Olvasási idő: ~ 17perc

Ma egy újabb izgalmas téma jelent meg bennem, amire talán sokan nem is gondolnának, hogy még ez is része lenne valamiféle energiavámpirizmusnak, avagy az emberek által gerjesztett ingyen gondolati és érzelem energiák learatásának, kiszipolyozásának. Pedig egy nagyon is élő és mindnyájunkat érintő dologról van szó. Ki ne lett volna már különböző szinten beteg? Ki ne élt volna már meg különféle sokkoló, megrázó, gyomorszorító pillanatokat, amikor bizonyos tünetek jelentkeztek (fájdalom, testi elváltozás, stb) nála vagy egy szeretténél? Hányan vannak ma már, akik "tudatosan" tesznek egészségükért, szétsportolják magukat, mindenféle diétákat követnek és a többi... a másik véglet, ugye. Engedd meg, hogy beavassalak most gondolataimba, elméletembe, mely az EGÉSZség KAPtárról szól.

Nem vagyok ORVos, isten ments, és valójában semmiféle biológiai, kémiai meg egyéb iskolai tudásom sincs... ha belegondolok SEMMILYEN területen. Na, nem azért, mert nem jártam iskolákba, egyetemre, és ne lettem volna elég jó tanuló, hanem azért, mert semmi hasznát és értelmét nem láttam már gyermekként sem az ott belém tuszkolt koholmányoknak, ezért nem raktároztam el feleslegesen azokat (és ez azt sem jelenti azért, hogy ne lenne hasznos tantárgy... bár most egy sem jut hirtelen eszembe). Tehát, ami itt elhangzik, az csupán tapasztalásaim, elmélkedéseim, a valóság mögötti láthatatlan mechanizmusok valamilyen szintű megértésén, Forrásom sugallatain alapszik. Nem kell elhinned, egyetértened semmivel, amit itt állítani fogok, pusztán el szeretnélek gondolkodtatni és adni egy olyan modellt, ami vélhetőleg értelmet ad és megmagyaráz dolgokat az életben. Szeretettel adom, fogadd hát szeretettel. De legfőképp, kívánom, hogy VÁLJÉK EGÉSZSÉGEDRE!

Érdekes lenne tudni, hogy ki volt az első emberi lény, aki megbetegedett, nem? Mikor történhetett ez meg először vajon? Vagy szerinted az állítólagos teremtői KÉPmás eleve hibákkal, torzításokkal, degenerációkkal, beépített betegségekkel lett teremtve? Belé volt a kezdetektől kódolva, hogy betegedjen, öregedjen, degenerálódjon sejtszinten, testszinten, lelkileg és tudatilag/szellemileg egyaránt?

Vagy csupán a lehetőség volt mindig is adott, ami az elme-lélek-szellem szenthármas fizikai megnyilvánulásában megjelenhetett, amennyiben a környezet (amit az ember gondolatai, tettei révén alakít) és az ember beállítottságai ezt megengedték, avagy megteremtették hozzá a feltételeket?

Számomra ez picit olyan, mintha terveznék és megalkotnék egy szuperszámítógépet, amit azzal a szándékkal hozok létre, hogy mindenféle programot lehessen rá írni, amik által potenciáljaimat, ideáimat kiélhetem, megnyilváníthatom és mindenki más is, aki használja majd, ezt teheti. Nem hiszem, hogy már a kezdetekkor felmerülne bennem, hogy ez a számítógép támadható lesz, mert vírusokat és egyéb kártevő programokat (hátsóajtók, Trójai programok, billentyűzet figyelők, reklámprogramok, böngésző eltérítők, stb.) is lehet majd rá írni, hiszen adott a lehetőség, a potenciál, és ugye senki sem mondta, hogy a programnyelveken nem lehet BÁRMIT írni.

Van egy olyan sanda gyanúm, hogy az ember is egy efféle teremtmény. Nyilván nem az volt az eredeti cél, hogy betegedjen, öregedjen, elhasználódjon, sőt, ami ma már egyre elterjedtebb ugye, hogy eleve testi "hibákkal", torzulásokkal jön a világra, ami aztán végképp nehezen fér bele a "tökéletes teremtő által teremtett" világképbe szerintem.

Hacsak...

NINCS AZ EMBER EKKÉPP MANIPULÁLVA.

Most azt tegyük félre, hogy állítólag más jóval fejlettebb civilizációkban akár egy milliárd évig is elélnek a humanoid formában megjelenő lények. Valamiért itt a Földön most a 100 év körüli lejárati idő tűnik beállítottnak. Na, jó, ma már aztán 0-120 évig bármikor le lehet vedleni ezt az anyagi köntöst... sajnos, vagy nem sajnos. Ezt is nyilván megmagyarázzák nekünk, hogy "különben nagyon unalmas lenne az ember élete, ha több száz és ezer évig ugyanabban a testben és ugyanazon személyként élnénk". Bizonyos értelemben még el is tudod fogadni ezt a kijelentést, hiszen "végül is tényleg, sokkal jobb így".

Arra persze valahogy senki nem gondol, hogy ha a tudat valóban befolyásolja a testet, a sejtek, a DNS működését, szerkezetét (már pedig ezt már tudósok és kísérletek is bizonyítják... bár tudjuk, hogy mindent be lehet bizonyítani, ha az a szándékunk), akkor miért nem úgy él az ember már évezredek óta, hogy tökéletesen egészséges, nem öregedik, hanem egy fiatal, mondjuk 30 éves állapotban tartja addig, amíg kedve van abban és akként megjelenni itt a világi "moziban". Aztán, ha megunta, akkor miért nem "egyszerűbb" átváltoztatni, transzformálni a testet olyanná, amilyenre szeretné. Ahelyett, hogy újra meg kelljen születni és "végigszenvedni" a gyerekkort (én nagyon untam, bevallom, alig vártam, hogy 40 éves legyek... most már tudom, miért), a fiatalságot, a memóriavesztés általi tudatlanság szülte álommódban  eltöltött évtizedeket.

De most hagyjuk ezt is, mert lehet, hogy valamiért pont így jó, és erre egyébként is nehéz itt emberként választ találni (mint oly sok feleslegesen feszegetett kérdésre), bár nyilván sokaknak van meggyőződése, vallásbéli hite ezt a kérdést illetően is, amit ő abszolút igazságnak vél. A kérdés inkább az, hogy miért olyannyira lebetegedett ma már az egész emberiség? Nem tűnt fel neked talán, hogy ma már 5 emberből 3(!) szemüveges? Szerinted ez normális, természetes? Jó, persze természetes, mert valami így mutatkozik meg és ölt tested természetes módon. De tényleg normális az, hogy ma már az emberek nagy része nem lát tisztán? Mi vagy ki akarja elvenni az emberek TISZTÁNLÁTÁSÁT? Mi vagy ki tartja ebben a "VAKSÁGBAN" az emberiséget? Vagy szerinted nincs összefüggés a tudat és a látás között? Hogy mit mer vagy akar meglátni, mit mer vagy akar tisztán látni valaki tudat alatt?

Ma már úgy viselik az emberek a szemüveget, mintha a legtermészetesebb dolog volna. Szinte divattá lett. Holott egy olyan protézis valójában, ami becsapja az elmét, becsapja a tudatot és ELHITETI AZ EMBERREL, hogy ő jól és tisztán lát. De mi van, ha leveszi az ember ezt a hamis illúziót keltő lencsét? Na, az a SZEMBEsülés a valósággal. Ma meg már az animációs filmek is tele vannak szemüveges, beteg, testi torzulással, amputált végtagú szereplőkkel, gyerekekkel, melegekkel és a többi. Szerinted ez normális, természetes? Persze mondhatnád, hogy "de hát ez a valóság, és el kell fogadnunk ezeket a szerencsétlenül járt lelkeket is, meg a másságukat". Na, igen, nem is arról van szó, hogy érzéketlenül lesöpörjünk most már az asztalról mindenkit, akinek valami testi-lelki-szellemi problémája van, mert akkor bizony csendes maradna a földi világ... emberek nélkül.

Távol álljon tőlem, hogy bárki szemüveget viselőt megbántsak, vagy rossz érzéseket keltsek bennük. Ezek itt mind teoretikus kérdések, amik nagyon is jogosak, ha egy egészséges világban szeretnénk létezni. Már ha egyáltalán ez lehetséges itt a jelenlegi Földön emberként. Én is voltam szemüveges. Hogyne. Talán 4-5 éves lehettem, amikor először megpróbálták tönkretenni a szemeimet. Aztán az iskolakezdéssel szerintem lekerült rólam. Majd 13-14 éves koromban ismét megpróbálták kezelésbe venni látásomat, mert volt néhány tünetem, hogy picit homályosan látok, hunyorgok és a többi. Ki mondhatta volna meg azt akkoriban, hogy "lehet, hogy pszichikai oka van" és hogy az elmét és a tudatalattit kell helyretenni ehhez, nem beszélve a lélekről, aminek szintén benne lehetett a "keze"?

Mondanom sem kell, hogy nagyon hülyén állt rajtam a szemüveg, és szerencsére ez annyira zavart, meg ez az egész szemüveg cirkusz egyébként is, hogy fogtam magam, és 8. osztály végén egyszerűen letettem és soha fel nem vettem újra. Egyszerűen hoztam egy döntést, hogy TISZTÁN LÁTOK és kész, nincs mese! Azóta eltelt majdnem 30 év, és szinte egyfolytában számítógép monitor előtt ülök (napi 12-14 órákat is olykor) és az égvilágon semmi baja a szemeimnek; tökéletesen látok, hála az égnek. Na, jó, ezt nyilván nem tudja mindenki így hipp-hopp megtenni, hiszen nem 3-4 vagy 5 dioptriás eltérésről volt szó.

De akkor is hiszem, hogy megfelelő fókuszálási gyakorlatokkal, az elme és a tudat tornásztatásával, valamint a lélek megvizsgálásával bizony csodákra lehet képes az ember... ha engedi magának. Hiszen ha a szülők, a család, az iskola, a barátok környezetében képes volt elrontani, átállítani, hibássá tenni szemlencséje fókuszát pusztán lelki beállításai, hangolásai, gondolatai által, akkor mi másra lenne még szüksége, hogy meggyógyítsa? És ha ez mégsem menne, akkor miért nem? Most akkor létezik a végtelen potenciál vagy sem? Mitől függ akkor, hogy valamire tudunk hatással lenni, valamire meg nem?

És most tényleg ne érts félre, mert nyilván nem lehet minden szembetegséget, torzulást, és egyéb látásbeli problémát egy kalap alá venni, és azt mondani, hogy mind a tudat, a gondolkodás és a lelki behatások miatt olyan amilyen. Most csak azokról az esetekről beszélek, amikor látszólag mi tehetünk róla tudtunk nélkül is, illetve a környezetünk programoztatja belénk tudatlanul. MIÉRT NE LEHETNE EZT ORVOSOLNI?

Már évek óta tervezem, hogy írok a látásról és a szemüveg összeesküvésről, és pont azért nem tettem meg ezidáig mélyebben és bővebben ezt, mert nem szeretnék senkit ezzel megbántani, hiszen sajnos rengeteg lélek küzd ezzel illetve fogadta el a sors pecsétjének talán. És közben azt is tapasztaltam saját környezetemben is, hogy annak ellenére, hogy valaki éppen szemüveges, épp úgy rendkívüli módon tiszta szellemi látással rendelkezett, és igazából látszólag semmi nem is indokolta a szemei állapotát, azaz helyes fókuszálási képességének elvesztését. Ezért aztán nem is firtattam magamban sem ezt a témát, mert kezdett úgy tűnni, hogy igazából mégsem gátolja a tudatot a rossz látás, annak ellenére, hogy elméletileg ez igazoltnak tűnt.

Ez még most is dilemma bennem igazából, hogy ha elvileg a tudatunk, gondolkodásmódunk kivetülése, megtestesítése a fizikai testünk, akkor például ez hogyan lehetséges? Mármint az, hogy egy bizonyos egyén tudata tisztább és tágabb, mint sok más emberé, de mégis probléma van a szemeivel, vagy más téren a fizikai köntösével, testével. Hány gyógyító, és olyan tudással rendelkező ember szemüveges, testi torzióval "megáldott", akik messze meghaladják az átlag intelligenciát, tudatszintet? Akkor most mi van? Lehet, hogy nem is számít igazán a test minősége, mert az valamiféle anyagvilági tényezők hozadéka? Hiszen sok olyan lelket látunk ma már, hogy a legelképzelhetetlenebb testi hiányosságokkal élnek, és PÉLDÁT MUTATNAK sokunknak emberségből, kitartásból, akaraterőből, szívből.

Netán létezik egy olyan erő itt a háttérben, ami nem engedi, hogy gyógyuljunk? Ami nem engedi, hogy helyesen, valóban a tudat tisztaságának, szintjének, beállítottságának megfelelően alakuljon a fizikai test? Ez bennünk van talán kódolva vagy egy "külső" erő? Bezzeg, amikor arról van szó, hogy gondolataink, érzelmeink és fókuszunk megbetegítő, bomlasztó, pusztító ereje... akkor bizony 100%-osan működik, nem? Nem tűnt fel neked? Mi értelme annak, hogy a negatív irányba ilyen könnyű elérni a manifesztációt, míg pozitív irányba sokkal nehezebb vagy épp lehetetlennek tűnik? Miért nem EZT akadályozza ez a bizonyos erő, hogy minden egészséges maradhatna? Nem ez lenne talán logikus?

Miért könnyebb hirtelen elszegényedni, elveszteni mindent, vagy kudarcba fullasztani a legfényesebbnek tűnő eseményt is életünkben, miközben ehhez képest jóval többre van általában szükség ahhoz, hogy kiemelkedjünk egy szintről anyagilag, életszínvonalunkat érintendő? Nem fura ez egy picit? És az milyen már, hogy a negatív érzelmeinket (düh, harag, gyűlölet, félelem, aggodalom, rettegés, irigység, önvádaskodás, önbizalomhiány) olyan erővel tudjuk megélni, kisugározni az éterbe, hogy abból bizony akár azonnali problémákat, fizikai jelenségeket, eseményeket tudunk bevonzani, kovácsolni?

De mi van a pozitív érzelmeinkkel? Szoktál például bármit érezni, amikor felkapcsolod a villanyt és az világít? És mi van, amikor az ellentettje történik, és mondjuk leveri a biztosítékot és sötétben maradsz? Ilyenkor nem szoktál egy-két cifrát elmondani és még percekig dühöngeni, tölteni energiáddal ezt az eseményt? Szerintem a legtöbb ember egyszerűen negativitásra programozta magát, illetve az élete, a körülményei, a környezete, a megélt helyzetei ezt a hozzáállást váltották ki belőle. Pedig MÁSKÉPP IS LEHET. Nem? Vagy te nem ismersz olyan embereket, akik teljesen másképp állnak a dolgokhoz, az élethez, a világukhoz és láthatóan sokkal jobban megy a szekerük; egészségesek, boldogok, sikeresek, jómódúak?

Aztán most nehogy azt képzeld, hogy én itt úgy állok előtted (na, jó, ülök éppen), mint az egészség példaképe és mintapéldánya, aki mindent egy csettintésre tudatosan átformál, regenerál és testi "hibáktól" mentes. Megvan a saját "keresztem" e téren, hidd el. Számomra főként a fogaim jelentik a problémát, valamint az egyik fülem, amit látszólag én blokkoltam le "tudatosan" és ettől 20 éve valamivel rosszabbul hallok vele. Azóta nem jutottam oda és nem tudtam regenerálni. De miért nem? Mi gátol? Más tüneteket meg miért lehet eltüntetni?

Egyébként eredetileg az volt a problémám, hogy egy időben nagyon zavart a tücskök ciripelése és nem tudtam tőlük aludni. Mivel volt egy preferált oldalam, ahogy aludtam, ezért az egyik fülem jobban ki volt ennek téve. Addig-addig zavartak a tücskök, míg azt vettem egy éjjel észre, hogy nem prüntyögnek már. Onnantól jobban aludtam. Majd egy éjjel arra lettem figyelmes, hogy ha a másik oldalamon alszok, mégis ciripelnek. Nem értettem. Aztán rájöttem, hogy az egyik fülemben ki lett lőve az a frekvencia és egyszerűen nem hallom vele a tücsköket.

Persze az évek során azért érezhetően tovább romlott a hallásom és a két fül között egyre nagyobb különbség alakult ki. Miért nem tudtam azóta visszafordítani ezt? Tényleg én programoztam át azáltal, hogy éjjel nyugodtabban akartam aludni? De akkor vissza miért nem olyan könnyű? Azt sem állítom ám, hogy tényleg tudatosan és szánt szándékkal huzamosabban nekiálltam volna, hogy meggyógyítsam azt a fület. Pedig mekkora áttörés lenne számomra, micsoda bizonyíték! Hozzáteszem halkan, hogy édesapám pont arra a fülére lett gyakorlatilag süket azt megelőzően néhány évvel egy ideget érintő állítólagos vírusos fertőzés miatt. Netán ez is közrejátszik? Nem beszélve arról, hogy esetleg metafizikailag értve "nem akarok valamit meghallani"?

Épp úgy viszont fogakat sem sikerült ezidáig újranövesztenem, pedig simán belefér a világomba, világképembe, és még fogalmam is van arról, hogyan tudnám megcsinálni. De ha ezekkel foglalkoznék napi szinten hónapokig, hogy működjenek és manifesztálódhassanak, akkor tényleg úgy tölthetném az életemet, hogy folyton a testi egészségemet kontrollálom és elszalad az élet mellettem.

Furcsa... igazából egyáltalán nem is erről akartam ma írni, bár nem állítom, hogy nincs köze az EGÉSZség KAPtárhoz a fentieknek. Valójában, nem a tudattal, irányított energiákkal való gyógyítás, regenerálás a kérdés számomra (bár mint mondtam, azért még vannak kérdések bennem, hogy bizonyos dolgokat mi gátol a testetöltésben, ezek lehet, hogy egyedi és rám vonatkozó dolgok), hanem az a láthatatlan erő, ami megbújik a fátylak mögött és folyamatosan befolyásol bennünket és egészségünket. Hogy miként teszi ezt, és hogyan produkál számunkra tüneteket, melyeket aztán elménk által megpecsételve, valósággá materializálunk, és hogyan tudunk ez ellen védekezni, ezt kikerülni, miként tudunk válságosnak tűnő állapotból is akár olyan idővonalra hangolódni, ahol egy kedvező kimenetelt élhetünk meg? Na, erről fog szólni a folytatás, erről szándékoztam ma is írni, de valahogy ez folyt át most rajtam.

Mindenesetre, kívánom, hogy fenti gondolatfolyamom váljék egészségedre és hasznodra! Nem véletlen most a sok kérdés, hiszen ezek sarkallnak bennünket a válaszok megtalálására, megértésére, bevonzására. És ezek a válaszok ott vannak mindnyájunkban, csak oda kell figyelni és meghallani.

Szívből jövő szeretettel,

Képes Tamás (Inspirátor)