Olvasási idő: ~ 13perc

Úgy gondolom, hogy az ébredő és némi világossággal megáldott Tudat számára valójában végtelen lehetőség létezik. Pontosabban, a lehetőségek száma az egyén elméjének tisztaságától, képzeletének erejétől és sokszínűségétől függően korlátozódik, de elméletileg végtelen. Ma ezen végtelent szűkítem le egy izgalmas technikára, amit szeretnék veled is megosztani, hátha hasznát tudod venni. De ha netán nem is alkalmaznád valami oknál kifolyólag, talán így is érdekes lehet eljátszani a gondolattal: mi lenne ha? Fogadd szeretettel, a Teremtő Tőterem elméletem!

Tegnap azon kontempláltam az erdőben sétálgatva, hogy miként lehetne hatékonyabbá tenni azt, hogy kizárjunk bizonyos dolgokat elménkből, tudatunkból, míg másokat beengedjünk, hiszen valóságunk, avagy egyedi Világunk Tükrének manifesztálódó tükröződése is pont ettől függ egyrészt: MIN JÁRATJUK AZ AGYUNKAT. Azaz miken kattogunk a nap 24 órájában.

Egyébként talán érdemes lenne néhány napot arra szánni, hogy mind kósza, mind pedig egy bizonyos témára rögzült gondolatainkat egy papírlapra leírjuk magunknak. Talán így tisztább lenne a kép számunkra, nem gondolod? Kissé nyomonkövethetőbb lenne, hogy miért olyan a valóságunk, amilyen. És persze megint nem vonatkozik ez az egész azokra, akik tökéletesen elégedettek életükkel, akiknek "bejött az élet", mert ők nyilván akár tudat alatt is pont úgy "játsszák a játékot", ahogy az a KAPtáraknak és a valóság teremtődésének törvényeinek pont megfelel. Van ilyen is.

Viszont azoknak, akiknek "valami nem stimmel" az életében, vagy más minőségben szeretnék élni azt, talán érdekes lenne látni, hogy milyen minőségű gondolataik vannak ébredés után, napközben és lefekvéskor. Sokat elárulna magunkról és a tapasztalt tükörképről is.

A Teremtő Tőterem tudati technika már évekkel ezelőtt megfogant bennem, és többször használtam is, de mégsem fogalmaztam még meg igazából, hogy mi is ez és hogyan lehetne javunkra fordítani. Alapvetően elméleti, egyfajta kvantum-filozófusnak tartom inkább magam, mintsem gyakorlatinak, azért ezt hozzá kell, tegyem. Nyilván ma már én is igyekszem egyre többet alkalmazni azokból, amiket eddig főként elméletben ismertem fel, hiszen rá kellett jönnöm az évek során, hogy a puszta tudása a dolgoknak még édes kevés.

Viszont bizonyítékát akartam ennek látni, mert szentül hittem, hogy a fotelben ülve is megváltoztathatom az életem. Na, igen... bizonyos szinten. És nyilván lényeges az a fotelos, vizualizálós, tudati munka is, hiszen megadja a keretrendszert, a szándékot, a célt, amihez aztán a Világtükör idomulhat, viszont elengedhetetlenek a fizikai világban megtett lépések, és a fizikai világgal esetleg megromlott kapcsolat átprogramozása, átértékelése. Magyarul, a hozzáállásrendszer újragondolása. Különben, várhatjuk a csodát.

Tehát ahogy lépdeltem az erdőben és azon járt a eszem, hogy miként lehetne szelektálni a gondolatainkat, belső ingereinket, azonnal megjelent ez a Teremtő Tőterem képe bennem. A név csak ezután sejlett fel bennem, mert előtte nem volt neki. De valahogy a tükör asszociáció azonnal megjelent és így a szó is tükröződött, sőt, még értelmet is adott az egésznek, hiszen a lényeg pont az, hogy a TŐ-Teremben légy ott tudatosan, mert ott történik a fő mutatvány.

Amit most elmondok, természetesen végtelen módon lehetne körülírni, használni. Ezért ne ragaszkodj ahhoz, amit elmondok. Nem is biztos, hogy mindenkinek működne, hiszen ez aztán végképp függ az egyén hitrendszerétől és abbéli TUDÁSától, hogy márpedig minden úgy van és úgy lesz, ahogyan azt mentálisan lezongorázta, és az anyagvilági tükörkép majd idomul a mentális síkon történteket visszatükrözvén. Na, nem feltétlen egy alkalom után.

Tegyük fel, illetve képzeljük el, hogy létezik tudatunkban egy olyan terem, ahonnan a fő irányítás folyik, azaz a valóságunk fizikai megjelenése előtti állapot van jelen. Ez egy kör alakú terem, melyen annyi ajtó van körben, amennyit elképzelünk, és az az ajtó van nyitva, AMELYIKET ENGEDJÜK, hogy nyitva legyen, valamint az az ajtó van zárva, AMELYIKET AKARJUK, HOGY ZÁRVA LEGYEN (vagy épp nem engedjük, hogy kinyíljon). Ez a Tudati Terem valójában a Teremtő Tőterem, avagy mindenek (valóságunk) gyökere, töve.

Hogyan jutunk el ebbe a terembe? Nos, szerinted? A legfontosabb mindig a tiszta szándék, ami NEM EGYENLŐ az erőltetéssel, a nyögve akarással. Egyszerűen szándékozzunk ott teremni ebben a teremben, ahol TUDJUK, hogy valóságunk előkészületei folynak mentális síkunkon. Ez persze nem feltétlen fog mindenkinek egyből így működni, ezért javaslom a következőt. Amikor bármiféle tudati technikát vagy valóság hangolást szeretnénk végrehajtani, mindig nyúlhatunk mankókhoz, melyek hozzásegítenek bennünket a nagyobb beleéléshez, stb. Ebben az esetben például tegyük ezt:

Behunyom szemeimet, veszek három mély lélekzetet úgy, hogy előtte az étert megtöltöm magam körül azzal a szándékkal, hogy a Teremtő Tőterembe akarok "menni". Ezután megjelenik lelki szemeim előtt egy liftajtó. Megnyomom a lefelé gombot, hogy szándékomat kifejezzem, a SZÍV terébe kívánok menni a Teremtő Tőterembe. Ezen a gombon kirajzolódik egy felirat is, hogy segítsen bennünket a hangolásban; az van ráírva, hogy "Teremtő Tőterem". (Ki gondolta volna, ugye?) Az ajtó kinyílik, belépünk rajta, majd bezáródik és szépen elindul lefelé az elméből a Teremtő Tőterembe. Miközben a liftben utazunk ibolya fényárban úszik a lift, mely minden negativitásunkat, hátrányos gondolatainkat, érzelmeinket transzmutálja, hogy azok is a javunkat szolgálják, azaz pozitív előjelűvé lesznek.

Ezen a ponton persze jogos a kérdés, hogy akkor most ki vagy mi megy a liften a Teremtő Tőterembe... vajon az elme, a Tudat, a Szellem, vagy mi? Én erre azt mondanám, hogy a Tudatos Fókuszunk, ami egyik sem, de mégis mindegyik egyben. A lényeg, hogy figyelmünket a külvilágról és belső monológunkról megtisztítva erre a gyakorlatra helyezzük át. Hogy mire a terembe érünk figyelmünkkel, addigra ráhangolódjunk kellőképpen és tiszta szándékkal lépjünk be.

Megérkeztünk a Teremtő Tőterembe. Kinyílik a liftajtó. Egy kör alakú teremben találjuk magunkat, melynek közepén egy trónus magaslik, a Tudat Trónja. Foglald el helyed a trónon és nézz körül. A teremben számos ajtó van nyitva, melyeken ki-be sétálnak emberi lényeknek látszó teremtmények által megszemélyesített gondolataid. Természetesen, mindegyik a FIGYELMEDET követeli. Lármájuktól alig hallod saját akaratod halk suttogását. Teremts CSENDET! Kérd meg minden gondolatodat, hogy fáradjanak vissza a helyükre (szobájukba) amíg te döntesz, hogy kinek kívánsz figyelmet szentelni.

Lásd, ahogy akaratodat követve gondolataid visszaáramlanak az ajtókon át, ahonnan jöttek, majd sorra csukd be az ajtókat. Minden ajtón nagy betűkkel felirat van, mely jelzi az odatartozó gondolatok csoportját. Így például találhatsz "Félelem", "Aggodalom", "Düh", "Harag", "Kritika", "Önostorozás", "Önvádaskodás", "Önbizalom hiány", és a többi feliratút. Lehet, hogy tele van ilyen negatív minőségű ajtókkal a termed. De mi van, ha ez a terem nem véletlen Teremtő Tőterem? Azaz, mi van, ha azt mondom, hogy OLYAN AJTÓK VANNAK RAJTA, AMILYENEKET TE AKARSZ? Más szóval, mi van, ha te Tudatosan, trónodat elfoglalva és szándékodat koncentráltan kifejezve módosíthatod ezt a termet és az abból nyíló ajtókat.

A lényeg (szerintem) az, hogy a trónról MINEK SZENTELSZ FIGYELMET! Ugyanis EZ LESZ VALÓSÁGOD ÉS VILÁGTÜKRÖD ALAPJA. De ha már tudatosan vagy jelen a Teremtő Tőteremben, akkor TE MONDHATOD MEG, HOGY MIFÉLE MINŐSÉGŰ GONDOLATOK LÉPHETNEK BE EGYÁLTALÁN E SZENT TÉRBE. Amikor nem foglalod el e trónt tudatosan, akkor bizony számos ajtó nyílik meg és áramlik be rajtuk a lármásabbnál lármásabb gondolat kontrollálatlanul. Ha nem vagy ott a középpontban, akkor sajnos figyelmed ennyi felé cincálódik és mindegyikbe megy szépen a teremtő energiád, aztán csodálkozol, hogy már alig bírsz kikelni az ágyból, és semmire sincs energiád, semmihez nincs kedved.

Tudom, hogy sokan azt mondják, hogy lehetetlen az elmét valójában lecsendesíteni, sőt, teljesen elhalkítani. Én ennek ellenére megéltem, és hosszabb időszakokat is eltöltöttem egy olyan állapotban, ahol NEM VOLTAK GONDOLATAIM. Ez azt jelentette, hogy csak akkor volt bárminemű anyagvilággal kapcsolatos vagy hétköznapi gondolatom, HA ENGEDTEM, vagy AKARTAM. Ez volt az az időszak, amikor megszűnt igazából minden számomra, mert olyan volt az életem, mintha valami stand-by üzemmódra kapcsolt volna, azaz SEMMI nem történt velem az alap dolgokon kívül: elmentem dolgozni, hazamentem, kontempláltam, ettem, ittam, aludtam. Ennyire ki tudja magát vonni az ember a körforgásból, az élet folyamából, ha akarja. Kérdés, hogy mi az értelme... ezt mindenki eldönti magának.

És mi van, ha nekem úgy jobb, ha nem csak elhiszem, hanem TUDOM, hogy ha azt akarom, hogy nincs ajtó a Teremtő Tőteremben, akkor nincs... ez maga a totális CSEND állapota. Nincs inger, nincs SEMMI, csak a békés nyugalom. Ez nyilván nem feltétlen megy elsőre.

Tehát a lényeg az, hogy a trónodat elfoglalva RENDet teremts a Teremtő Tőtermedben. Azt is képzelheted, hogy csupán két ajtó van rajta. Az egyiken a számodra hátrányos, negatív gondolatok, míg a másikon az építő, segítő, javadat szolgáló pozitív gondolatok léphetnek be. Aztán lehet egy harmadik (rejtett) ajtó is, amin például a csodás véletlenek, nem várt meglepetések léphetnek be valóságodba. Mindegyik ajtónak legyen felirata, amit te tisztán ki is tudsz olvasni.

Zárd be azt az ajtót, amiknek nem akarsz figyelmet szentelni, amiket nem látnál szívesen viszont a fizikai síkra kivetülő valóságodban. Ezzel szimbolikusan jelzed a Teremtő Mátrixnak akaratodat, és hogy mit tükrözzön vissza. Fontos, hogy NE ÍTÉLD EZEKET sem, ne legyen benned semmiféle negatív érzés vagy bármilyen érzés irántuk. Fogadd el, hogy vannak azok is és kész, azaz VÁLTOZTASD MEG A HOZZÁÁLLÁSODAT. Az nem fog segíteni rajtad, ha úgy zárod be az ajtót, hogy "hú, de jó, hogy végre bezárom, mert nagyon nem szeretem, hogy állandóan zaklat ez a gondolat a kudarcaimmal". Érted?

Aztán pedig nyisd ki azt az ajtót, aminek szívből szeretnéd figyelmedet szentelni. Engedd be azon gondolatokat, melyek segítenek téged, építenek, örömtelivé teszik valóságodat. Ha a 2-3 ajtós verziót választottad, akkor tudd, hogy az ajtók mögött egy hosszú folyosórendszer van, amiből újabb ajtók és folyosók nyílnak, mind-mind a különféle gondolatok osztályozódása, rangsorolása, energetikai rezonanciája szerint csoportosítva... már, ha így akarod elképzelni.

Magyarul, nyugodtan beléphetsz az ajtón, és bezárhatsz egyedi ajtókat is, vagy épp kinyithatsz, ha esetleg valamilyen okból tudat alatt valamikor bezártad, és csak várod, hogy előjöjjön valami belőle, de csak nem lép be a terembe. Nézd meg, hogy miért nem. Lehet, hogy az ajtó el van barikádozva, melyet a többszöri elutasításod, negatív megélésed tett lehetővé. Szabadítsd fel tudatosan azokat az ajtókat, amelyek tartalmát meg szeretnéd ismerni, meg szeretnéd élni.

Tudd, hogy bármikor jelen lehetsz Teremtő Tőtermedben, amikor csak akarod és rendet kívánsz teremteni gondolataid kuszaságában, lármájában. Mert ne gondold, hogy a téged eddig zaklató gondolati formák majd egyszercsak békén hagynak, csak mert te rájuk zártad az ajtót. Valójában ezek NEM IS A TE GONDOLATAID, hanem egy óriási Tudati Óceán kollektív gondolati energiái, melyek alig várják, hogy figyelmet kapjanak valakitől és az emberen keresztül fizikai valósággá érhessenek. Nincs valójában rossz és jó közöttük, hanem csupán ÉLNI AKARÓ. Úgyhogy hidd el, hogy nem adják egykönnyen. Illetve, ne hidd el ezt se nekem. Hidd azt, ami számodra előnyös! Mindenesetre úgy vélem, hogy a HAJLAM nagy kulcs itt is, ugyanis az lehet az erő, ami egy ajtót zárva tart, vagy épp megnyit.

JÁTSSZ A TEREMTŐ TŐTEREMmel, mint valami gyermek, aki azt hiszi, hogy bármit elérhet, megtehet, hiszen mi és ki is korlátozhatná?

Ez természetesen csupán egy a végtelen lehetőségből. Ha már ott vagy a teremben, a trónodon, akkor például azt is "játszhatod", hogy az egész termet arany energia járja át, ami minden belépő gondolatot azonnal átitat és energetikailag felemel, megnemesít. Na, mit szólsz ehhez? Bízom benne, hogy te is hasznosnak találod, és saját képedre formálva hatékonyan használni is tudod majd. Számos ehhez hasonló technika létezik, és a jövőben igyekszek még többet eléd tárni, hogy még jobb rálátásod legyen lehetőségeid végtelenségére, ami valóságod befolyásolását, áthangolását illeti.

Szívből jövő szeretettel,

Képes Tamás (Inspirátor)