolatosan, de mindent nem kívánok itt és most leírni, mert akkor nem poszt lesz, hanem könyv. Például belemehetnék, hogy a VILÁG számomra VILLA ÁG, és miért gondolom ezt, és ez mit jelent a megVILLAÁGASODÁS fényében. Talán majd máskor. Mindenkinek vélhetően megvan a maga gondolata, véleménye erről. Valakinek például inkább megvilágOSHOdást jelent és megelégszik egy kérdéses guru gondolatainak, eszmeiségének követésével. Most szerettem volna neked elmondani, hogy én mit gondolok. Nem kell így hinni vagy elfogadni. Elgondolkodtatni szerettelek volna, és hogy újabb tudati fodrok képződjenek, melyeket meglovagolva talán benned is megmozdul valami.

Szeretettel,

Képes Tamás (Inspirátor)