Olvasási idő: ~ 21perc
Ha az embereket megkérdeznénk, hogy mire vágynak az életben leginkább, szerintem a nagy részük azt válaszolná: BOLDOGSÁGRA. Hányszor hallottuk már, hogy a „pénz nem boldogít” és hogy vagyonos, sikeres emberek is gyakran nyilatkoznak úgy, hogy hiába van meg mindenük és még több is, mégsem boldogok. Fura ez a világ, mintha valóban, az emberek nagy része azon lenne, hogy megpróbáljon boldog lenni, míg egy kis százalék meg természetesen azon, hogy ez nehogy sikerüljön. De mi is valójában a boldogság? Nem lehet, hogy itt is valami félreértés van, valamiféle tévhit? Most erről szeretnék veled megosztani néhány gondolatot, melyek bízom benne, hogy segítenek téged is kicsit másképp látni a világot, és végén még a boldogság is „hazajön”.
Az elmúlt 10 évem kutatásai, Forrásomban mártózva tett felismeréseim arra engednek következtetni, hogy a boldogságot is érdemes több dimenzióban vizsgálni ahhoz, hogy tisztábban lássunk. Egyrészt beszélhetünk az ember boldogságáról, ami az elme által irányított „kisember”-t jelenti, a személyünket, na de hát nem ennyiből állunk, ugye jobb esetben. Hiszen az emberiségnek van egy olyan része, akiben bizony Lélek is „lakik”, mely érzelmi megélésekkel dúsítja a matériában tett tapasztalást, és van egy Tudati Egység is még efelett, amit én Szellemnek nevezek, de lehetne Felsőbb Énnek, Felettes Énnek, vagy akár Jövőbeli Énnek is nevezni. Persze nem kell egyetérteni vagy elhinni ezt a felosztást, csupán érzékeltetni szeretném, hogy azért nem pusztán test és elme vagyunk.
Azt lehet, hogy meg tudod fogalmazni, hogy mit jelent a boldogság számodra, az ember számára, hiszen ez nem okoz akkora gondot szerintem. Van, aki azt mondaná, hogy akkor lenne boldog, ha tisztességesen meg tudna élni, ha jólfizető munkahelye lenne, ha lenne egy tehermentes háza, ha el tudna menni évente legalább egyszer üdülni, ha kipróbálhatna ma számára megfizethetetlen dolgokat (ejtőernyős ugrás, siklóernyőzés, szörfözés Hawaiion, helikopter vezetés, stb.), ha egészséges lehetne, ha megtalálná az igaz szerelmet, ha a családja boldog lenne, ha a gyerekei sikeresek lennének, ha bármikor megtehetné, hogy beül egy étterembe, ha bármilyen szuper autót megvehetne, ha anyagi biztonságban tudná magát, ha elfogadnák mások olyannak, amilyen... és még sorolhatnám napestig. Feltűnt neked is, hogy ezen kívánságok nagy része a PÉNZ körül forog?
Persze lehet, hogy neked személy szerint más lenne az, ami boldoggá tenne, és még rosszul is cseng benned az, hogy bármi is, aminek pénzhez köze van, az boldogsághoz vezethetne, hiszen „megtanultad”, illetve, beléd programozták, hogy „a pénz nem boldogít”. Egyébként erről már tavaly írtam az előző blogomon, A pénz BOLDOGÍT! címmel, amit szintén melegen ajánlok elolvasásra, bár sokban megegyezik ezzel a poszttal, hiszen ugyanarról van szó.
A lényeg talán ez: van, aki boldog akar lenni, és van, aki boldog. Mit akarok ezzel pontosan mondani? Nézd, ha te a boldogságot várod haza, az azt jelenti, hogy most azt hiszed, úgy érzed, hogy nincs otthon. Magyarul, abban a hitben éled az életedet, hogy az NEM BOLDOGSÁG, és valami másra vágysz folyton, ami szerinted megadhatná neked azt a boldogságot, ami benned mintegy kép lebeg, de sosem érted még el, vagy ha már el is érted esetleg egykor, nem tudtad megtartani. Nem lehet, hogy az, amit te boldogságnak hiszel, egy megromantikázott, hamis kép, amit évek, évtizedek óta hajszolsz vagy éltetsz magadban, azt KÉPzelve, hogy „EZ az igazi boldogság”? Nem lehet, hogy a filmek, a könyvek, a mások élete voltak azok, amik benned elvetették ennek a „boldogság”-nak a magvát, és te mint egy elérendő célt kitűzted magadnak, locsolgattad, hogy mint egy gyümölcs fa egy napon beérik, és akkor majd te boldog lehetsz?
Nem lehet, hogy valaki másnak a boldogságát akartad a saját életedben megélni? Nem lehet, hogy arra neked mondjuk nincs lehetőséged sem, mert az idővonalaid, melyek potenciális jövőidet alkotják nincsenek felvértezve olyan lehetőségekkel, eseményekkel, melyek akár hasonlóak lehetnének egy másik ember boldogságához vagy annak eszközeihez?
Amennyiben a blogomat olvasod, feltételezem, hogy már eljutottál oda is, hogy megtanultad, a boldogság nem függ a pénztől, külső tényezőktől, hiszen ez egy belső lelki állapot. Legalábbis vélhetően a spirituális tanok, melyeken az emberek ébredni vágyó része átrágja magát, valami ilyesmit hirdetnek. Lehet, hogy már azt is elfogadtad, hogy a valódi boldogság maga a puszta LÉTezés, azaz, hogy testben létezhetsz és az anyag világában tapasztalhatsz. Már csak az a kérdés, hogy ezt valóban meg is tudod Élni? Mármint ennek felfogása, elfogadása, számodra valóban mindent átragyogó boldogsággá változtatja életedet?
Ne feledkezzünk el az aranyközépútról sem. Hiszen emberként, emberben vagyunk itt jelen, tehát véleményem szerint igenis oda kell figyelni arra, hogy a személyünknek milyen igényei vannak, mi teszi az emberi lényünket boldoggá az ő maga szintjén. De ezzel egyben megértjük, hogy Szellemünk, valódi Énünk számára mást jelent a boldogság, mivel őt nem érdeklik anyagi vágyak és semmit mondó számára a pénz világa is. Viszont az ember számára megmagyarázhatatlan és talán felfoghatatlan célok vezérlik. A Szellem, a Tudat számára vélhetően a boldogság (legalábbis magamból, Forrásomból kiindulva) az, hogy a Teremtés Igazságában létezik, folyamatosan tanul, fejlődik és teszi a dolgát, amire teremtetett (a Mindenség tudását a földi én által „világra hozni”. Mi lehetne nagyobb boldogság, minthogy...
TESZED A DOLGOD?
Vajon a tested sejtjei nem akkor a legegészségesebbek, amikor tökéletesen végrehajtják azon feladatokat, amikre teremtve lettek? Vajon nem attól betegednek meg, ha te negatív érzelmekkel, gondolatokkal bombázod őket, persze tudtod nélkül? Ha a sejtet elvágod gyökerétől, megfosztod öntudatától, vajon mi várható? Hanyatlás? Kétely? Bizonytalanság? Nem így indul el egy sejt degenerációja? Nem ez az a pont, amikor már boldogtalannak lehetne nyilvánítani? Nem ez történt talán a magyar néppel is?
És mindezt miért?
MERT ELFELEDTE, HOGY KI Ő VALÓJÁBAN!
Nem lehet, hogy itt az emberek nagy része azért nem tud boldog lenni, mert ilyesféle BIZONYTALANSÁGBAN éli életét, talán már életek, évezredek óta? Én nem tudom megmondani, hogy ki vagy valójában. Valószínűleg, ezt csakis TE magad tudhatod. Bár vannak látók, médiumok, akik mindenfélét tudnak rólad mondani, de a te valós identitásodat szerintem senki nem adhatja meg számodra. Ez a világ, amiben most itt és most élünk sajnos az abszolút tudatlanságon és bizonytalanságon alapszik, mert megfosztottak vagyunk (legtöbbünk) gyökereinktől, azaz nem tudjuk, kik vagyunk, honnan jöttünk, és legfőképp:
MIÉRT?
Erre is ott van persze a válasz mindnyájunkban, akik céllal, akik tudatosan jöttek erre a világra... csak jól el van zárva, hogy majd egy szép napon világos legyen, de addig védelmez bennünket. Persze az is lehetséges, hogy bizonyos erők nem akarják, hogy te felébredj és boldog légy, mert ha boldog vagy, akkor azt jelenti:
EGÉSZ VAGY, EGYSÉGBEN VAGY.
Mert mi van, ha rátalálsz arra a társra, akivel a csillagos égig emelkedhetnél, akivel minden pillanat a Teremtés csodája lenne, hát mire lennél képes még ebben a torz világban is? Kinek érdeke, hogy ez megtörténjen? Pontosabban inkább kiknek NEM érdeke, bár ez talán nem kérdés. A kérdés inkább az, hogy akkor most mihez kezdünk ezzel a helyzettel.
Itt vagy a földi valóságban, nem tudod, csak legfeljebb érzed ott belül, hogy több vagy te ettől, mint hús és elme-programok tömkelegének összjátéka. Lehet, hogy a világban csak a rosszat, az elnyomást, a kiszipolyozást, az aljasságot, a problémákat látod meg, és nem is vagy hajlandó nyitni arra, hogy de bizony lehet másik oldala is, amit élvezhetnél, ami boldoggá tehetne, mert dühös vagy, nem szeretsz itt lenni. Ennek is ugyanez lehet az oka, ez a bizonytalanság, amiről beszéltem, nem tudod, hogy ki vagy valójában és mit keresel itt. A másik ok természetesen az, hogy te egy olyan világból, Teremtési régióból származol, melynek rezgései jóval magasabbak, mint ahogy a tudatszint is, tehát alapból egyfajta feszültség van benned, mert szíved még odaátra is rezeg és emiatt folyton azt érzed, hogy ez a világ lehangol, ami igaz is... ha engeded.
Na, jó, de akkor most itt dühöngünk még pár életen át, és akkor mi lesz? Mi lesz jobb?
Hogy „trendi” módon fogalmazzak egy kifejezés erejéig, mi lenne, ha „lenyugodnánk a picsába” egy pillanatra, és picit tudatosabban állnánk az egészhez.
Jó, tudom, hogy el vagyunk nyomva és sötét erők igyekeznek uralni mindnyájunkat mentális, érzelmileg és testileg is, akik bizony sikerrel is járnak, hiszen NEM VAGYUNK BOLDOGOK, tisztelet persze a kivételnek, akik valamilyen okból mégis képesek erre, de a poszt és a blog is nyilván nem annak a szűk rétegnek szól.
Tudod, mióta tisztábban kezdtem látni a világ dolgait, én sem voltam boldog, sőt, egyfajta végtelen szomorúság, kiábrándultság, és düh lett rajtam úrrá. Majd egy ponton érkezett a felismerés, hogy
PONTOSAN EZT AKARJÁK TŐLEM, HOGY ÍGY ÉREZZEM MAGAM, HÁT EGY NAGY BÜDÖS FRANCOT!
Nem azzal fogjuk a világot, magunkat, életünket, valóságunkat megváltoztatni, hogy belehalunk a bánatunkba, mások fájdalmába, szerencsétlenségébe, az IGAZSÁGTALANSÁGBA! Vegyük már észre!
Én is eljutottam egy időben arra a pontra, hogy az anyagi javak, tárgyak nem számítanak, nem tesznek boldoggá, és tudod, mi lett belőle? Egy nagy ŰR bennem, mert nem volt mivel pótolni. Aztán rájöttem, hogy maga a Tudás, a belső Forrás, a Teremtés felfedezése, a felismerések, a valóság megismerése, befolyásolása, az Élet Mágiájának megtanulása maga a BOLDOGSÁG számomra. Ezután értettem meg azt is, hogy igenis szükségem van arra, hogy az emberi lényem, részem is boldog legyen a maga szintjén, és igyekezzek neki is megadni, amire szüksége lehet ehhez, de immáron tudatosan el tudom dönteni, hogy mi az, ami őt boldoggá teszi és nem hagyom, hogy holmi programozott tévhitek és vágyak vezéreljék, hanem mint egy jó „atya”, mint egy „égi testvér” igyekszem számára megadni mindazt, ami a boldogság hullámaira hangolják, hiszen akkor fogunk EGYÜTT REZEGNI. Akkor történik meg a csoda itt ebben a világban!
Meg kell találnod azokat a tevékenységeket, dolgokat, melyek téged elmerítenek, szinte kikapcsolnak a világ dolgaiból és úgy érzed, csak úgy repül az idő, miközben azt műveled. Ezek azok a dolgok, melyek egyfajta megmagyarázhatatlan eufóriával, örömmel töltenek el és nem érdekel ilyenkor, hogy mások mit gondolnak, mert NEKED AZ PONT JÓ ÚGY, HISZEN BOLDOGGÁ TESZ, arra az időre legalább, míg műveled. Hát nem logikus tán, hogy EZ AZ a dolog, ami Forrásod számára is fontos? Nem logikus, hogy ezt megtalálva lehetsz valójában boldog? De hát, ez igazából... MINDIG IS OTTHON VOLT VELED... ott belül, csak te másra figyeltél, mert elméd elvitte a fókuszodat.
Tudod, mit? Mi lenne, ha nem várakoznál valami „égi jelre”, hanem mondjuk te magad megfogalmaznád magadban, hogy mi és ki szeretnél lenni? Úgy értem, mik azok az erények, feladatok, tevékenységek, amelyekkel te együtt tudsz rezegni? Nem lehet, hogy csak azzal tudsz összhangban lenni, ami a te valós minőséged? Nem lehet, hogy így előbb-utóbb MAGodra lelsz valóban? Tedd élvezetesebbé itteni létedet, mert kizárólag TE TEHETED AZZÁ! A kulcs a kezedben van, pontosabban a szívedben. TE döntesz, hagyod, hogy az életkörülményeid alakítsák és rombolják életedet, vagy mindent megteszel azért, hogy föléjük emelkedj és TE határozod meg a körülményeket immáron tudatosan!
Én szurkolok neked! Kívánom szívből, hogy elérd, amit kívánsz, hogy megtaláld végre MEGÉRDEMELT BOLDOGSÁGODAT ÖNMAGODBAN! Mert mi is lehetne nagyobb boldogság, mint végre elfogadni magunkat, és szeretni azért, amilyenek vagyunk?
Emlékszel arra, amikor még kisgyermekként élted napjaidat? Emlékszel, hogy szinte semmi nem kellett ahhoz, hogy boldog légy? Minden új volt és szerettél volna mindent felfedezni, megismerni? Egy jót szippantani a téli vagy nyár illatából? NEM EZ TÁN A BOLDOGSÁG? HÁT HOL VAN EZ A GYERMEK BENNED? Talán ideje picit odafigyelni rá, mert az évek homályba taszították, pedig ő maga lehet a fáklyád, a VILÁGOSSÁGOD!
Nyilván ez csupán néhány gyors gondolat, ami felderengett ma reggel bennem, ahogy erre gondoltam. Könyveket lehetne megtömni még ezzel, de most sem az volt a szándékom, hogy mindenre kiterjedő teljes írással álljak elő. Bízom benne, hogy a kulcsok ott vannak a sorok között és mögött, és te pontosan meg fogod találni, ami neked szükséges most.
Sok szeretettel,
Képes Tamás (Inspirátor)
