Olvasási idő: ~ 9perc

Már egy ideje foglalkoztat a gondolKÓDás kérdése, mert egyre több forrásból hallottam, hogy a gondolkodás valójában "rossz" dolog, hiszen benne van a szóban, hogy GOND. Tehát minél többet csinálod, annál inkább havazik… úgy értem, annál több GONDod lesz belőle. Persze elsőre, engem is megtévesztett ez a hamis fény; de valami mégis sántított ebben. Aztán jött a Forrás sugallata, és megértettem végre, miért lesz ebből GONDja annak, aki elhiszi.

Egyébként két szóban meg tudom fogalmazni ezt az egész posztot, ezeket pedig az alcímben láthatod, avagy a két oldal. Ahhoz, hogy tisztán lássunk, meg kell először is értenünk, hogy mi a Gond Okozás és a Gond Oldozás között a különbség, mert ugye a new age-es hamis fény elfedi e kettősséget, és csak arra mutat rá, hogy GONDod lesz belőle, ha ezt műveled, azaz gondolkodol. Mint rájöttem, pontosan itt van a kutya elásva.

Ugyanis különbséget kell tenni. Gondolkodni is kétféleképpen lehet, két külön szinten. A gondOKOZás (avagy Gond Okozás) szintje természetesen a korlátolt és félreprogramozott elme világa. Aki olyan elmével gondolKÓDik, melyet születése óta ez a fennálló és elnyomó társadalmi rendszer negatívra, önpusztításra, önostorozásra, önvádaskodásra, önbizalomhiányra programoz, a szülők/család/barátok/iskolák/média/ környezet tudatot torzító hatásain nő fel, és belső fénye nem tud átragyogni ezeken a sötét fátylakon, az valóban csak GONDot OKOZ magának, ha az elméjét használja valamilyen probléma megoldására, vagy bármilyen helyzetben. Ez természetesen az egyén elméjének tisztaságától is függ! Aki jól idomított/programozott elmével rendelkezik, az már nem azt használja gondolatok "teremtésére"/hangolására, problémák megoldására. És ez itt a kulcs. (De nem állítom, hogy nincs olyan helyzet, ahol bizony az elmére van szükség, az ő programozott "tudására", amennyiben azt megtanuljuk helyesen és hatékonyan használni, programozni!)

A másik szint természetesen a gondOLDOZás (avagy Gond Oldozás) szintje, mely Tudati Forrásunkból ered (ahogy én tapasztalom ezt). De ezt az oldást csak akkor tudjuk megérteni, "meghallani", ha elménk zaját le tudjuk annyira csitítani, hogy érzékelhetővé váljon ez a rendkívül finom tudati energia, avagy egy adott "tudati gömb" észlelése MAGunkban, ami ahhoz hasonlatos egyébként, mint amikor például a Google-ben keresünk, és azonnal kapunk is rá választ... nem is egyet.

Akkor értettem meg egyébként, hogy létezik ez a két szint, és hogy miért csak féligazság, torzítás és a valóság elkendőzése ez a kijelentés, miszerint GOND lenne gondolkozni, amikor megfogalmaztam magamnak, hogy mit jelent számomra a gondolKÓDás. Abban a pillanatban felfénylett, megvilágosodott előttem "minden".

Ugyanis én nem az elmémet használom gondolkodásra. És most, hogy írom e sorokat, ebben a pillanatban egy 4 évtizedes talányról hull le a lepel számomra. Mert most értem meg ezen betűk pötyögése közben, hogy miért éreztem magam mindig olyan furcsán és "másnak" gyermekként, és fiatalabb koromban… de valójában egész életemben. Már kiskoromban feltűnt, hogy nem tudok gondolkodni (na, most lebuktam), azaz nem tudom az elmémet gondolkodásra használni. Ez nem azt jelenti, hogy rossz tanuló voltam, de éreztem, hogy nekem az nem megy, amit a többiek vélhetően csinálnak. Mindig figyeltem társaimat, az embereket, hogy megértsem, hogy mit csinálok "rosszul". Figyeltem, hogy ők hogyan gondolkodnak, amikor például egy feladatot meg kell oldani, egy dolgozatot meg kell írni és emlékezni kell a bemagolt, beprogramozott "tudásanyagra". MOST ÉRTETTEM MEG, TE JÓ ÉG! (Persze erről soha, senkinek nem beszéltem.)

KÖSZÖNÖM!!!

Tehát valójában alapbeállításban úgy működtem, hogy NEM az elmémet használtam gondolKÓDásra (bizonyos helyzetekben, amikor legalábbis valamiféle tudást kellett előhozni magomból). Nyilván az évtizedek pora és erőltetett programozása, a környezet visszaíródása tudatomba megfátylazta ezt az "istenadta" képességet. De a belső tudati világosság mégis csak addig fénylett, hogy eloszlatta a fátylakat! Ezért én is csak ez elmúlt évek során fedezgetem fel újra, hogy miként is működik ez, mármint a "társalgás", a kommunikáció a Forrással, a Végtelen Tudati Mezővel, a Teremtéssel, MAG+OMmal... akárhogy is próbáljuk címkézni.

Számomra tehát "nem létezik" az a fajta gondolkodás, amit az elme vezérlete alatt lehet művelni. Mert én GondOLDOZok! Ilyen egyszerű ez!  (Mondatja velem persze ezt a Tudati Forrásom, a Szellemem, aki megnyilvánul írásaim által, viszont el kell, mondjam, hogy az emberi énem igen is beleesik számtalanszor abba a csapdába, hogy az elmére és annak zajára hallgat és ebből bizony akad olykor gondOKOZás is.) A gondOLDOZás mechanizmusáról viszont már számtalanszor írtam, de hogy helyre tegyem, ismét megteszem pár sorban itt.

Első lépésként elhelyezek valamit (a kérdést, a problémát, amire választ vagy megoldást szeretnék) tudatosan a magomba, ami annyit jelent, hogy megidézem a szívterembe, a "lelki szemeim" elé (ez nem jelenti azt, hogy feltétlen "látnom" is kell), ami olyan, mintha egy a kozmosszal, a tudati mezővel közös interfészre/felületre kivetíteném azt a dolgot, amire választ kérek. Ez valójában egy érzés impulzus, egy kiáramló vibráció, amire aztán a válasz jöhet. Leegyszerűsítve... gondolok valamire és kész, ez maga a behangolódás, mintha bepötyögném a kulcsszót a Google keresőbe és automatikusan jönnek a válaszok. Annyit megjegyeznék még itt, hogy a válaszok közt viszont nagyrészt az elme által sugalltak lesznek és lehet, hogy csak az első találat az, ami a Forrásból származik, amit a Lélek sugall. Ezért kell kifejleszteni magunkban azt a készséget, hogy meg tudjuk ezeket különböztetni. Kellő odafigyeléssel és gyakorlással ez bárki számára elérhetővé válik... véleményem szerint.

Ez egyébként természetesen AKKOR is így működik, ha teljesen tudat alatt kerül fókuszunkba valami, amiről a tudatalatti azt hiszi, hogy fontos számunkra, hiszen FIGYELMET szentelünk az adott témának, sokat beszélünk róla, ha feltűnik életünkben, akkor véleményt alkotunk róla, ítéljük, érzelmet generálunk azzal kapcsolatban… ergo, "fontos" kell, legyen számunkra. Akár valamit nagyon nem szeretnénk, akár valamit nagyon szeretnénk… lehetőség szerint meg fog jelenni egyszer csak a valóságunkban. Pont ezért. Mert olyan, mintha folyton Google-öznénk a Forrást, ami pedig tükrözi ennek eredményeként az energetikailag, rezgésileg odavonatkozó gondolatokat, sugallatokat, eseményeket, és a többit.

Amint kifejezésre juttattam tehát a "vágyamat", azaz a "kérdést", ekkor, ha megfelelően vagyok HANGOLVA, akár instant módon megjelenhet bennem a válasz, amit én egy "tudati gömb"-nek fogok fel egyébként, amely minden információt tartalmaz. De az is lehet, hogy egy későbbi pillanatban teljesen spontán jön. Persze én ebből csak annyit fogok megérteni, felfogni tudni, vagy felismerni, amennyire tisztaságom, hangolatom engedi, vagy éppen amennyire szükségem van.

Nyilván semmi rendkívüli vagy természetfeletti nincs ebben a gondOLDOZás módban, nem találtam fel továbbra sem a spanyolviaszt, SŐT, mondhatnám… vissza a gyökerekhez, hiszen MINDENKI így működik... akiben Lélek és Szellemi tudatosság szentsége van jelen (a többieket most hagyjuk). Ez a legtermészetesebb módja valójában az ember létének, amikor ilyen harmóniában van a Teremtéssel, a valós Teremtéssel. Azt sem állítom, hogy nekem ez mindig megy, mert én is emberben vagyok ugye… tehát (ha engedem) engem is megzavarhat a külső illúzió, én is valósnak hihetek tapasztalt dolgokat… amíg aztán észhez nem térek. De legalább esélyes, hogy visszaállok a harmóniába, és aztán mindenféle erőlködés nélkül, valóban a legtermészetesebb módon jönnek ezek a "mennyei sugallatok" és a tiszta tudás, tisztánlátás.

Kívánom, hogy soraim hasznosak legyenek számodra, hogy véget vessünk a Gond Okozásnak, amikor ott van BENNÜNK a Gond Oldozás képessége, lehetősége. ÉLJÜNK VELE!

Aztán jöjjön a tiszta erőből (fé)NYÁR!

Szívből jövő szeretettel,

Képes Tamás (Inspirátor)