Olvasási idő: ~ 13perc

Egy izgalmas analógia érkezett ma tudatomba sugallatként, melyet most szeretnék még melegében eléd tárni. Igazából két sugallat is jött ma reggel, ahogy a buszon zötykölődtem az irodába, de úgy döntöttem, hogy ezt választom mára. Szerintem neked is pont jól fog jönni. Hiszen legtöbbünk hibája az, hogy fittyet hányunk a szív halk szavára és megyünk a fejünk után, avagy az elme GPS (magyarosan: dzsípíesz) berögzített és előre lefektetett útvonalán... csupán az a gond ezzel, hogy a Világtükör ettől rugalmasabb és képlékenyebb, hiszen a végtelen áll a rendelkezésére a Tudati Mátrixnak, hogy valóságunkat, avagy a tükörképet megteremtse. Nem is húznám tovább az időt, vágjunk bele. 

Az ma már remélhetőleg sokak számára tiszta, hogy az, amit az elme szűrőjén át a világból látunk, az egy "végtelenül" lekorlátozott kép. Természetesen, mindenki egyedi szűrővel rendelkezik, melyet testetöltésétől kezdve folyamatosan programoz belső és külső ingerek alapján (család, barátok, iskolák, könyvek, TV, hagyományok, vallás, stb). Ezért aztán bármennyire is igyekeznek a nemzetek nagy tudati programozói kordában tartani és egyfajta séma szerint kinevelni egy-egy generációt, hogy rájuk szabott feladatukat ellássák, azaz szerepüket a nagy földi mozifilmben eljátsszák, mégis vannak olyan lelkek, akik képtelenek azonosulni a kollektív álomban tartó programokkal, ezért saját maguk által tudatosan átprogramozott szűrővel vannak jelen a földi valóságshowban viszonylag nyitott szemmel a világra.

De most nem is ez a lényeg igazából, hanem az, hogy elismerjük, hogy van egy síkja az emberi tapasztalásunknak, melyet az elménken át élünk meg. De létezik egy másik, magasabbrendű szintje is a valóságunknak, melyet csak a Lélek és a Szellem képes átlátni a maguk időtlen dimenziójából akár egy egész életre kivetítve. Ez olyan, mintha állnál a tükör előtt (kivételesen igazi tükörről beszélek) és néznéd a tükörképedet. Az elme csupán azt látja benne, ami pillanatnyilag a szemeiden át látható, és erre a tükörképre aztán reagál (tetszik, nem tetszik, amit lát; ilyen vagy olyan, amit lát, stb.) és azonnal legyárt pár forgatókönyvet a jövőt illetően, melyeket feltételez beállítottságától, programozottságától, avagy a TE gondolkodásmintáid alapján. Aztán az elme ehhez ragaszkodik "foggal, körömmel".

A Lélek és a Szellem viszont rálát a végtelen potenciálra, és hogy mi lehetne a jelenből kiindulva, milyen jövők lehetségesek ha ez és ez történik. A Világtükör pedig fogja a TE gondolataidat, világhoz és minden létezőhöz való hozzáállásodat és szépen megalkotja a következő tükröződést számodra. Ezt a tükörképet képtelenség az elme szintjéről és abból kiinduló akarattal előrelátni, megváltoztatni, mert ez amolyan hamvában holt próbálkozás. Ez kizárólag úgy lehetséges, ha az ember kilép a tükör illúziójából, delejezett állapotából, és az elmét a szívvel egybehangolva, tehát az Elme-Lélek-Szellem szenthármasának erejét, szándékát EGYbehangolva TUDATOSan megváltoztatja a hozzáállását egy adott problémához, személyhez vagy az egész világához, valóságához.

Most akkor lássuk, mit is sugallt ma Forrásom ezzel kapcsolatban, mert minden kristálytiszta lesz tőle.

Az elménk szerintem valóban olyan, mint egy GPS. Amikor kitűzünk egy elérendő célt magunk elé, az elménk azonnal legyártja az általa "legoptimálisabbnak" képzelt odavezető utat. Ebben az úttervezésben azonban kizárólag korlátozott logikája, programozott gondolkodásmódja segíti. Ezért aztán nyilván bizonyos szinten egyedi mindenki esetében ez a GPS és az általa tervezett útvonal is. Ha például 10 különböző iskolázottságú, hátterű embert egy ugyanazon helyzetbe tennénk, és ugyanazt a célt kéne elérniük, vélhetően 10 különféle útvonal terveződne A-ból B-be. És ez így természetes. Persze az iskolák igyekeznek a nyájat egyengondolkodásúvá tenni, de mindinkább megbuknak ezek az istentelen próbálkozások... legalábbis bízom benne.

Mi hát akkor a probléma ezzel a GPS-szel? Nos, a legfőbb baja az, hogy tökéletlen, merev, és semmi esélye arra, hogy pontosan vagy még megközelítőleg is kiszámolhassa a jövő történéseit, és az egy adott célhoz vezető útvonalakat... mert igazából NEM ARRA VALÓ.

Mint már említettem, a valóság egy viszonylag képlékeny dolog olyan értelemben, hogy nem lehet tudni az elme szintjén, hogy a következő pillanatban mi történik, vagy egy folyamat (mint például egy célhoz vezető út) következő lépése mit hoz, hiszen ezek a történések a Végtelen Potenciál mezőből manifesztálódnak a vonzás, a rezonancia és egyéb univerzális törvények alapján.

Ez analógiában úgy nézne ki, hogy van a te elme GPS szoftvered, és van egy világ, ahol az utak folyamatosan változnak, hiszen számos tényező alakítja őket beleértve a te mindenkori és jelenlegi hangoltságodat, hozzáállásodat, gondolkodásmódodat. Próbáld csak ki egy feszült esetleg kilátástalan helyzetben, hogy mély levegőt veszel azzal a szándékkal és gondolattal, hogy megváltoztatod a hozzáállásodat a helyzethez fűződően, majd kifújod magadból a "helytelen" hozzáállást és láss csodát, mi történik akár instant módon! Mondjuk, hirtelen közbejön valami, AMIRE SENKI SEM SZÁMÍTHATOTT VOLNA.

Olykor szinte csodaként éli meg az ilyen helyzetet az ember és ha picit is tudatos és felfogja, mi történt, akkor elkönyveli magának, hogy "atya ég, hát erre semmi esély nem volt, ezt elmével nem lehetett volna előre látni". Persze ezt azért már a valamennyire is tudatos ember gondolná, mert egyéb esetben inkább így nézne ki: "AZTAK..VA!"

Akkor most a viccet félretéve, így kérdezem meg tőled: Szerinted mennyi esélye van az előre rögzített útvonal tervező algoritmusoddal dolgozó elme GPS-ednek egy olyan világban HELYES ÉS KIVITELEZHETŐ útvonalat tervezni, ahol az utak, úthálózatok, körülmények FOLYAMATOSAN VÁLTOZHATNAK?

Szerintem a válasz egyértelmű. És nem az a célom most, hogy az elmét degradáljam vagy annak kiiktatására buzdítsalak. Szó sincs erről. Az elme egy fantasztikus eszköz, melyet ha helyesen megtanulunk használni, programozni, akkor egy csodálatos segítőt kapunk a fizikai világban való létünkhöz. Viszont ha félreértjük annak helyét a tapasztalásunkban, és azt vesszük valóságnak, amit az elme érzékel és amit az elme reagálna a külső világban látottakra, érzékeltekre, akkor bizony maradunk a körülmények elszenvedői szintjén és végigstatisztálhatjuk életünket egy ki tudja milyen forgatókönyv alapján. Nem biztos, hogy tetszetős lesz az a film.

Az elmének hinni és azt követni pont olyan, mintha egy filmet néznél, és te magadat a főszereplő helyébe képzelnéd, és valósnak élnéd meg a problémáit és a helyzeteket, amiket a filmen megél és te még a film megnézése után is ragaszkodnál ehhez a szerephez és aszerint élnéd további életedet, bár a mozit már rég elhagytad. Bűvöletnek is nevezhetném valójában azt a fajta tapasztalást, amit itt legtöbben megélünk. Ugye milyen viccesen hangzik? Pedig az emberek 99%-a ezt teszi ma a Földön, ha az érzésem nem csal.

Elmondom akkor a sugallatom egy picit másképp és még tisztább lesz, mire akarok ezzel az egésszel kilyukadni. Most ne is vegyük bele azt, hogy az utak és úthálózatok változhatnak szó szerint. Gondolj csak bele. El akarsz jutni A-ból B-be. Betáplálod a címeket, avagy megadod a CÉLt a GPS-nek, majd az kiadja neked a kalkulált optimális útvonalat. Ez az elméd műve. Erre te szépen elindulsz az autóval. Viszont amit te sofőrként, avagy tudatos vezetőként látsz és tapasztalsz egy egészen más szintje a valóságnak, mint amit a GPS szoftver kikalkulált a maga szintjén, nem ismerve a valóságot.

Az első sarkon nagyot kell fékezned, mert kiszalad eléd egy kisfiú, aki a kutyáját akarja elkapni. Vajon ezt a helyzetet LÁTHATTA ELŐRE A GPS? Gondolhatna előre az elme egy ilyen eseményre? MÉGIS MEGTÖRTÉNHET BÁRMIKOR, NEM? Amennyiben te nem a sofőrje, irányítója vagy életednek, hanem a járművel (elme+ember komplexum) azonosítod magad, akkor ezt gondolhatnád most ezen a pontján utadnak.

"Te jó ég, most ez miért jött közbe? Ez lehet egy jel, hogy mégsem megfelelő a célom? Mi ez a megtorpanás? Mi lehet mögötte? Biztos nem csinálok valamit jól. Lehet, hogy nem vagyok elég jó ahhoz, hogy elérjem a célomat. De most akkor mi fog történni?"

És máris beindul a vészforgatókönyvek, avagy az újabb elméleti útvonalak gyártása.

Aztán folytatódik utad, mész a GPS alapján. Néhány perc múlva egy útlezáráshoz érsz, mert felújítás zajlik, ezért el kell térned az EREDETILEG RÖGZÍTETT ÚTVONALtól. Na ez az a pont, ahol az elme végképp kiakad. Ugyanis, ha azt érzékeli, hogy a külső Világtükörben valami NEM AZ Ő TERVEI alapján zajlik, akkor azonnal azt feltételezi, hogy valami baj van, valami rossz fog történni, nem megfelelő irányba haladnak a dolgok, nem lesz a cél elérve így és a többi. Nyilván, ismételten ismétlem magam, amikor azt kell, mondjam, hogy ez NEM MINDENKIRE vonatkozik, hiszen van, aki minden helyzetet úgy tud elkönyvelni, hogy AZ AZ Ő ÉRDEKÉBEN TÖRTÉNT, bármennyire is eltér a jelen illúziója a szándékozott cél elérésétől.

Aztán hirtelen befékezik valaki előtted, ezért elkerülő manővert kell végrehajtanod, ami nyilván az autó kezelésében, mozgásában a megszokottól eltérő érzeteket vált ki. Ha te az autónak képzeled magad, akkor megint megakaszt az elméd és aggodalmaskodni kezd, hogy "mi ez már megint", "miért tűnik úgy, hogy akadályok gördülnek elém", "talán nem jól csinálok valamit" és a többi szabotőr gondolat, melyek egyre távolabbra vezetnek csendben célod elérésétől.

Nem kívánok most végigmenni egy több száz vagy ezer kilométeres úton a szemléltetés kedvéért. Szerintem több, mint tiszta már a kép. A lényeg, hogy ilyen elmebeli hozzáállással biztos, hogy nem ér célba az ember. Ez az a helyzet, amikor félúton egyszerűen lerobban az autó, bekövetkezik egy karambol, bedugul még az autópálya is, vagy egyszerűen eltéved az ember.

Viszont ha MI VAGYUNK A SOFŐR és nem az autó, ami a GPS-re hagyatkozna és köti az ebet a karóhoz, akkor ezeket a látszólagos akadályokat MIND MEGOLDJUK, és ODAÉRÜNK A CÉLUNKHOZ. A GPS-t meg bedobjuk mosolyogva a kesztyűtartóba, mert ismét nem vettük hasznát... talán ideje lenne szoftvert cserélni rajta.

Bízom benne, hogy érhetően sikerült átadnom ezt a remek kis sugallatot, és világossá vált számodra is, ha netán még nem volt az, hogy az életünket autóként és sofőrként is leélhetjük. Viszont ha már sofőrré avanzsáltunk, és felébredtünk arra a szintünkre, akkor azt is megértjük, hogy bizony sokféleképp lehet vezetni is, azaz az amatőr kezdő vezetőtől a profi versenyzőig széles a paletta, amit bejárhatunk utunk során. De miért maradnánk vezetett autók, ha az igazi varázst maga a vezetés adja?

Vedd át a kormányt és frissítsd az elméd GPS szoftverét, hogy társad legyen a célhoz vezető úton és ne a szabotőröd!

A folytatásban elmesélek pár élő példát ezzel kapcsolatban, melyek még jobban érthetőbbé teszik, hogy miféle különbség van e két szint megélése és a valóságunkra való befolyása között.

Kattints ide a következő részhez!

Szívből jövő szeretettel,

Képes Tamás (Inspirátor)