Olvasási idő: ~ 13perc
Az előző rész olvasásához kattints ide!
Ha őszinték akarunk lenni önmagunkhoz, akkor szerintem számtalanszor tapasztaljuk azt életünk során, hogy ami esetleg másnak játszi könnyedséggel megy, az nekünk bizony vagy csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jön össze. Az előző részben ugye arra próbáltam rávilágítani, hogy talán nem mindent lehet mégsem általánosítani, azaz nem feltétlen működik a „csodaszer” mindnyájunk valóságában, még ha azt egy híres motivációs előadó vagy guru is állítja, hogy bizony „EZ a megoldás”. Hát nekik lehet, hogy AZ, és akkor örülök, hogy nekik sikerült. De engem mindig is az érdekelt, hogy vajon mitől függhet ez, hogy „az egyiknek sikerül, a másiknak nem”. Folytatnám akkor a gondolatfolyamban való úszkálást, ha kedved tartja, tarts velem egy csobbanás erejéig.
Az embert magát egyfajta hídként látom a Fent és a Lent világai, dimenziói között, avagy a Szellemet és az Anyagot összekötő hídként. Ezért hát lennie kell valaminek az emberben, ami az ideák, gondolatok, lehetőségek végtelen tárházából matériába leképezhetővé teszi azokat. Úgy gondolom jelenlegi felfogásom alapján, hogy ez pedig úgy történik, hogy az ember születésétől kezdve megvalósító programokat, illetve forgatókönyveket ír elméjébe, tudatalattijába, melyek aztán befolyásolják a számára lehetséges idővonalakat, eseményeket. Természetesen, vannak már eleve hozott programjaink, „scriptjeink”, melyeket felmenőink (szülők, nagyszülők, stb), vérvonalunk által kapunk, mintegy csomagként az útra.
Már azt sem általánosíthatjuk, hogy minden ember sikeresen vonza be a számára kívánatos eseményeket legalább 20-30 éves koráig, hiszen a különbözőségek már szinte óvodában kezdenek világossá válni. Az egyik gyerek ügyesebb, gyorsabb, kreatívabb, aranyosabb, szebb, míg a másik kevésbé. Tehát már ilyen kiskorban elkezdődnek a differenciálódások, és minden kisgyermek írja szépen a környezetének visszatükröződéséből a belső programjait. „Mindig az XY nyer, mert ő ügyesebb.” „Engem mindenki bánt, mert más vagyok.” „Nem tudom időben befejezni sose a feladatokat.” „XY mindig elveszi a játékaimat, mert ő erősebb, mint én és ezért én semmit sem tehetek ellene.” És a többi.
Ezért aztán nem is tudhatjuk, hogy kinél hány éves korig történik meg a negatív, ártó programok betáplálása, mert úgy látom, ez teljesen változó. Van, aki eminens szülők eminens gyermekeként egész ifjúságát úgy töltötte, hogy példás eredményű tanuló volt, mindenben, versenyekben kiváló eredményt ért el. Az egyetem után egy nagy bankba került és gyorsan magas beosztást ért el. Tehát lehet, hogy 30 éves koráig szinte semmi nagyobb kudarc nem érte, a benne munkálkodó forgatókönyvek olyan hangoltságúak voltak mindig, hogy a lehető legjobbat tudta kihozni minden helyzetből, még olyanokból is, amikor mások lehet, hogy simán elvéreztek volna... mert más program, azaz script alapján működünk.
Viszont egy szép napon aztán barátunkat hatalmas sokk éri, minden befektetett pénzét elbukja, aztán elkezd hibázni munkahelyén, ezért meg is válnak tőle, és bár nagyon jó szakember volt, ez a sorozatos bukás annyira padlóra vágja, hogy fel se tud hirtelen kelni, hiszen... ilyen programja még nincs is neki valójában... mivel sosem élte meg. De megélte más... tehát mi történik? Ráhangolódik egy olyan már létező scriptre, ami aztán ki tudja hova vezet és magáévá teszi.
Úgy vélem, hogy alapvetően van a programjainknak két fő csoportja. Az egyik a sikerbe visz, a másik a kudarcba, hiszen minden helyzetet felfoghatunk e két pólus választási lehetőségeként. Attól függően, hogy az ember az eddigi élete során melyiket tapasztalta többször, melyiket energizálta inkább, mely irány forgatókönyveit „véste kőbe”, az az irány lesz a HAJLAM, a mérvadó a helyzetek többségében... szerintem.
Ha te még eddig nem tudtál megszabadulni a szegénységtől, a súlyos problémáktól, nem jön össze a jobb állás, a várva várt társ, akkor nem lehet, hogy benned nincs meg az a program, az a forgatókönyv, ami a kiutat, a vágyad tárgyát tudná a fizikai síkra lehozni? Nem lehet, hogy nem elég vágyakozni, álmodozni, mantrázgatni, vizualizálni? Nem lehet, hogy ezzel ellentétben viszont a negatív/negáló program hatalmas erővel ott van benned jelen? Mármint az a forgatókönyv, ami azt játsza el, hogy „ez sem jön össze”, „ennyiből is meg tudok élni még ha nehezen is”, „ha össze is jön, akkor valami rossz biztos közbe jön”, „másnak biztos sikerül, de nekem meg tuti nem fog” és a többi.
Ha körbenézek a világban, azt látom, hogy igazából már minden program létezik, ami csak lehetséges. A lehető legnegatívabbaktól és legpusztítóbbaktól a lehető legvarázslatosabb valóságot teremtőkig. Hány olyan emberről hallottál, akik váratlanul és hihetetlen módon csinálták meg a szerencséjüket, vagy akik az ismeretlenségből lettek sztárok secc-perc alatt? Na, jó, nem mindenkinek ez a vágya, álma, nyilván. Van, aki „csak” a havi számláit szeretné tudni tisztességgel befizetni és még ez is szinte elérhetetlen „álomnak” tűnik, vagy éppen egy nagy tartozást szeretne tudni kiegyenlíteni. Pedig a program LÉTEZIK, ami akár egy ilyen helyzetből is csodával határos transzformációt okozhat az ember életében. Igen, de melyik ember életében? Vajon mindenki tud egy ilyen programot „futtatni”, egy ilyen forgatókönyv szerinti filmet megélni?
Nézd, ha a te emberi lényed most egy Skodának tartja és hiszi magát, és úgy is él, aszerint vonzza, éli meg valóságát, akkor számít-e az, hogy létezik egy olyan „program”, olyan tudás, ami Ferrari motort tud teremteni, gyártani? Magyarul...
KOMPATIBILIS-E A FERRARI MOTOR A SKODÁVAL?
Csak azért, mert létezik a Ferrari motor, attól jobb lesz-e a Skodának? Vajon a Szellemnek, aki ezt a Skodát „használja” sikerülhet-e kicserélni a motort, transzplantálhatja-e a Ferrari motort a verdájába és az úgy működhet-e?
NEM KOMPATIBILIS!
Érted már miért lehet az, hogy „XY-nak bezzeg sikerült és milyen sikeres lett”, neked meg az istennek se jön össze, pedig UGYANAZT próbálod csinálni? Hiába futtatnád le ugyanazt a programot, amit a másik személy használ a fogyásra, a tuti állás megszerzésére, az új ház bevonzására, a több, a jobb megteremtésére, ha a te OPERÁCIÓS RENDSZERED NEM KOMPATIBILIS azzal a programmal, azaz a TE VALÓSÁGOD NEM TUDJA ÉRTELMEZNI, KIVITELEZNI AZT.
Ahhoz, hogy a Szellem, a Lélek egy Ferrari élményt tudjon megélni, bizony akár tetszik, akár nem, ÁT KELL ÜLNI EGY FERRARIBA! Másképp nem megy. Hogyan akarnék sikert megélni, ha nem tudom átérezni, megélni magamban annak eufórikus érzését? Igen, mondhatnád, hogy de hát a gyermek sem tudja még mielőtt először meg nem élné, hát akkor hogyan tudja megélni mégis? És tudod, mit? Nagyon jó kérdés. Íme a válaszom erre:
MERT NEM VOLT MÉG BENNE MEG A NEGÁLÓ PROGRAM!
Azaz azért tudott elsőre sikeres lenni, mert hit és bízott benne, hogy ez neki menni fog, mivel nem érte még előtte kudarc, vagy ha érte is, akkor ÚGY ÁLLT HOZZÁ, hogy legközelebb sikerülni fog és nem azon siránkozott, hogy jaj nem sikerült és akkor legközelebb sem fog. Hát nem logikus? A SIKERT választotta akkor is, amikor látszatra elbukott. Na EZ az a hozzáállás, amit érdemes megtanulni.
Na, jó, de akkor mi lehet mégis a megoldás?
Bár már pont befejezni készültem a posztot ezen a ponton, átolvasás közben jött meg az újabb lényeges sugallat, még pedig a „másképp nem megy” mondat által, ami ugye azt a gondolatot volt hivatott erősíteni, hogy csak úgy lehet meg a Ferrari élmény, ha átülünk egy Ferrariba. Nos, ez így talán mégsem igaz teljesen. Tudod, miért?
MERT LÉTEZIK AZ „EMULÁTOR” NEVŰ PROGRAM!
Azaz, hiába nem kompatibilis például az operációs rendszerrel egy program, léteznek úgynevezett emulátor programok, amelyek szimulálják a programnak a megfelelő környezetet, ami ezáltal valósággá tud válni egy számára „idegen” környezetben is! Na, ez az, amikor például bemész egy drága üzletbe és eljátszod, hogy te ott bármit megtudnál venni és mindezt anélkül, hogy ellenérzésed lenne. Továbbá, hogy ne csak egy megoldási kulcsot adjak.
LÉTEZIK „KONVERTÁLÓ” PROGRAM IS!
Azaz, egy olyan program, ami egy „idegen nyelven” íródott programot tud konvertálni és ennek eredményeként, futtathatóvá tenni. Tehát a mások életében (operációs rendszerében) működő programot, amennyiben neked ilyen még nincs, átveszed és ÁTALAKÍTOD, SZEMÉLYRESZABOD, hogy a TE valóságodban is működhessen.
Tudom, most vádolhatsz azzal, hogy úgy beszélek ezekről a dolgokról, mintha olyan egyszerűek lennének kivitelezés szempontjából. Nézd, ezek a gondolatok még nekem is frissek, elméletiek, de kikívánkoztak. Talán azért, hogy minél többek elméjében el legyen a fénymag vetve és ott kikelve még több sugallattal tehessük egyedi valóságunkban tisztábbá a képet. Gondolatébresztőnek szántam, mint mindig. Engem például nagyon „felizgatott” ez a téma, és tudom, hogy jönnek majd még további sugallatok, gondolatok ezzel kapcsolatban, amiket talán egy 3. Részben folytatok is. Addig is kívánom, hogy legyenek számodra is inspirálóak és hasznosak ezek!
Szeretettel,
Képes Tamás (Inspirátor)
