Olvasási idő: ~ 13perc

Egy nagyon izgalmas és észhez térítő téma keltette fel ma az érdeklődésemet, amikor azon kontempláltam, vajon miről lenne ma fontos írnom, ami sokaknak időszerű és fontos is lehet. Ki ne esett volna életében túlzásba, ugye? Mindnyájan megéltük már ezt, ki tudja, hányszor. Hiába ismerjük a bölcs mondásokat a mértékről és az egyensúlyról; vannak dolgok az életünkben, amiknek nagyobb jelentőséget tulajdonítunk másoknál, ezért nyilván gondolatilag és érzelmileg is hajlamosak vagyunk túlzásba esni ezekkel kapcsolatban. De vajon mit érünk el ezzel, milyen hatással van életünkre, valóságunkra a túlzás? Ennek járok ma picit utána a teljesség igénye nélkül, és igyekszem minél érthetőbben és egyszerűbben eléd tárni, ami ezzel kapcsolatban áramlik át rajtam a Forrásomból.

Kezdjük egy kis elmélkedéssel a Teremtésről. Úgy vélem, hogy a megnyilvánulatlan, megnevezhetetlen VÉGTELEN SEMMI, azaz a VÉGTELEN LEHETŐSÉG, a csend maga. Színtelen, szagtalan, íztelen, tapinthatatlan, láthatatlan zajtalan... CSEND. Amikor valami megnyilvánul akár energetikailag, azaz gondolatként, ideaként, érzésként, akár fizikailag az anyag világában, az egy arra a valamire jellemző rezgés formájában történik. Azaz ez a bizonyos "valami" kimozdul a SEMMI középpontos nyugalmából, az egyensúlyi állapotból és így válik azzá, ami.

Ez a kimozdulás azonnal felébreszti azt az erőt, amit Kiegyensúlyozó Erőnek is nevezhetünk. Ez az erő a kimozdulás mértékével, energiájával exponenciálisan(?) nő, és ELLENTÉTES irányban hat, azaz egyfajta VISSZAHÚZÓ ERŐ, hiszen a kimozduló energiát VISSZA KELL A NULLPONT/ORIGÓ FELÉ TERELNI, hogy ismét nyugalomban, egyensúlyban legyen.

Más szóval, ez az erő maga a Teremtés CSEND ŐRE, A REND ŐRE.

Olyan ez, mintha egy lufit fújnál fel, és az egyre nagyobb erővel a középpontja felé akarna összehúzódni. Tehát egy táguló gömb esetén ez a Kiegyensúlyozó Erő mindig az origó pontja felé hat. Természetesen a gömb felszínén is zajlik a tágulás csak más irányban, ezért ott épp úgy hatni kezd ez az erő. Amikor fellép a TÚLZÁS, akkor bekövetkezik a lufi szakadása, amennyiben az energia túltölti. Ebben az esetben a Kiegyensúlyozó Erő ilyetén formában végzi el feladatát. Volt feszültség, nincs feszültség, ugye.

Egy másik talán még szemléletesebb példa a túlzás megértéséhez a gitárhúr. Képzeljük el, hogy egy-egy energetikai (gondolati vagy érzelmi) vagy anyagi megnyilvánulás különféle hangoltságú, azaz különféle frekvencián rezgő gitárhúrokat jelent. Mi történik, amikor megpengetünk egy ilyen húrt? Természetesen, feszültséget okozunk, azaz kimozdítjuk a nyugalmi helyzetéből, a CSEND állapotából, a FENT (pozitív) vagy a LENT (negatív) irányába. Ahogy valamelyik irányba elkezdjük feszíteni a húrt, fizikailag is érezhető, ahogy egyre inkább megfeszül, míg nem elérjük a határát, azaz a felső vagy alsó amplitúdóját. Kézzel tapintható az ellenerő.

Nem a véletlen kreálta nyilván a "túlfeszíti a húrt" és az "elpattant egy húr" kifejezéseinket sem. De a gitárhúr helyett akár gumi szalagot is említhettem volna, mert azt feszítve talán még jobban tudjuk ezt a Kiegyensúlyozó Erőt érzékelni.

Amikor a megfeszített húrt aztán elengedjük, azaz már nem töltjük tovább energiával, az szabadon rezeg a folyamatosan csökkenő és végül "elhaló" felső és alsó amplitúdó között. Szerintem ez egyértelműen bizonyítja ennek az erőnek a létét, ami arra hivatott, hogy a teremtésben megnyilvánulót a megnyilvánulatlanságba visszatessékelje.

Nem lehetséges, hogy maga a testben töltött életünk is ezért ér véget egyszercsak? Nem lehet, hogy ezért létezik születés és halál? Nem lehet, hogy ez a legtermészetesebb dolog a megnyilvánulásban, a Teremtésben? Legalábbis, ami a fizikai síkot illeti. Mert nekem nagyon is úgy tűnik a fentieken elgondolkodva.

Amikor kimozdulunk gondolatilag/érzelmileg, működésbe hozzuk ezt a természetes erőt. Nyilván addig semmi gond nincs, amíg tudjuk tartani a MÉRTÉKet, azaz egy esemény, személy vagy tárgy iránt olyan energiatöltetű gondolatokat és érzelmeket élünk meg, vagy fejezünk ki, melyek beleesnek a természetes amplitúdó felső és alsó tartományába. Ekkor is nyilván dolgozik a Kiegyensúlyozó Erő, de nem kell bevetnie a túlzás esetén alkalmazandó "trükköket".

Akkor kezd melegedni a helyzet, amikor "TÚLFESZÍTJÜK A HÚRT", azaz elkezdünk valaminek vagy valakinek túl nagy jelentőséget tulajdonítani és ezért beleinvesztált energiánkat (gondolati és érzelmi) is hajlamosak vagyunk  túlzásba vinni. Úgy gondolom, hogy nem általánosíthatunk ebben az esetben sem, hiszen, mint már oly sokszor hangsúlyoztam, NEM VAGYUNK EGYFORMÁK... hála az égnek, teszem hozzá.

Ezért nem állíthatom azt, hogy ha túlságosan akarok valamit elérni, ami számomra nagyon fontos, és minden erőmmel, gondolatommal, érzelmekkel arra fókuszálok, akkor az sosem lesz sikeres és mindig valami rossz, negatív, számomra hátrányos helyzetet fog szülni. Viszont lényeges megértenünk, hogy bizonyos alapbeállítottságainknál, hangoltságunknál, (tév)hitrendszerünknél, tudatalatti forgatókönyveinknél fogva más és más kimenetellel számolhatunk.

Véleményem és sugallataim alapján azt tudom mondani, hogy egy dolog biztos, a Kiegyensúlyozó Erő mindenképp fellép és ellentétes irányban, amint kimozdulás történik. Tehát, ha van valami számunkra rendkívül fontos és pozitív dolog/személy és azt még több pozitív energiával töltjük, akkor a Kiegyensúlyozó Erő nyilván az origó felé, azaz relatíve negatív irányba fogja visszahúzni, míg ellenkező esetben, ha valami számunkra nagyon negatív és rossz dologgal, személlyel kapcsolatban túlzásba vitt félelem, aggodalom, gyűlölet, harag, irigység, stb energiát gerjesztünk, akkor relatíve pozitív irányba kell ennek az erőnek visszahúznia bennünket.

VISZONT, ez korántsem jelenti azt, hogy ha valamit mi negatívnak élünk meg és azt túlzásba vitt még több negatív energiával töltjük, akkor ebből valami csodával határos pozitív esemény lesz. És fordított esetben sem állíthatjuk, hogy mindig valami nagyon rossz történik azzal arányosan, hogy egy pozitív dologgal kapcsolatban mennyire esünk túlzásba. Utálhatod, gyűlölheted a pénzt, retteghetsz hiányától, de ettől még NEM FOGSZ HIRTELEN GAZDAGSÁGRA SZERT TENNI, sőt!

Magyarul, attól még, hogy ez az erő mindig ellentétes irányba hat, a feszültség OLDÁSÁNAK MÓDJA, HOGYANJA, lehet azonos, illetve ellentétes előjelű!

Lehet, hogy valakinek a túlzásba esését úgy lehet leghatékonyabban feloldani, hogy megkapja azt, amiért annyira áhítozik, mivel az adott hajlamai és hangoltsága ezt mutatják a legjobb megoldásnak energetikailag. De lehet, hogy valakit "jól fejbe kell kólintani" ahhoz, hogy leálljon a túlzásba vitt energiatöbbletek termelésével, mert ő pont erre hajlamos, azaz, ha megkapná a túlzása tárgyát, akkor még nagyobb túlzásokba esne, ami már szakadáshoz vezethetne, azaz "TÚLFESZÍTENÉ A HÚRT" és az szépen elpattanhatna. Ezért a Teremtés közbelép, és igyekszik úgy tenni a dolgát, hogy energetikailag helyre álljon az egyensúly a legkevesebb befektetett energia felhasználásával.

Ezért van az is egyrészt talán, hogy "a szegény embert az ág is húzza", mert aki olyan hangoltságban éli az életét, hogy folytonosan balszerencséket és nehézségeket vonz, "kiverné a biztosítékot" érzelmileg és gondolatilag, ha a Kiegyenlítő Erő valami pozitív csodával ajándékozná meg. De megint csak nem tudok általánosítani. Bízom benne, hogy már tisztább, hogy miért.

Amikor egy dologgal, személlyel, eseménnyel kapcsolatban rendszeresen, folyamatosan foglalkozunk, azaz gondolati és érzelmi energiákkal fűtjük túl, akkor az olyan, mintha egy bizonyos gitárhúrt folyton a lehető legnagyobb erővel pengetnénk. Ez a már-már "fülsüketítő zene" nyilván kivívja a Kiegyenlítő Erő figyelmét, hiszen az ő feladata a CSEND fenntartása. De mi van, ha ez az általunk oly nagy intenzitással pengetett húr HAMIS, azaz ELHANGOLÓDOTT? Vajon mennyi eséllyel fog a Teremtés, a Mátrix, az adott idővonalunkon számunkra kedvező és pozitív dallamot visszatükrözni?

Hogyan lehetne "fülsüketítő", fars zenére, ami belőlünk árad a megvalósulásra váró csendbe, a válasz mennyei muzsika?

Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy mindezen elgondolkodjunk és átértékeljünk magunkban dolgokat. Miért tartanánk meg például olyan programjainkat, hozzáállásainkat, hangoltságainkat, forgatókönyveinket, hajlamainkat, melyek nem a számunkra kedvező valóságot vetítik az anyagba formált holografikus filmbe? Miért taszítjuk el magunktól az általunk vágyottat a túlzásba vitt energiatöltetünkkel, ha számunkra ez sosem működött? Miért ragaszkodnánk valamihez, ami nem vagy nem úgy működik az életünkben, ahogy az nekünk jó?

Nézd meg, mi történik, ha legközelebb figyelmezteted magad tudatosan, mielőtt beleesnél a túlzás csapdájába. Nézd meg, mi történik, ha nem tulajdonítasz olyan nagy jelentőséget bizonyos dolgoknak, bármennyire is "ez van a köztudatban" vagy "ezt várják tőled". Persze csak akkor tedd ezt, ha úgy érzed, valami nem stimmel az életedben, nem jönnek össze a dolgok.

Szívből jövő szeretettel,

Képes Tamás (Inspirátor)