Olvasási idő: ~ 13perc
Úgy éreztem, ideje már arról is beszélnem, hogy miféle áldás vagy épp átok, ha valakinek különleges képességei vannak; illetve, mik is azok a különleges képességek, amik erősen feszegetik az elmébe zárt ember tudati fátylait és egy az egybe megkérdőjelezik mindazt, amit eddig a világról tudtunk, avagy amit arról hazudtak nekünk. Természetesen, mint mindig, ezúttal is csupán saját tapasztalásaim, felismeréseim és kutatásaim alapján tárom eléd, amit ezzel kapcsolatban ma gondolok. Fogadd kérlek szeretettel és kellő nyitottsággal.
Mit jelent egyáltalán az, hogy „különleges képesség”? Hiszen, ha belegondolunk, elvileg mindnyájunknak vannak képességei, még ha oly sokan nem is találták meg még magukban ezeket, ami nyilván egyfajta feszültségként, frusztrációként kerülhet megélésre. Az ember egyik problémája talán az, hogy mások sikereit, (veleszületett, istenadta) tehetségét, képességét veszi alapul.
DE KIMONDTA AZT, HOGY A TE KÉPESSÉGED UGYANAZ, MINT MÁSOKÉ?
KIMONDTA AZT, HOGY MINDENKI UGYANARRA KÉPES?
Szerintem nagy tévedésben élünk, amikor azt képzeljük, hogy mindenki ugyanolyan ember, mint a másik, csak azért, mert ugyanúgy nézünk ki, ugyanolyan testben létezünk, hát akkor nyilván minden másnak is ugyanannak kell lennie. Ám iskoláink és ifjú éveink során szomorúan vesszük tudomásul, hogy mindig van néhány diák az osztályban vagy néhány barát az ismerettségi körünkben, akik messze meghaladják az átlagot és kitűnnek valamilyen tehetségükkel.
Ezért aztán sokan két verzió közül választanak:
- Ugyanolyanok akarnak lenni, mint a másik; ugyanolyan sikereket elérni az adott területen.
- Mások sikerét irigységgel élik meg, és még inkább úgy érzik, hogy ők csak átlagos szürke emberek.
Természetesen, amennyiben az első esetben az vágyakozó hasonló vagy pont olyan képességekkel van megáldva, akkor a kitartó munka meghozza a gyümölcsét. De miért gondoljuk azt, hogy bárkinek sikerülne ez, aki odateszi magát? Én például soha nem lehetnék eredményes úszó, balettáncos, bankár, ügyvéd vagy kórboncnok, mert egyszerűen NEM TARTOZNAK AZ ÉLETUTAMhoz ezek a területek. Az életfilmem csak akkor fog „jól végződni”, ha pontosan azt teszem, amihez képességeket kaptam. Az más kérdés, hogy esetleg valaki képes bármilyen képességet „letölteni” magába és azokat használni. De a legtöbben sajnos nincsenek tisztában azzal, hogy milyen filmben játszanak és milyen szerepet. Gondolj most egyik kedvenc filmedre és főszereplőjére... milyen lenne a film, ha a főhős teljesen más képességeket aknázna ki a film során?
Ha ez igaz lenne, hogy mindannyian képesek vagyunk ugyanarra, akkor a menő guruk már emberek millióit tették volna megvilágosodott gurukká, akik az egész Földet megmenthették volna attól, amitől jelenleg még szenved és pusztul. Nem beszélve az összes agykontrollos, meditáló, és mindenféle „varázslásokat”, SZEReket performáló csoportokról. Vagy szerinted például mindazon tízezrek sikeres és gazdag emberekké válnak, akik ezzel a céllal ülnek be egy felkap(ta)tott motivációs előadó előadására? Szerintem jó, ha egy tizedüknek áll be valamilyen változás az életükben még ha pontról pontra is követik a „tuti siker-receptet”.
NEM VAGYUNK EGYFORMÁK!
Szerinted ha az igaz, hogy a Teremtő Isten a maga KÉPmására teremtette az embert (és most azt hagyjuk, hogy ez az Isten mely szintje valójában az egész Teremtésnek, és hogy nem feltétlen EGY a Legfőbb Teremtővel, ha van olyan egyáltalán), akkor miért nem EGYetlen embert teremtett, aki bármire képes? Miért teremtene bárki sokaságot, amiben minden egyén ugyanazt tudja? Annak mi értelme van?
Persze itt most azért ketté kell választanunk azt, hogy alapvetően mind „adó-vevők” vagyunk, akik a Teremtéssel, Forrásunkkal kommunikálunk, tehát az alapfeltételek nyilván azonosak. De mégis, mindnyájan más múlttal és beállítottságokkal érkezünk ide és csöppenünk bele ebbe az őrült kollektív anyagba zárt mozifilmbe, nem? Gondolj csak bele, milyen lenne az a képkocka, aminek mind a 7 milliárd pixelje (képpontja) mondjuk a fekete sötétségével „égne”. És milyen lenne, ha mind a 7 milliárd pixel fehéren ragyogna, mert mind „megvilágosodott mester” lenne? Ehelyett viszont egy idea úgy tud képben megjelenni, hogy annak képpontja bizonyos mértékben ELTÉRNEK egymástól, bár EREDetükben, LÉNYegükben ugyanazok, hiszen mind pixelek és arra képesek, hogy különféle színárnyalatokat (gondolati és érzelmi energiákat), frekvenciákat megnyilvánítsanak.
Azt mondanám, hogy EREDetileg minden ember ugyanarra volt képes, azaz BÁRMIRE, hiszen összekötő HÍDja volt a Fenti és Lenti világoknak. De történt valami évezredekkel ezelőtt, és megszakadt ez a híd, KÖDbe veszett. Ha ez a híd „járható”, akkor az ember pontosan tudja, hogy mit kell tennie, mely képességek tárházát kell használnia céljai eléréséhez, valósága teremtéséhez/hangolásához. Ha viszont köd homálya fedi ezt a hidat, akkor bizony a társadalmi (iskolai, családi, baráti, média általi) programozás lesz a mérvadó az ember számára.
De csak azért, mert a média vagy a társadalom bizonyos képességeket, tehetségeket, tevékenységeket előbbre tart másoknál (pl. futball, úszás, kosárlabda, éneklés, zene, vizilabda, színészet... jé, ezek mind az emberek figyelmét (gondolati és érzelmi energiáit) hivatottak lekötni... de érdekes)...
A TE KÉPESSÉGEID NEM KEVESEBBEK EZEKTŐL!
Maximum abban az esetben, ha te állandóan hasonlítgatod magad másokhoz és mások sikereihez. Ez egy nagy problémája sokaknak, és hazudnék, ha azt mondanám, ennek szele sohasem tépte az arcomat. Nem lehet, hogy eltorzították annyira már érzékelésünket, fogalmainkat, hogy valójában fogalmunk sincs arról, hogy mi is az a KÉPesség, a TEHETség? Szerintem a legtöbben valami megfoghatatlan, felfoghatatlan, különleges és olykor észtveszejtő dologra gondolnak, amit csak tévében vagy YouTube-on látni. Ma már tele az internet a különféle különleges képességekről, amik általában valamilyen testi ügyességről, bátorságról, extrém merészségről vagy mutatványról szólnak leginkább. Ezeket elnézve ismét a fentebb említett két pont jut eszembe, azaz ezek vagy inspirálják (IN SPIRÁL, azaz örvénybe húz) az embert és azonnal ő is olyan akar lenni (és persze ritka esetekben neki pont van hozzá tehetsége), vagy épp ellenkezőleg, az embert még lejjebb döngölik önértékelésében, és még kevesebbnek, tehetségtelenebbnek gondolja magát.
MIÉRT KÉNE MINDENKINEK VILÁGHÍRŰ ÉNEKESNEK, ÍRÓNAK, SZÍNÉSZNEK LENNIE?
Mi lenne, ha mindenki a SAJÁT KÉPESSÉGEIT FEDEZNÉ FEL? Mi van, ha te például abban vagy jó, hogy bizonyos dolgokat hiphop meg tudsz szervezni és nem ismersz lehetetlent a lebonyolításban? Számodra ez teljesen evidencia és azt képzeled, hogy ez semmiféle extra dolog és bárki más is meg tudja tenni. Ezért aztán lehet, hogy lemaradsz életed álom állásáról, mert lehet, hogy tökéletes és sikeres rendezvényszervező lehetnél. Hidd el, én is ezt képzeltem sokáig a gondolataimról, Forrásomból nyert sugallataimról, felismeréseimről és azt hittem, hogy mindenki ugyanezeket érzi, tudja, gondolja (csak tudod, akkor nem ilyen világban élnénk már). És mi van, ha te szuperül tudsz horgolni és teljesen egyedi kis figurákat alkotsz, de nem igazán mutogattad eddig másoknak, mert nem gondolod magadról, hogy ez valami nagy tehetség kérdése lenne?
MERT AZT KÉPZELED, HOGY ERRE BÁRKI MÁS IS KÉPES!
Akár hiszed, akár nem, NEM MINDENKI KÉPES ARRA, AMIRE TE, AMIBEN TE IGAZÁN JÓ VAGY. Ezért is olyan fontos ezt vagy ezeket a valamiket, azaz KÉPességeket megtalálni magunkban. Mert ha nem használjuk őket bizony belesüppedhetünk a szürkeség ködjébe és tényleg „csak” átlagemberek maradunk, holott elvileg olyannak nem is kéne lennie, ha mindenki tudná a saját tehetségét „kamatoztatni”.
A KÉPesség szerintem azt jelenti igazából, hogy van egy belső KÉPem arról a dologról, hogy azt sikeresen véghez tudom vinni, megkérdőjelezés nélkül. Magyarán, el tudom KÉPzelni, hogy elérem, megcsinálom. Amikor valami olyat lesz kedvem csinálni, amihez megvan a KÉPességem, akkor bizony egy belső hang jelez számunkra. Mondhatnám, szívből vonzódom az élet azon területeihez, melyhez kódolt tehetségem van. A gond akkor van, ha elméből próbálok magamra ráerőszakolni valamit; ami természetesen önismereti csődből ered.
TE MIRE VAGY KÉPES?
Természetesen nem is pont erről akartam vagy készültem ma írni, amikor leültem a gép elé és megszületett a bekezdés. De mivel mindig az a szándék vezérel, hogy arról írjak, ami sokakhoz szól, amire pont szükségük van, hát valamiért erre terelődött az eredeti gondolatfolyam. Viszont nagyon is szerves része annak, amit majd már csak a második részben fogok tudni kifejteni, ugyanis az itt említett KÉPességek, bár mondhatók különlegesnek, de semmiképp nem fátyolszaggatóak, hiszen pont ellenkezőleg, az ember evilági képességeit mutatják meg. Igen, fantasztikus látni, hallani, hogy mikre képesek egyesek, olyan dolgokra, amiket 10-20-50-100 évvel ezelőtt még senki nem is mert volna gondolni. De ezek a dolgok akkor is még az emberről, mint anyagba gyúrt elmevezérelt színészről szólnak. Én pedig arról szeretnék majd beszélni, ami NEM tekinthető feltétlen eviláginak, mert túl nyúlik a 3. dimenzió burkán és kilép a téridő jelentette korlátokból.
A következő részhez kattints ide!
Szeretettel,
Képes Tamás (Inspirátor)
