Olvasási idő: ~ 13perc

Istenem, hányszor hallottuk már azt a ronggyá használt mondást, ami valamiféle mennyei igazságnak tűnik az emberek számára, a végső igazságnak, a végső kötélnek, ami még segíthet a legmélyebb szakadékból is kikászálódni; a manna szinte mindenki számára, aki még nem tudja a ciántól megkülönböztetni legalábbis. A mai napon lerántom a leplet egy olyan rendkívül éhes Kollektor Tudatról, entitásról, amely sokakat tart fogva és vissza a világosságtól, az ÖnÍzMerettől, a Teremtésbe és az Életbe vetett megrendíthetetlen hittől. Ez pedig nem más, mint ami/aki utoljára hal meg állítólag, azaz a REMÉNY. Hát nem az én történetemben, és nem az én valóságomban, az biztos.

És bár leleplezést említettem, kérlek fogadd gondolatébresztő soraimat szeretettel, kellő nyitottsággal és ítéletmentesen, hogy a lehető legtisztábban kapd meg azon kulcsokat, melyeket a szavakban formát öltő gondolataim nyújthatnak számodra. Bízom benne, hogy Te is épp oly izgalommal telve olvasod e gondolatfolyamot, mint ahogy belőlem, szívemből kiárad. Lássuk hát… hogyan temetem el a Reményt vidáman és emelt fővel.

“A remény hal meg utoljára.”

… tartja ez a bizonyos mondás, ugye. Hát egy nagy frászt! Ezúton ígérem, hogy jelen posztommal remélhetően… ö… MICSODA? Mi az, hogy “remélhetően”?! Talán inkább… “BIZTOSAN”, “BÍZOM BENNE”, vagy “MEG VAGYOK RÓLA GYŐZŐDVE”, nem? Hú, még a hideg is kirázott, ahogy ez az életidegen szó helyet kapott az előző mondatban. Na, de a kis kizökkenő után… tehát… BÍZOM BENNE, hogy jelen posztommal sikerül tényleg eltemetnem a Reményt, hogy világosság legyen helyette az elmékben, a kollektív tudatban. Elég volt a szemfényvesztésből, a hazug tanokból, és zsákutcákból! Felkészültél? Akkor csobbanjunk bele ebbe a rendkívül frissítő gondolatfolyamba. Zsupsz!

Nyilván hazudnék, ha úgy próbálnám beállítani magamat, mint valami csodagyereket, aki már magzat korában megrázkódott a “remény” szó hallatán. Természetesen, én is felültem erre a vonatra, és sokat utaztam is rajta… a nagy büdös semmibe. Azért 30 fölött már csak feltűnt, hogy ez a remény hiába hal meg utoljára, ha én előbb “belepusztulok” az élet csapdáiba, kihívásaiba, az általam vonzott események folyamába. Mert ez a vonat MÁS irányba tart, mint ahova menni szeretnék.

Megint csak nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy ekkor már tudtam a választ. Dehogy is! Mindenesetre, nem hagyott nyugodni ez az utoljára haló remény, és miután az utóbbi 8 évemet azzal töltöttem, hogy válaszokat találjak az élet legnagyobb kérdéseire, és megértésre leljek, hát egy szép napon csak asztalra került a “Remény” nevű étek is. Egyébként is mindig gyanús, ha valamit sokat emlegetünk. Mármint nekem gyanús, mert olyan érzést kelt bennem, hogy valamiféle szándékos tudati vírust akarnak belénk elültetni. Az most mindegy, hogy kik. Ja, tudom, biztos paranoiás is vagyok… nyilván. Persze igazat adok neked, ha úgy gondolod, hogy jobban tenném, ha nem hinnék olyat, ami számomra nem hoz jót az életembe, még ha minden bizonyíték, kutatás, tapasztalás is erre enged következtetni. Úgyhogy, hagyjuk is ezt.

Többször felismertem különféle degeneratív és tudatilag bomlasztó közmondásokat, szavakat, melyek felütötték fejüket szent magyar nyelvünkben. De most engedd meg, hogy erre az egyre fókuszáljak, mert talán ez az egyik leglényegesebb. Főleg, hogy állítólag ez hal meg utoljára. Ha már itt tartunk, felmerül azonnal a kérdés…

MIÉRT IS A REMÉNY HAL MEG UTOLJÁRA?

Belegondolt ebbe bárki is? Mármint, hogy ez mit is jelent. Mielőtt belemennék picit mélyebben, hogy mi is a remény véleményem szerint, vessünk egy kis fényt erre a kérdésre.

Ha a remény hal meg utoljára, az végtelenül egyszerűen azt jelenti, hogy mire az meghal, addigra már minden és mindenki halott. Hú, ezt de jól megaszontam, azanyját! De gondolom, még nem biztos, hogy mindenkinek leesik ebből a lényeg. Hiszen ez csupán a logikai értelmezés, és azért van még itt pár dimenzió a szem elől rejtve, amik leleplezik ezt a sokatmondó állítást.

Vajon miért ÉL túl mindenkit a remény? Így is kérdezhettem volna. És akkor egy másik lényeges kérdés még inkább tiszta választ rejt, ha eddig nem láttad volna meg:

Ki ÉLteti a reményt?

Hát az utolsó ember is, aki még ÉL. Mert mit csinál a megtévesztett ember? Na, mit?

REMÉL!

Akkor nézzük meg picit ezt a szót most már közelebbről.

REM+ÉL

REM+ÉNy, azaz REM ÉN

Bízom benne, hogy ezen a ponton már kíváncsivá lettél, hogy vajon KI LEHET AZ A “REM”, aki ÁLTALAM ÉL, vagyis az az ÉNem, akit bizonyos hangoltságban ÉLtetek?

Na, jó, elmondom. Legalábbis, amit én magam fel tudok ebből fogni, vagy meg tudok érteni. Magyarul, a saját interpretációmban a következőt mondhatom el:

Úgy vélem, hogy minden betű, minden szó és kifejezés mögött valójában egy-egy Szellem, Entitás áll, avagy egy IDEA, ami megnyilvánulásra “vár”, vágyik, hiszen az Emberek éltetik őket, meg természetesen az egész ÉLŐvilág. A nyelvek vagy a számok nem az ember szülöttei, mint ahogy ezt az AKADályozó, azaz AKADém(on)ikus tudo(?)mányok rabjai és ügynökei igyekeznek belénk verni. Természetesen, ezek a Teremtő Tudat, az Isten megnyilvánulásai, mint minden más is az. És mint minden létezőnek vélhetően, ezeknek is vannak ellentettjei, azaz PÁRjaik, mint ahogy a hullám is csak akkor létezhet, ha van egy felső és egy alsó (pozitív és negatív) “pólusa”, azaz ha a kettő közötti amplitúdóval bír. Másképp nehezen tudok elképzelni ebben a világban megnyilvánulást, mert akkor csak csend lenne… nagy semmi.

Akkor viszont, mi, azaz KI lehet az a bizonyos REM?

Van egy tippem. Olvasd visszafelé! Mit is kapsz?

MER!

A REMről már tudjuk, hogy állítólag ő hal meg utoljára, legalábbis elhitették az emberekkel, hogy ÉLtessék őt, tehát egyfajta önbeteljesítő jóslatot, programot tettek rá. De vajon mit tudunk ellenpárjáról, MERről? Na, ezt figyeld!

AKI MER, AZ NYER!!!

És milyen ember az, aki MER? Hát BÁTOR! És mit tudunk a bátrakról:

BÁTRAKÉ A SZERENCSE!

Kezd már tisztulni? Bízom benne. És most akkor jön a nagy kérdés:

TE MELYIK ENTITÁST TÁPLÁLOD?

Melyiket tetted már ÉNeddé? Vajon MERész vagy az életben? MERsz kockáztatni és ebből kifolyólag nyerni is? Bátornak tartod magad? Gondolj csak bele, mi kell ahhoz, hogy EZ az entitás, szellem legyen ÉNed, ÉLeted energizálója?

Szerinted az, aki MER, aki BÁTOR vajon KÉT-ÉLkedik a Teremtésben, az ÉLetben, a “sors”-ban? Vagy inkább megrendíthetetlenül HISZ ÖNmagában, és minden másban is, hogy célját elérje? Avagy TUDja, hogy minden érte történik valójában, akár van mélyebb ismerete a Teremtést illetően, akár DNS szinten beégetve TUDja ezt, mert a vérében van. Azt is nyilván TUDja, hogy ha MER, azaz ha a MERészségét élteti, akkor NYERni fog így vagy úgy… nincs mese.

Akkor nézzük már meg, hogy ki ez a REM. Talán már világos is. Nyilván MER ellentettje. REM, az a lény, entitás, aki attól “hízik”, abból TÁPLÁLKOZIK, ha a megtévesztett, önhittől, önbizalomtól megfosztott, gyakran az ÉLetből is kiábrándult, elkeseredett, bátorTALAN emberek REMegnek figyelméért, segítségért. Persze nem feltétlenül csak az ilyen hangoltságú emberek. Hiszen valljuk be, még a magukat spirituálisan fejlettnek, ébredtnek tartó emberek között is sokan hisznek még a Reményben. Ugye? És nincs ezzel persze gond, hiszen mindnyájan tanulunk az ÉLetből, fejlődünk, megyünk az utunkon. A fontos inkább az, hogy tudjunk felállni egy tudati börtöncellából, tudjuk felismerni és BÁTRAN szembenézni vele, hogy hatalma és befolyása felettünk a semmibe vesszen.

Az előző évezredeket, évszázadokat a FÉL+ELEM nevű gondolati forma, lény irányította. Emberek milliárdjai éltették. Meg is lehet nézni, hogy milyen világot szült az ő jelenléte, a folyamatos és sorozatos “megidézése”. Viszont kellett egy evolúciós lépés, mert hamarosan már nem fog tudni megélni ez a lény az emberekből olyan FÉNY+ŰZŐN, mint eddig. Szerinted kik hangoztatják a legjobban a REMÉNY hatalmát, kik “tolják a szekerét”? Szerintem az egyházak, a papok, avagy… na, de lényegtelen ez is igazából.

Isten hozott, a szép új világban, ahol mindenki elpusztul, de a REM ÉN fog utoljára!

Hát az én valóságomban BIZTOS, HOGY MÁSKÉPP VAN/LESZ! Ugyanis itt és most, végleg eltemetem részemről ezt a lényt, avagy:

TUDATOS MER ÉN LETT-et követek el a REM ÉN ellen!

Szentül HISZEM és TUDOM, hogy az ÉLet ÉLni akar, ezért mindent visszaad számomra, amit ÉN ADOK NEKI, ha ÁRAMlok és ENGEDEM az áramlást. Ezért kizárólag a MER ÉNt adom, a MER ÉNt táplálom hitemmel, szívemmel, hogy GYŐZTESKÉNT ülhessek tudatom trónján, és valóságom EHHEZ igazodjék! Úgy legyen és ez ÍGY VAN!

Természetesen, mindannyian átesünk azon egy szép napon, hogy mindezt felismerjük… jó esetben. És nyilván nem arról van szó, hogy most már kolbászból lesz a kerítés, meg fenékig tejfel lesz az élet. De mégis egy olyan hozzáállással, erővel, hittel lehetünk JELen valóságunkban, ami a számunkra legjobbat kell elhozza. Persze, nem kell nekem sem hinned, vagy egyetértened azzal, amit itt fent eléd tártam. Hidd azt, ami a TE életedben, valóságodban a JAVADAT szolgálja!

Kívánom tiszta szívből, hogy szavaim elérjenek SZÍVedhez, hogy ott rezegjen igazuk, és leMERd REMegtetni magadról a láncokat, mik talán téged is rabságban tartottak egy ideig. MERd ezt meglépni, hogy tiéd lehessen a SZERencse, és NYERemÉN! De legfőképp tégy úgy, ahogy NEKED jó, és ahogy a te legfelsőbb JAVADAT szolgálja!

Szívből jövő szeretettel és MERészséggel,

Képes Tamás (Inspirátor)