Olvasási idő: ~ 11perc
Szeretnék veled megosztani egy újabb élményt. Hála az égnek, elszórakoztat a Teremtés, úgyhogy mindig van valami, ami tanít vagy elgondolkodtat. És ez így tökéletes. Mivel már régóta szerettem volna ebben a témában több élő és megtörtént példával szolgálni, hát most adódott frissiben egy. Kérlek, fogadd szeretettel. Persze előre leszögezem, hogy egy teljesen hétköznapi eseményről van szó. Semmi hókuszpókusz, varázslat, de azért segíthet mégis megérteni a háttérben rejlő erőhatásokat, mechanizmusokat, melyek valóságunk “fogaskerekeit” mozgatják.
A következő dolog történt. Párom hívott izgatottan – én persze elmerülve éppen munkámban -, hogy “Te jó ég, képzeld, a főbérlő a lakásba megy! Meg akarja nézni, jött-e levele, meg valami a lakásból is kell neki.” Hogy miért is akkor dráma ez? Röviden azért, mert bár egy hónapja vettük ki a lakást, még most is feje tetején áll az egész, a háló újratapétázás, festés alatt, a nappali meg olyan, mint egy bolhapiac. Szóval, ha én lennék a tulaj, kisebb szívrohamot hordanék ki két lábon, ha belépnék a lakásba.
És ahogy a párom közölte a sokkoló hírt (mivel csak jövő hétvégére vártuk, mire minden kész lesz), az elmém azonnal beindult és valami szörnyű érzés lett rajtam úrrá. Persze kedvesem aztán tudja, hogyan kell olajat önteni a tűzre, úgyhogy még percekig jöttek az sms-esek, hogy “Úristen, mi lesz, ha meglátja a hűtőt?!” és a hasonló cseppet sem segítő üzenetek. Hát levert a víz, őszinte leszek. Ennél kellemetlenebb szitut el sem tudtam hirtelen képzelni. Főleg, hogy a főbérlő picit fura alak.
Szóval beindult az elme forgatókönyvírói tehetségét fitogtató jelenetek áradata. Persze mind negatív és sötét végezetű történet… ahogy az lenni szokott ilyenkor, legalább is, ami az engem “boldogító” elmét illeti. Például, hogyan fog kiakadni és azonnali távozásra bírni minket, és az milyen érzés lesz, meg ilyenek. Nem volt kellemes. De egy pillanatban, elegem lett ebből a “foslavinából”, már elnézést a spirituálisan inkorrekt kifejezésért. Úgy éreztem magam, mintha valami bűnöző lennék, akinek rettegnie kell, holott semmi rosszat nem tettem, pusztán otthonos palotát akartam varázsolni egy romhalmazból.
Egyetlen gondolattal véget vetettem ennek az elme drámának. És azt mondtam magamnak, hogy “NEM! Ez nem lehet!” Azonnal pötyögni kezdtem, az immáron kissé viccesen pozitív sms-t kedvesemnek, hogy nyugodjon le, minden rendben lesz. Egyébként is úgy lesz, ahogy. Aztán fogtam magam, és vettem pár mély levegőt halkan, hogy a körülöttem lázasan cikkeket író kollégák ne is hallják, aztán odaképzeltem magam a lakásba.
Egy nagy levegővel telefújtam pozitív energiákkal “lelki szemeim előtt”, mintha egy kisebb bombát robbantottam volna benne, hogy minden negatív energia tisztuljon onnan és a környékéről is. Közben láttam, ahogy a főbérlő menne a lakásba, de az “energia bomba” szinte kirepítette onnan. Aztán még küldtem rá a jóemberre is némi pozitív energiát, hogy minden rendben legyen, átéreztem, hogy ő is úgy érzi, hogy minden rendben, nem kell mennie a lakásba… és ez jó érzéssel töltött el.
Nem fogod elhinni, mi történt. Öt perc múlva hív a párom, hogy MÉGSEM JÖN A FŐBÉRLŐ, MEGGONDOLTA MAGÁT, ÉS CSAK A JÖVŐ HÉTEN FOG JÖNNI! Érted?
Számomra ezt jelenti észnél lenni, észhez térni egy helyzetben. Mert akár ennyit jelenthet. Sőt. Nyilván vannak sokkal sokkolóbb és rázósabb helyzetek is, ahol sokkal nehezebb megőrizni a LÉLEKjelenLÉTet. De, hogy mennyire fontos ez, majd erről még írok, mert van a tarsolyomban néhány megdöbbentő történet. Most arra gondoltam, egy ilyen lájtossal kívánok kellemes napot.
És megint mi volt a lényeg? Az elme azonnal el kezd ilyen helyzetben zajongani, ha nincsen kordában tartva. Beleestem én is hirtelen a csapdájába és engedtem, hogy egyre mélyebbre húzzon az illuzórikus és félelmetesnek tűnő “jeleneteivel”. De amikor a Tudat felcsillámlik, az elme futva menekül és nem lesz már helye a valóság hangolásában. A Tudat pedig minél tisztább és minél erősebb, kivitelezi, amit elgondolt, avagy lehetőséget ad a VÉGTELENnek, hogy BÁRMI történjen, ami a tudatos szándék felé hangolja a valóságot.
Én legalábbis ezt így tapasztalom, így élem és éltem meg már számtalanszor. Sokszor instant módon változnak a dolgok, és hiszem, illetve tudom, hogy azért, mert ott belül, bennem megváltozott valami… megváltoztattam valamit, egy hozzáállást, azaz ÁTHANGOLTAM MAGOM. Bízom benne, hogy elgondolkodtató, hogy micsoda hatalma van JELenlétünknek, ha engedjük a végtelent munkálkodni, és nem engedjük, hogy véges és korlátolt egós elménk szűkítse le a számunkra megnyilvánítható események tárházát.
Tudod, szerintem azt a legfontosabb megérteni, hogy amit mentálisan, tudatilag elképzel, tesz az ember, annak mikéntje valójában lényegtelen, mert AKÁRMIT ÉS BÁRMIT tehet a tudatában. A lényeg az, hogy ide a fizikai síkra ebből mi fog lejönni, mi manifesztálódik. Ha például én azt képzelem el, hogy “lekardozom” a főnökömet egy képzeletbeli csatában, amit megnyerek, és a csata mondjuk a fizetésemelésemért folyt, akkor meglátod, másnap mi történik a munkahelyeden… már ha minden más feltétel is adott ugye. De ehelyett egy aranyszínű gömbbe is belehelyezheted a főnök hologramját és abban küldhetsz neki pozitív sugallatokat, megtisztíthatod minden feléd érzett előítéletétől, ami által a benned leprogramozott hiedelmeid is tisztulhatnak ugye, hiszen vélhetően, amit te az ő véleményének hiszel, az talán pont a te saját véleményed, tehát önmagadban kell ezt kigyomlálni.
Szóval BÁRMIT TEHETSZ tudatilag, mert abban a dimenzióban MINDEN szimbolikusan értendő, ahol ez az egész zajlik. Az Univerzum, a Teremtés nyelve az analógia, a szimbólumok… ahogy én ezt eddig tapasztaltam, megértettem. A lényeg, hogy hidd és tudd, hogy az megtörténik, annak a szimbolikája, amit te tudatilag, szívből akartál. Éld át, éld meg, és értsd meg, hogy miként tudod kezedben tartani azt, amit tarthatsz. Amit meg nem, az úgyis úgy lesz, ahogy.
Kellemes, tudati fényben gazdag napot kívánok!
Szívből áradó szeretettel,
Képes Tamás (Inspirátor)
