Tumor vagy Humor, ez itt a kérdés
Olvasási idő: ~ 13perc
Na, jó, nem ragozom. Illetve, dehogy is nem; hiszen épp most fogom kibontani, tovább ragozni eme rendkívüli fontosságú témát, amiről már oly régóta kívánok írni, de 8 éves „utazásom” alatt még egyszer sem tettem meg. Hát itt az ideje. Fogadd kérlek szeretettel!
Egész életemet átitatta a humor, a nevetés… legalább is addig a pillanatig, amíg az igazságot el nem kezdtem kutatni, és fel nem tárult a világ másik arca. Na, onnantól kezdve az arcomra fagyott a mosoly, és mintha a humorérzékemet is elvesztettem volna ezzel együtt… évekre. Pedig akár hiszed, akár nem, nekem még olyanom is volt… és ha lehetek picit őszinte és objektív, még azt is mondanám, hogy nem is akármilyen. De ez már a múlté sajnos (és lesz ez még így se!).
Valahogy elzáródott egy ládikába, és ott porosodik. Viszont visszatekintve életemre, ifjú koromra, akarva-akaratlan is fel kellett ismernem, hogy nem véletlen voltam megáldva azzal a képességgel, hogy bárkit, bármilyen helyzetben meg tudtam nevettetni. Az a típus voltam, aki a legnagyobb padlófogás közben is röhögve állt fel (na, jó, azért nem mindig), aki a legszomorúbb eseményektől letaglózott környezetben is képes volt megtalálni a humor forrását, és félve bár a megítéltetéstől, de olykor bevetett egy-két humorbombát, hogy felkorbácsolja a hangulatot. Utólag értettem csak meg, így a negyvenes éveim elején, hogy mekkora ajándék a humor, és micsoda csodagyógyító csoda, vagy micsoda.
Az elmúlt 8 évem kutatásai, tanulmányai, tapasztalatai mind azt mutatták és bizonyították, hogy a humor, a NEvetés bizony nemcsak, hogy a lehető legegészségesebb dolog, de kiváló stresszoldó is. Aztán néhány hete egy kedves ismerős azzal talált meg, hogy nagyon le volt hangolva, a körülmények, munkahely, családi dolgok által. Valójában ekkor derengett fel bennem ismét ez a téma, és kapott értelmet maga a NEvetés szó is, ahogy igyekeztem tanácsokat adni, hogy miért fontos naponta „gyakorolni” a felhőtlen NEvetést, az ÖNfeledt kacajt.
Akkor itt álljunk is meg egy percre, és nézzük már meg a csodálatos magyar nyelv „mennyei” üzenetét eme kifejezéseken keresztül.
Felhőtlen… érted? NINCS FELHŐ! Hogy is mondja a magyar? Borús a hangulata? Mintha fekete fellegek lepték volna el? Hát nem kristály tiszta? A felhők valójában az ÉLTETŐ NAP (Forrásod világosságának) kitakarói, elfátylazói metafizikai tekintetben is, nem csak fizikai síkon. A FELHŐTLEN NEVETÉS nem csak azért felhőtlen, mert valaki FELSZABADULTAN TUD NEVETNI, FÁTYLAKTÓL MENTESEN, hanem azért is, mert MAGA A NEVETÉS TESZI ŐT FELHŐTLENNÉ, FELSZABADULTTÁ! Ez a kettő ugyanaz. A lényeg maga a NEvetés. És ha már ezt említem…
Mit is jelent szerintem maga ez a szó: NEvetés. Igazából benne van minden.
NE+vetés: ha felhőtlenül nevetünk, akkor NEM VETÜNK. Mit? Hát feszültség magvakat a tudatunkba!!! Érted? Hát nem világosabb, mint a Nap? NEvetés.
Érted már, hogy a manipulált külvilág, a cirkusz MIÉRT AKAR TÉGED FOLYTON SZOMORÚVÁ, AGGÓDÓVÁ, FÉLŐVÉ, GYŰLÖLŐVÉ, MEGOSZTOTTÁ TENNI?
MERT A NEVETÉS MINDENT BEGYÓGYÍT, MINDEN FESZÜLTSÉGET SEMLEGESÍT.
Szakrális radiesztézia tanulmányaim során is ezt tanultam. Mármint, hogy életterünkben (lakásunkban, házunkban) napi 15 perc nevetés kioldja a felgyülemlett negatív energiákat a térből is. Hoppá!
Gondolj csak bele egy pillanatra. Benne vagy egy szituációban, ami lehet, hogy feszültséget kezd el benned vagy a résztvevő(k)ben gerjeszteni. Ilyenkor szerintem a tudat egy bizonyos kérdésre, problémára koncentrálódik és beindul a tudatban egy újabb kis galaxis megteremtése, ahogy a fókusz pontja egyre több figyelem és érzelem energiát kap, beindul a galaxis forgó mozgása, és egyre csak vonzza magához a hason-rezgésű energiákat a mindenségből, a végtelen gondolati energia óceánból.
De jelen van valaki a helyzetben (akár TE magod), aki isteni humorral megáldva, tökéletes időzítéssel bedob egy „mentőövet”. Lehet, hogy elég egy jól eltalált mondat, egy kifejezés, egy reakció… és a résztvevők egyszer csak NEvetésben törnek ki…
MIRE A GALAXIS SZERTEREZEG A TUDATBAN… azaz a NEVETÉS MEGSEMMISÍTŐ CSAPÁST MÉR EGY KELETKEZŐ FESZÜLTSÉG GALAXISRA BENNÜNK.
Szóval FELHŐTLEN NEVETÉS… emlékezz, hogy mit is jelent ez. És mi a helyzet az ÖNfeledt kacajjal? Hát mitől ÖN+feledt az? Csak nem attól, hogy MEGFELEDKEZEL KÖZBEN AZ EGÓS ÉNRŐL? Azaz olyan jóÍZűen (ÍZten… ugye) NEvetsz, hogy a téged gátló, betegítő, és számodra feszültségeket generáló Éned KIREZEG ARRA AZ IDŐRE, azaz bármilyen helyzetben is kacagsz, nevetsz ÖNfeledten, arra az időre FELHŐTLEN LESZEL, ÉS GYÓGYULSZ, SEMLEGESÍTED A FELGYŰLT FESZÜLTSÉGEKET EGY ADOTT HELYZETTEL KAPCSOLATBAN, de általánosan is.
Minden társaságban felbukkan egy nagy nevettető. Megfigyelted már? Ma már úgy látom, hogy ők „Isten” küldöttei, akik azért vannak JELen, hogy GYÓGYÍTSANAK, FESZÜLTSÉGET OLDJANAK ÉS AKADÁLYOZZANAK MEG! Mond ez neked valamit? Érezted már így magad társaságban, mármint érezted ennek pozitív hatását?
Nem lehet, hogy a humor, a NEvetés, magának a Teremtőnek az ajándéka? Egy olyan „fegyver” amivel kiolthatjuk a számunkra káros energiákat, feszültségeket az életünkből, tudatunkból, érzelmi testünkből? Lehet, hogy a Humor tényleg maga a Tumor ellentéte, KIOLTÓJA? Hiszen a Germán gyógytudomány is bebizonyította már, hogy egy koncentrált sokk, stressz sejtburjánzást tud generálni, és ha ismereteim ez irányban nem csalnak, az maga az állítólagos tumor.
Akkor most mond meg nekem, MI/KI AKADÁLYOZ MEG ABBAN, HOGY NAPONTA GYAKOROLD A FELHŐTLEN NEVETÉS ISTENADTA MÓDSZERÉT SAJÁT MAGOD ÉS KÖR+ÉN+EZETED (környezeted) FELHANGOLÁSÁRA, GYÓGYÍTÁSÁRA, TISZTÍTÁSÁRA?
Ha ez nem lenne elég, mondok még egy nagyon jó példát, amit kipróbálhatsz, bár bevallom, picit kétélű fegyver. Ismét arról van szó, hogy benne vagy egy szeretteddel, rokonnal, munkatárssal, baráttal folytatott vitában, ami már inkább hasonlít olykor egy démoni színjáték megelevenedéséhez. Megfigyeltem, hogy egy ilyen helyzetben, ha az ember képtelen tudatosan JELen lenni, akkor ő maga is lehúzódik és beindul az elméken keresztüli korlátolt háború, az egymásra-dobáljuk-a-sarat tipikus esete, avagy ki tud bántóbbat mondani, nagyobbat döfni a másikba, amíg az egyik el nem vérzik ebben az esztelen és értelmetlen csatában. Persze azért ezeknek is van értelme, hiszen olyan érzelmek szabadulnak fel, és generálódnak, amikből a manipulátor asztrális lények, ránk akaszkodott lélekdarabok, a Kollektor Tudatok jól belakmározhatnak. Gyakran ezért is szítják ezeket a fátyol mögül ugye… már, ahogy én látom és nem kell ezzel egyetérteni.
Tehát ott vagy egy ilyen csatában. Tegyük fel, hogy nem engedsz a külső illúziónak, a verbális támadásoknak, a szájkarate ütései lepattannak rólad, mint migránsok a gázt adó kamionról. Ha sikerül felismerned egy ilyen helyzetben annak iróniáját, megtalálhatod az adott pillanat fogását, ami máris HUMOR FORRÁSÁVÁ VÁLHAT, és ezáltal BECSEMPÉSZHETED ISTENT A JELENBE… aztán láss csodát, hogy mi történhet!
Mit ad isten (szó szerint), a támadó fél arcán a „démonikus vérszomj”, a lélektelen szemek után, mintha egy halovány MOSOLY JELENNE meg. Majd, mint egy varázscsettintésre, FELSZAKADOZIK A FELHŐZET, mintha MEGTÖRNE A JÉG, mintha VISSZATÉRNE A „TUDATOS” LÉNYE, A LELKE FÁKLYÁJA RAGYOGNA A SZEMEI MÖGÖTT… és mindketten egy jót röhögtök… volt vita/feszültség/„öldöklés”, nincs többé. Igen, ez az egyik verzió, ami megtörténhet… és nyilván ez a jobbik eset. Meg kell azért említenem a másik oldalát is ennek a „fegyvernek”, ha esetleg rosszul sülne el. Ugyanis, ha az ember ezt erőltetetten teszi, nem szívből jön, lehet, hogy nem jó az időzítés, vagy nem jó poénnal felfegyverkezve mérünk lefegyverző csapást támadónkra. Akkor lehet, hogy nem hozzuk vissza valós énjét a testbe, és inkább csak felbőszítjük még jobban.
De még ezen a ponton sem szabad feladni a csatát, mert NINCS VESZVE SEMMI. Igenis VISSZA LEHET HOZNI a támadót, ha ügyesen forgatjuk „kardunkat”. Az egyik kulcs, hogy ne érezze azt, hogy TÁMADVA VAN. Mert elképzelhető, hogy ő maga, azaz kisénje, az egója, vagy az éppen megszálló lény, Kollektor Tudat úgy értékeli, hogy ő áll támadás alatt (persze ez neki egy ingyen energiaforrás, tehát minden áron folytatni kell a csetepatét), ezért azonnal vissza kell támadnia. Ez egy végenincs felállás, ha az egyik fél legalább nem tér észhez.
Viszont úgy gondolom, ha az ember megfelelően van hangolva, akkor pontosan akkor dobja be a mentőövet, amikor annak ott az ideje és az pontosan úgy fog hatni, ahogy annak kell.
Meglátásom szerint a humor, és az általa életre keltett hullámok, rezgések, hangolások sokkal nagyobb kincset rejtenek, mint azt sokan gondolnák. Hány olyan keserű, komor, betokosodott embert ismerünk, akik aztán el nem mosolyodnának senki kedvéért. Miféle sérelmeket, sötét fellegeket hordozhatnak ők? És ezt nyilván nem ítélkezően mondom. De ki ne élvezné a FELHŐTLEN NEVETÉS fantasztikus hatását hangolatunkra… amikor potyognak a könnyek, feszülnek a hasizmok, már-már fájdalmasan? Ilyenkor lehet tudni, hogy itt most valami „mennyei” csoda megélésének vagyunk tanúi, megélői… ilyenkor leül a feszültség, és megnyugszik… elcsendesedik a tudat… szabad az út a JÓ, A FELEMELŐ belépése előtt az életünkbe.
Ezért mondom neked drága Olvasó, hogy SZERESD MAGAD annyira legalább, hogy MINDEN ÁLDOTT NAP, gyakorold, éld meg a FELHŐTLEN ÉS ÖNFELEDT NEVETÉST, hogy NE vessél olyan magot, aminek NEM SZERETNÉL A GYÜMÖLCSÉBE HARAPNI KÉSŐBB.
NEM LEHET KIFOGÁS! ENNYI MINDENKINEK JÁR!
Felhőtlen NEvetéssel és szívből jövő szeretettel,
Képes Tamás (Inspirátor)
