Olvasási idő: ~ 9perc

Úgy gondolom, hogy sikerült ma is egy olyan témát hoznom, ami érdemes az átgondolásra, emésztgetésre, hiszen legtöbbünk megéli a gyermekáldás misztériumát. És bár posztom első sorban a hölgyekhez, a női nemhez szól, az anyákhoz, kik anya(g)i test teremtésére képesek, hogy egy Szellem alászállhasson a fizikai világot megtapasztalni, mégis szól ez a férfiaknak is, hiszen egy ma már szinte megbotránkoztatónak felfogott FÉRFI-NŐ párkapcsolatban, ahol van APA és ANYA, bizony mindkettő gondolatai, érzelmei, kimondott szavai HATNAK a születendő és cseperedő gyermekre egyaránt. A felelősség közös, még akkor is, ha talán az anya sokkal inkább kötődik energetikailag teremtményéhez. Szeretettel osztom meg erről felmerült gondolataimat, Forrásom sugallatait, hátha tisztább lesz a kép mások számára is, vagy legalább elgondolkodtató.

Tudom, hogy olykor belemagyarázásnak tűnhet ez meg az, és éppen ezért kérlek, hogy soraimat ne az elméddel olvasd, mert ez az egész blog a SZÍVnek íródik, ahol a tiszta tudat képes jelezni, hogy valami igazan cseng-e vagy sem számodra. Nem kell velem egyetérteni, vagy elhinni mindent, amit megosztok veled. Számomra az a fontos, hogy benned is gondolatok és igazságok ébredjenek az itt olvasottak által gerjesztve.

Én úgy nőttem föl, hogy amikor valaki babát várt, az a kismama „terhes”-ként hivatkozott magára, és az őrá hivatkozók is „terhesnek” bélyegezték. Ezért nyilván nem is tűnt föl, hogy mit is jelent ez valójában, hiszen gyermekként úgy raktározzuk el, hogy ennek az állapotnak EZ a neve, így hívják az emberek. Miért is kérdőjeleznénk meg? Ugye? Aztán elmúlik pár évtized, az ember felcseperedik és megérkezik a harmincas éveibe, amikor már azért kezdi érteni is, hogy miről beszél... legalábbis jó esetben.

Ekkor már leeshet, hogy a TEHER, az bizony TEHER... súly, ami lefelé húz, NYŰG, egy kellemetlen dolog, amitől inkább megszabadulni szeretnénk, mintsem pátyolgatni és növelni, bár mégis hajlamosak vagyunk ez utóbbira. Legalábbis a tudatalatti bizonyára ilyen társításokat hordoz általában. Vagy neked talán nem ezt jelenti maga a szó? Szerinted lehet másképp értelmezni ebben a kontextusban?

Nos, ha egyetértesz velem, akkor nyilván azt is elfogadod, hogy ez a szó NEM LEHET ilyen értelemben pozitív rezgésű. Akkor most egy picit abba is gondoljunk bele, hogy miféle energetikai pecsét, lenyomat keletkezhet egy magzatban, fejlődő gyermekben világra jövetele előtt, ha 9 hónapig úgy hivatkoznak rá, mint TEHER! Ráadásul, SAJÁT TEREMTŐJE beszél róla ekképp: „TERHES VAGYOK”.

Jó, tudom, most mondhatnád, hogy „basszus, de hát több millió magyar gyermek látta meg így a napvilágot, hogy az édesanyja, édesapja ’teherként’ hivatkoztak rá hónapokig születése előtt, és mégis él és virul mindegyik”. Hát nem tudom. Szerinted tényleg annyira „él és virul” minden magyar? Hát nem nálunk van talán a legtöbb szív és érrendszeri beteg és elhalálozás? És szerintem öngyilkosságból sem állunk túl jól. Ezek mind nem talán a SZÍVvel vannak összefüggésben, vagy az érzelmeinkkel és azok viharával? Nem lehet, hogy sokunk TEHERnek képzeli magát mások és az élet számára is?

NEM LEHET ESETLEG MINDEZ EGY EGYSZERŰ SZÓMÁGIA EREDMÉNYE?

Nem lehet, hogy a fejlődő magzat olyan programozást kapott, ami ezt eleve elrendelte számára, az efféle megbetegedéseket és idővonalakat? Persze mindezt POTENCIÁLISAN, hadd tegyem melegében hozzá, hiszen az élő ember mindig változtathat ezen az itt és mostban! És sokan ezt meg is teszik természetesen, és talán ezért is nehezebb észlelni ezt a jelenséget, avagy ezen „szómágia” egyértelmű hatását.

Drága Anyuka, leendő Anyuka, Hölgyem, egy tüneményes másfél éves kisfiúcska apukájaként pontosan tudom, miken megy át egy állapotos nő, különösen, hogy az én esetemben az utolsó hónapban veszélyeztetett lett párom és gyermekünk is, amiben bármelyiket és mindkettőt elveszthettem volna a szülés utolsó pillanatáig. Nehéz hónap volt, talán a legnehezebb, amiről már szerettem volna egyébként írni, mert nagyon tanulságos is egyben. Tisztában vagyok azzal is, hogy ez a 9 hónap sok nőnek nem éppen egy hawaii nyaraláshoz hasonlítható, sőt, több anya hónapokig is szenved fájdalmában, és akkor magáról a szülésről ne is beszéljünk. De ha már itt tartunk... nem furcsa, hogy az ember talán az egyetlen élőlény, ami ennyire szenved és kikészül magától a 9 hópanos állapottól és a szüléstől is? Vajon ez miért van így? Mi értelme ennek? Miféle áldás ez akkor? Jogos kérdések ezek is.

Azt is értem én, hogy ha néhányan ilyen fájdalmakat megélve meghallják azt, hogy „gyermekáldás” vagy „áldott állapot”, akkor inkább vernék pofán azt, aki ilyet ki mer ejteni a száján, mintsem egyetértve olvadnának el e pozitív rezgésű szavak hallatán.

Távol álljon tőlem bármiféle ítélkezés vagy hogy most az itt fentebb leírtakkal én bárkiben is kellemetlen érzéseket keltsek szándékosan. Mint mondottam az elején, csupán a közös gondolkodás a célom... hogy felismerjük, hogy talán ebben is van valami, és talán máshogy is lehetne, mint eddig tettük. De ez mindenkinek a magánügye.

Amikor először hallottam azt a kifejezést, hogy „áldott állapot”, kirázott a hideg, mert akkoriban még valahogy a bibliához, vallásokhoz, egyházhoz csatoltam ezt. De amint megértettem, hogy valójában az anyagi test teremtéséről és annak fejlődéséről beszélünk, máris értelmet kapott az egész. Ennek ellenére nekem is kifutott néha a szájamon a „párom terhes” kifejezés, de ilyenkor mindig rossz érzés merült fel bennem és azonnal kijavítottam, vagy ki se mondtam, mert még előtte észbe kaptam. Ma már a „terhes” szó hallatán ráz ki a hideg, és megértve a szó jelentését egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy használjam.

És itt most nem arról van szó, félre ne érts, hogy egy negatív rezgést és jelentést képviselő szótól (ebben az értelmében legalábbis) most már félnünk kell és ellenszenvet éreznünk iránta, ellenségnek kikiáltani... dehogy is! Arról beszélek, hogy tényleg fontos lenne talán úgy élnünk, úgy kommunikálnunk, hogy TISZTÁBAN VAGYUNK A KIMONDOTT SZAVAINK JELENTÉSÉVEL ÉS ENERGIÁJÁVAL. Mert csakis a tudatos és felelősségteljes kommunikáció segíthet bennünket a jövőben a szómágiák helyes használatában, hogy NE ÁRTSUNK MAGUNKNAK ÉS MÁSOKNAK tudatlanságunkban.

Szerinted lehet különbség két gyermek, ifjú, és felnőtt között aszerint, hogy szülei „áldás”-ként vagy „teher”-ként gondoltak, hivatkoztak rá burokba zárt első 9 hónapjuk alatt?

Milyen csodás egyébként a természet, a Teremtés, hiszen ez esetben sem történt más, mint az, hogy megjelent két ellentétes energiájú és irányú szó, kifejezés, ami ugyanazt a helyzetet írja le csak más szögből. Ez lehet „terhes” illetve „áldott állapot” aszerint, hogy a megélője MIKÉNT ÁLL HOZZÁ, minek éli meg. A dualitás világában mi sem természetesebb. Csakis TŐLED függ, hogy melyiket választod, melyikre rezegsz rá.

Persze az is lehet, hogy a te világodban, valóságodban az égvilágon semmi hatása nincs a kimondott szavaknak, vagy ha „terhes”-ként is hivatkoztál volna magadra, anyai érzelmeiddel, szereteteddel, szerető gondolataiddal ennek esetleges negatív hatásait ki is oltottad. Lehet, hogy ma már nincs is talán a szavaknak elegendő energetikai töltése, mint régen, amikor még értették az emberek, hogy mit beszélnek, és olyan szavakat használtak, amik egyértelműen azt fejezték ki, amit gondolnak, azzal a töltéssel. Azért én hiszek a kimondott szó hatalmában, mert látom a dícséretek és szidalmazások egyértelmű hatásait is például, és még sorolhatnám. Bármi lehetséges... még az is, hogy mindennek semmiféle hatása nincs valójában senkire. Ettől még gondolkodni ér.

Igazából, csak annyit akartam mondani, hogy talán érdemes lenne odafigyelni, hogy milyen szavakat használunk önmagukra, másokra, helyzetekre, állapotok leírására... mert lehet, hogy nem mindegy.

Jó hangolódást és frissítő, világosító gondolatokat kívánok!

A Facebookos visszajelzések és érdeklődésre való tekintettel, hamarosan érkezik a folytatás, "Áldott állapot" címmel!

Szeretettel,

Képes Tamás (Inspirátor)